Tisztelt Irányító Hatóság!

A pályázat 3.6.1 a következőt tartalmazza: "A fejlesztés megvalósulásának helyszíne Magyarország kevésbé fejlett régiói: Nyugat-Dunántúl, DélDunántúl, Közép-Dunántúl, Észak-Magyarország, Dél-Alföld, Észak-Alföld." 

Kérjük a 3.6.1 pontban lévő területi korlátozás feloldását annak érdekében, hogy Közép-Magyarországon is létrejöhessenek támogatott lakhatások, s az itt élő fogyatékos emberek ne kényszerüljenek vidékre.

2017-ben a SZGYF hivatalos levélben elismerte, hogy a fővárosban nincs súlyosan, halmozottan fogyatékos számára támogatott lakhatás. Azóta jogerős bírói ítélet született ennek megszüntetésére. Kimutatott, hogy a közép-magyarországi régió a lakossági számot tekintve a legmagasabb, viszont a legelmaradottabb a súlyosan, halmozottan fogyatékos emberek támogatott lakhatását illetően.

Továbbá:

A támogatott lakhatás kialakításánál nem veszik figyelembe az energetikaiváltozásokat, nem a korszerű, energiahatékony kialakításokat preferálják. A magas támogatási szükségletű személyek ellátása ma már elképzelhetetlen korszerű, helyváltoztatást elősegítő eszközök nélkül, ez a gondozói, ápolói munkát segíti, illetve kevesebb munkaerőre van szükség ezek megléte esetén.

Schilling Magdolna

Gondoskodás a Gyermekeinkért Alapítvány kuratóriumának elnöke

A Validity Alapítvány véleménye, hogy az EFOP-2.2.25-22 kódszámú (Közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése – Támogatott lakhatás kialakítása, szociális alapszolgáltatás fejlesztése) felhívás tervezetében foglalt kiváltási feltételek sértik Magyarországnak a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményben (CRPD) foglalt vállalásait. Mindez összefüggésben áll a Kormány és az Országgyűlés azon feladatának elmulasztásával, mellyel kapcsolatosan az Alaptörvény Q cikkének (2) bekezdése úgy fogalmaz, hogy „Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.”

Mivel sem Magyarország belső joga, sem az EFOP-2.2.25-22 kódszámú felhívás tervezete nem áll összhangban nemzetközi jogi kötelezettségeinkkel, ezért az EFOP-2.2.25-22 kódszámú felhívás tervezete nem elfogadható, nem támogatható.

Hansúlyozzuk továbbá, hogy amennyiben a Felhívás tartalma nem felel meg az Egyezmény előírásainak, akkor sem a beérkező pályázatok, sem pedig azok implementációja nem lesz összeegyeztethető a CRPD követelményrendszerével.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy maga az EFOP-2.2.25-22 kódszámú felhívás tervezete akként fogalmaz, hogy „[a] projekteknek összhangban kell lenniük a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény Önálló életvitel és a közösségbe való befogadásról szóló 19. cikkével és az ahhoz kapcsolódó 5. számú általános kommentárral, továbbá meg kell felelniük a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló Egyezmény Fakultatív Jegyzőkönyvének 6. cikke alapján végzett, Magyarországot érintő vizsgálatban az intézményi férőhely kiváltásról meghatározottaknak” (Pályázati kiírás, 7. oldal).

Mindezzel összafüggésben rá kívánunk mutatni az alábbiakra:

A CRPD 19. cikke alapján a részes államok „elismerik a fogyatékossággal élő személyek egyenló jogát a közösségben való élethez és másokkal egyenlő szabad döntéshez való jogát; minden szükséges és hatékony intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek teljes mértékben élvezhessék e jogaikat és a teljes közösségi befogadást és részvételt, beleértve (…) a fogyatékossággal élő személyeknek másokkal azonos alapon lehetőségük van lakóhelyüknek és annak megválasztására, hogy hol és kivel élnek együtt, és nem kötelezhetőek bizonyos megszabott körülmények között élni.” 

A CRPD Bizottság egyértelművé tette az 5. számú álatalános kommentárjában az alábbiakat:

„Sem a száznál több lakót befogadó nagy létszámú intézmények, sem az öt-nyolc főt befogadó kisebb csoportos otthonok (Validity - értsd: lakóotthon, lakásotthon), de még az egyéni otthonok sem nevezhetők önálló életformának, ha rendelkeznek az intézmények vagy az intézményi elhelyezés egyéb meghatározó elemeivel. Bár az intézmények különbözhetnek egymástól méretükben, elnevezésükben és felépítésükben, vannak bizonyos meghatározó elemek, mint például a segítő személyzet másokkal való kötelező megosztása, és azon személyes döntés hiánya vagy korlátozottsága, hogy az egyénnek kitől kell segítséget elfogadnia; elszigeteltség és elkülönítés a közösségen belüli önálló élettől; a mindennapi döntések feletti kontroll hiánya; a személyes akaratot és választásokat figyelembe nem vevő rutin merevsége; függőségi viszonyban élő személyek egy csoportja számára azonos tevékenységek ugyanazon a helyen; paternalista megközelítés a szolgáltatásnyújtás során; az életkörülmények felügyelete; és általában az ugyanabban a környezetben élő fogyatékossággal élő személyek számának aránytalansága. Még akkor is, ha intézményi környezetben a fogyatékossággal élő személyek bizonyos fokú választási és ellenőrzési lehetőséget kaphatnak, ezek a választási lehetőségek az élet bizonyos területeire korlátozódnak, és nem változtatnak az intézmények szegregáló jellegén. Az intézménytelenítési szakpolitikák ezért olyan strukturális reformok végrehajtását igénylik, amelyek túlmutatnak az intézmények bezárásán. A nagy vagy kis lakótthonok/lakásotthonok otthonok különösen veszélyesek a gyermekek számára, akiknél nem helyettesíthető a családban való nevelkedés igénye. A ’családszerű’ intézmények még mindig intézmények, és nem helyettesítik a családi gondoskodást” (5. számú általános kommentár, 16(c) bekezdés).

Emlékeztetünk arra is, hogy a CRPD Bizottság Magyarország 2012. évi felülvizsgálatát követően aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy “Magyarország nem nyújt olyan elegendő és megfelelő támogató szolgáltatásokat a helyi közösségekben, amelyek lehetővé tennék a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy kiköltözve a bentlakásos intézményekből, önrendelkező életet élhessenek” (CRPD/C/HUN/CO/1, 33. bekezdés). A Bizottság arra hívta fel Magyarország Kormányát, hogy „biztosítson megfelelő szintű finanszírozást ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára ténylegesen lehetővé váljon: lakhelyük másokkal azonos alapon történő, szabad megválasztásának érvényesítése; hogy hozzáférjenek a mindennapi életet segítő otthoni, lakhatással kapcsolatos és egyéb közösségi szolgáltatásokhoz, ideértve a személyi segítést; hogy észszerű alkalmazkodásokban részesüljenek a helyi közösségekbe való befogadásuk támogatásának céljával” (CRPD/C/HUN/CO/1, 34. bek). A Bizottság továbbá felhívjta Magyarországot, hogy „vizsgálja felül a források, ideértve az EU regionális alapjainak elosztását (...) és hogy biztosítsa az Egyezmény 19. cikke előírásainak teljeskörű érvényesülését” (CRPD/C/HUN/CO/1, 35. bekezdés).

A CRPD Bizottság a CRPD Fakultatív Jegyzőkönyvének 6. cikke alapján folytatott, Magyarországot érintő vizsgálatát követően kiadott jelentésének 66-73 bekezdéseiben a választási lehetőségek hiányára és a korlátozott autonómiára hívta fel a figyelmet a támogatott lakhatásban. A Bizottság például kiemelte: „Az önrendelkezés hiánya és a magánélet korlátozása a támogatott lakhatások közös jellemzője. A házak tervezéséről és az alapvető bútorokról az intézmény dönt. A fogyatékossággal élő személyeknek nincs beleszólásuk abba, hogy hová szeretnének költözni. Meg kell osztani a szobáikat másokkal, bár arról számoltak be, hogy a szobatársaik kiválasztásába volt némi beleszólásuk. A házakban saját belső szabályok vannak érvényben, amelyekről szintén nem a fogyatékossággal élő személyek döntöttek. Különböző ügyekben – a vendégek meghívásától, a külső tevékenységekbe való bekapcsolódáson át a háziállatok tartásáig – előzetes engedély szükséges. Az alkoholtartalmú italok fogyasztása tilos. Azoknak a pároknak, akiknek engedélyezték az összeköltözést, csak korlátozott lehetőségük van az intimitásra. Bár a fogyatékossággal élő személyek elhagyhatják a ’támogatott lakhatást’, nincs reális lehetőségük arra, hogy máshol telepedjenek le, mivel sokan megszakították a kapcsolatot családjukkal vagy a közösségükkel. A támogatott lakhatás így az ő újfajta, tartós lakhatási formájukká válik” (CRPD/C/HUN/IR/1.  68. bekezdés).

A bBzottság hangsúlyozta, hogy az intézményi kultúra fenntartása, ideértve a támogatott lakhatások létrehozását, összeegyeztethetetlen az önálló életvitel és a közösségbe való befogadás jogával (CRPD/C/HUN/IR/1.  73. bekezdés).

A CRPD Bizottság a következőket ajánlásokat fogalmazta meg Magyarország számára, „a Bizottság 5. számú általános kommentárjának értelmében: 

(a) Előzze meg a fogyatékossággal élő személyek további, bármely bentlakásos intézményi körülmények közötti elhelyezését úgy, hogy leállítja az intézmények – ideértve a ’támogatott lakhatások’ – fejlesztését célzó programokat, és kártérítést biztosít azon fogyatékossággal élő személyek számára, akik intézményi elhelyezésük ügyében jogorvoslattal élnek;  

(b) módosítsa a fogyatékossággal élő személyek nagy intézményekből kisebb intézményekbe (támogatott lakhatásokba) történő áthelyezésének jelenlegi stratégiáját, és abból távolítsa el az intézményi elhelyezés összes elemét” (CRPD/C/HUN/IR/1.  114. bekezdés).

A CRPD Bizottság 2022 szeptember 9-én hozta nyilvánosságra a „Guidelines on deinstitutionalization, including in emergencies” (CRPD/C/27/3) dokumentumát, mely a Bizottság kitagolással kapcsolatos iránymutatását tartalmazza. Sajnos, az EFOP-2.2.25-22 kódszámú felhívás tervezete a fent említettek mellet, egyéb más pontok tekintetében sem áll összahngban a Guidelines-ban foglaltakkal.

Tekintettel a CRPD 19. cikkére, valamint a CRPD Bizottság joggyakorlatára, az EFOP-2.2.25-22 kódszámú felhívás tervezete nem a fogyatékossággal élő szeméylek kitagolását, hanem sokkal inkább transz-institucionalizációját, azaz egy nagyobb intézményből kisebb intézménybe történő áthelyezését kívánja elősegíteni.

Emiatt, a Validity Alapítvány a felhívás tervezetének azonnali visszavonására hívja fel az Irányító hatóságot, illetve a Miniszterelnökséget.

Mindmellett fel szeretnénk ajánlani, hogy a felhívás kiírás-terveztének esetleges újragondolása esetén, szívesen részt veszünk olyan munkában, amelynek alapja a fogyatékossággal élő személyek jogainak tisztelete és joggyakorlásának elősegítése, valamint amelynek a CRPD előírásai szerinti megvalósítása nem csak deklarált célja, de tényleges sarokköve is.

A pályázati felhívás átdolgozása során, kérjük, fordítsanak különös figyelmet – többek között – az alábbi ajánlásokra:

1. Minden pályázó készítse el az összes érintett fogyatékossággal élő személy egyéni szükségletfelmérését, hogy ezáltal megértse az érintettek szolgáltatási igényeit, valamint pszichoszociális és egészségügyi állapotukat. A szükségletfelmérés módszertanának és a pszichoszociális és egészségügyi állapot leírásának a nemzetközi szabványokat kell követnie.

2. A támogató szolgáltatások tervezésének és fejlesztésének a szükségletfelmérés eredményein, valamint a pszichoszociális és egészségügyi állapoton kell alapulnia.

3. A támogatható intézkedéseknek biztosítaniuk kell az önálló életvitelt biztosító elhelyezési és támogató szolgáltatásokat, és összhangban kell lenniük a CRPD -ben és az EU Alapjogi Chartjában foglalt kötelezettségekkel. A felhívásnak az alábbi intézkedéseket kell támogatnia, különösen a támogatott lakhatás keretében:

- Nem szegregált, egyéni, közösségi lakhatás.

- Hozzáférhető lakhatás, kombinálva közösségi-alapú szolgáltatásokkal, otthoni lakhatási adaptációkkal, lakbértámogatással.

- Technikai segédeszközök és támogató technológiák (pl. kerekesszékek, hallás- és látássegítő eszközök, kommunikációs segédeszközök stb.).

4. A felhívásnak tartalmaznia kell egy listát azokról az intézkedésekről is, amelyeket kerülni kell, mivel nem felelnek meg a CRPD-ben foglalt kötelezettségeknek, és az intézményi bánásmódot erősítik. Az alábbi listát kifejezetten nem támogatható tevékenységként kell szerepeltetni a pályázati felhívásban:

- Intézményekbe történő beruházások, függetlenül azok méretétől.

- Beruházások olyan létesítményekbe, amelyek a fogyatékossággal élő személyeket a CRPD 19. cikkét megsértve szegregálják.

- A közösségtől elkülönítve/elszigetelten épített házak és lakások (például városok peremén vagy ritkán lakott területeken).

5. A fogyatékossággal élő emberekkel és az őket képviselő szervezetekkel érdemben kell konzultálni és az észrevételeiket kifejezetten be kell építeni a projektekbe. A fogyatékossággal élő embereknek és az őket képviselő szervezeteknek vezető szerepet kell betölteniük a kiválasztott projektek implementációjában.

Tisztelt Irányító Hatóság!

A bírálatnál és a finanszírozásnál fontos lenne figyelembe venni az alábbiakat:

-          az épületek energiahatékonyságát,

-          a foglalkoztatás lehetőségének megteremtését,

-          az ellátotti célcsoport önellátó képességét. A súlyosan halmozottan fogyatékos emberek támogatott lakhatásba való elhelyezéséhez speciális akadálymentesítési megoldások, gondozást segítő technikai eszközök beszerzése szükséges.

Továbbá sajnálatos, hogy Közép – magyarországi régió nem támogatott, hiszen Budapesten és környékén a támogatott lakhatási szolgáltatáshoz való hozzáférés igen korlátozott.

Pusztaföldi Judit

Halmozottan Sérültek Országos Érdekvédelmi Szövetsége 

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) véleménye az EFOP–2.2.25-22 kódszámú “Közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése – támogatott lakhatás kialakítása, szociális alapszolgáltatás fejlesztése” című felhívás tervezetéről (folytatás)

3. A támogatott döntéshozatal elvének és jogi lehetőségének érvényesítése a kiváltási projektekben

Az új lakhatási szolgáltatásokba beköltöző személyek jelentős része gondnokság alatt áll. A gondnokság azonban alapvetően ellentmond a támogatott lakhatás szolgáltatásszervezési szempontjainak, ugyanis helyettes döntéshozatalra épít az önrendelkezés támogatása helyett. A felhívás ezen ellentmondásra nem reflektál kellőképpen, pedig „a támogatott döntéshozatal elvének érvényesülése az intézettelenítés egyik kulcseleme, ezért nagyon fontos, hogy a szolgáltatás minden mozzanatában érvényesüljön.” (Lásd: Gazsi Adrienn: Jogi inkonzisztencia vizsgálat I. Szaktanulmány. Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft, 50. oldal. Elérthető: https://fszk.hu/wp-content/uploads/2018/11/FSZK_TARS_Kezenfogva_Jogi_inkonzisztencia_vizsgalat_I_szaktanulmany_honlap.pdf).

Hazai empirikus kutatás is rámutatott arra, hogy a kiváltás folyamatának a jövőben ki kell egészülnie a támogatott döntéshozatal jogintézményének alkalmazásával. A költözés az élethelyzet radikális megváltozását jelenti, az önrendelkezéssel járó szabadságot tanulni kell. A döntéshozatal felelősséggel, kockázattal jár, ami a negatív tapasztalatokkal való megküzdést is magában foglalja. Az állampolgárság koncepciója csak akkor tud kiteljesedni, ha tiszteletben tartják a fogyatékos ember döntéseit. Az önálló életvitel és a közösségbe való befogadás a támogatókkal egyenrangú kapcsolatban, a felelősségvállalás, a cselekvőképesség megőrzésén keresztül nyújtott védelem és az önrendelkezés kölcsönhatásában valósulhat meg. (Lásd: Sándor Anikó, Horváthné Somogyi Ildikó, Iván Zoltán, Kalányos György: A támogatott lakhatás jellemzői egy participatív kutatás tükrében. Fogyatékosság és társadalom, 2019/1, 94. 107. és 109. oldalak. Elérhető: http://fogyatekossagtudomany.elte.hu/wp-content/uploads/2019/09/05_FT_2019_1_Tanulmanyok_Sandor_et_al.pdf).

Az Egyezmény 12. cikk 3. bekezdése kimondja, hogy a részes államok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek cselekvőképességének gyakorlásához esetlegesen szükséges támogatás hozzáférhetővé váljon. A Bizottság CRPD/C/GC/1. számú Általános Kommentárjában kifejtette, hogy a 12. cikk 3. bekezdésének a közösségi élethez való jog (19. cikk) tükrében való értelmezése azt jelenti, hogy a cselekvőképesség gyakorlásához nyújtott támogatást közösségi alapú megközelítés keresztül kell biztosítani. A részes államok elismerik, hogy a közösségek (beleértve a barátokat, a családot, az iskolát, a munkahelyet stb.) erőforrások és partnerek annak tanulásában, hogy milyen típusú támogatásra van szükség a cselekvőképesség gyakorlásához (45. bekezdés).

Az önálló életvitel és a közösségbe való befogadás teljes cselekvőképességet, akadálymentes lakhatási, támogatási és szolgáltatási opciókhoz való hozzáférést igényel, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy visszaszerezzék az életük feletti irányítást. A választási lehetőség azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő személyek, beleértve a nők és az idősek döntéseit, valamint a fogyatékossággal élő gyermekek fejlődő képességeit tiszteletben tartják. A részes államoknak támogató rendszereket – beleértve az informális és formális segítő hálózatokat – kell biztosítaniuk az intézményeket elhagyók és a családból közösségi lakhatásba költözők számára, beleértve a támogatott döntéshozatalhoz való hozzáférést, amit a fogyatékossággal élő személyek igényelhetnek (Irányelv 69-74 bekezdések).

Bár a hatályos jogszabályok szerint a támogatott lakhatás természetes és professzionális támogatói hálózat létrehozásával és működtetésével támogatja az önálló életvitel kialakítását és fenntartását a szociális ellátórendszer kapacitásain belül (lásd: 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet – továbbiakban: szakmai rendelet – 110/A. § (1) bekezdés a) pontja), a támogatott döntéshozatal szemléletmódja és jogintézménye azonban sajnos még nem képezi sarokkövét a kiváltási folyamatnak. A szociális ellátórendszer a támogatott lakhatás esetén feltételezi egy olyan támogató háló meglétét, amelyben azonosításra és bevonásra került a támogatott személy természetes és professzionális támogató környezete, miközben a támogatói hálózat valójában a gyakorlatban gyakran nem elérhető.

Bár a szakmai rendelet 110/A. b) pontja előírja, hogy a támogatott lakhatás személyközpontú, egyénre szabott szolgáltatások, támogatások, programok nyújtásával, illetve a csoportos és a képviseleti megoldások mellőzésével biztosítja a döntés szabadságát az egyén elvárásaihoz és igényeihez igazodó lakhatási és támogatási forma megválasztásában, ma még „a szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos legmarkánsabb döntési pontok a szolgáltató kezében vannak, az igénybevevő érdemben arról dönt, hogy igénybe veszi-e a TL szolgáltatást, de a szolgáltató dönt arról, hogy milyen formában, és mely szolgáltató bevonásával biztosítja azokat.” (lásd: Jogi inkonzisztencia vizsgálat, 50. oldal). Nem elégséges a szolgáltatók kötelezése bizonyos szolgáltatásszervezési szempontok érvényesítésére a fogyatékos személyek önrendelkezésének előmozdítása érdekében (például az igénybevételhez szükséges komplex szükségletfelmérés, vagy a lakhatási szolgáltatást a napközbeni ellátásoktól fizikailag elkülönülten kell megszervezni), a kiváltás folyamatában az igénybevevő fogyatékos személyek oldaláról is biztosítani kell a jogszabályban előírt döntési szabadságot. A fentiekre tekintettel javasoljuk a 3.1.2.1. 'Kötelezően megvalósítandó, önállóan nem támogatható tevékenységek' fejezetben nevesíteni azt, hogy a támogatási kérelemhez csatolandó szakmai tervben a pályázóknak ki kell térniük a lakók gondnoksági státuszának felülvizsgálatára és a támogatott döntéshozatalhoz való hozzáférés biztosítására irányuló tervekre, valamint a 4.4.2. ‘Kiválasztási kritériumok’ fejezetben külön nevesíteni a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatának, és a támogatott döntéshozatal hatálya alá tartozó támogatáshoz való hozzáférés lehetőségének biztosítását az értékelési előfeltételek között.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) véleménye az EFOP–2.2.25-22 kódszámú “Közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése – támogatott lakhatás kialakítása, szociális alapszolgáltatás fejlesztése” című felhívás tervezetéről

Üdvözöljük a 2020. március 19-én közzétett EFOP–2.2.5–17. számú felhíváshoz képest történt pozitív változásokat jelen felhívás-tervezetben, kiemelten a támogatást igénylők körének vonatkozásában (a pályázók nem csak tömegintézmények fenntartói lehetnek), valamint az új lakhatási szolgáltatások helyszínének vonatkozásában (a felhívás keretében új támogatott lakhatást városi jogállású településen lehet csak kialakítani, valamint az újonnan kialakított támogatott lakhatás férőhelyeinek legalább 25%-a megyei jogú városban kell, hogy kialakításra kerüljön). Álláspontunk szerint bár a felhívás keretén belül megvalósíthatók olyan kiváltási projektek, amelyek – a pályázó szándékától függően –  összhangban vannak a 2007. évi XCII. törvényben foglalt emberi jogi követelményekkel, a felhívás továbbra is lehetőséget ad arra, hogy olyan kiváltási projektek támogatásra kerüljenek, amelyek a fogyatékos személyek jogainak sérelmével járnának.

A pályázati felhívás különösen időszerű, tekintettel arra, hogy az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága (továbbiakban: Bizottság) 2022. szeptember 9-én elfogadta a CRPD/C/27/3. számú, veszélyhelyzetekre is kiterjedő kiváltási folyamatra vonatkozó irányelveit (Guidelines on deinstitutionalization, including in emergencies, továbbiakban: Irányelv) – elérhető: https://tbinternet.ohchr.org/_layouts/15/treatybodyexternal/Download.aspx?symbolno=CRPD/C/27/3 Az Irányelv – amelyre a magyar kormány is tett észrevételeket, elérhető: https://www.ohchr.org/en/calls-for-input/2022/call-submissions-draft-guidelines-deinstitutionalization-including-emergencies – részletes útmutatást ad a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) alapján történő kiváltási folyamat megvalósítására a részes államai számára, köztük Magyarországnak is, hiszen az Egyezményt és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyvet a magyar Országgyűlés a 2007. évi XCII. törvénnyel ratifikálta, a magyar jogrend részévé téve az abban foglalt emberi jogi követelményeket.

Az elmúlt években európai uniós forrásokból finanszírozott projektek keretében létrejöhettek olyan új támogatott lakhatás szolgáltatások, amelyek súlyosan és rendszerszinten sértették az Egyezményben foglalt jogokat (lásd: a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló Egyezmény Fakultatív Jegyzőkönyvének 6. cikke alapján elvégzett Magyarországra vonatkozó CRPD/C/HUN/IR/1. számú jelentés – továbbiakban: vizsgálati jelentés – 98-109. bekezdéseiben tett megállapításokat). A korábbi jogsértő állami gyakorlatra tekintettel különösen fontosnak tartjuk, hogy jelen felhívás keretében megvalósuló projektekben az emberi jogi szempontok érvényesüljenek, és az új közösségi alapú lakhatási szolgáltatások megfelelő infrastrukturális feltételeket biztosítsanak a fogyatékos emberek jövőbeli joggyakorlásához. Az alábbiakban az Egyezmény és a Bizottság által elfogadott Általános Kommentárok normatív rendelkezései, az Irányelv útmutatásai, valamint a Magyarországra vonatkozó vizsgálati jelentés ajánlásai alapján teszünk észrevételeket, javaslatokat.

1. A létrehozható lakhatási szolgáltatások körének kibővítése

Bár a felhívás az intézményi szolgáltatásokról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés, a magas minőségű, hozzáférhető közösségi alapú ellátási formák kialakítása érdekében kerül kiírásra, a lakhatási szolgáltatások tekintetében kizárólag új támogatott lakhatási férőhelyek létrehozásával, valamint meglévő támogatott lakhatási férőhelyek korszerűsítésével tervez. A felhívás többes számban beszél közösségi alapú szolgáltatások, ellátási formák kialakításáról, ehhez képest csak támogatott lakhatás formájában lehet lakhatási szolgáltatást létrehozni. Pedig előfordulhat, hogy egy fogyatékos személy más módon – nem támogatott lakhatás keretében, másik 11 fogyatékos személlyel együtt – kíván élni, és a további, az önálló életvitelhez szükséges szolgáltatásokat nem a támogatott lakhatáshoz kapcsolódóan kívánja igénybe venni (hanem más szolgáltatások révén, például önkormányzati bérlakásban személyi asszisztenciával). 

Az Egyezmény 19. cikk a) pontja alapján Magyarország kötelezte magát arra, hogy minden szükséges és hatékony intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon élvezhessék a közösségben való élethez fűződő jogukat. Beleértve annak biztosítását is, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek másokkal azonos alapon lehetőségük van lakóhelyüknek és annak megválasztására, hogy hol és kivel élnek együtt, és nem kötelezhetőek bizonyos megszabott körülmények között élni (például támogatott lakhatásban). Ezzel szemben a fogyatékossággal élő személyek gyakran azért nem gyakorolhatják választási jogukat, mert nincsenek választási lehetőségek (lásd: CRPD/C/GC/5. számú általános kommentár – továbbiakban: 5. számú Általános Kommentár – 25. bekezdése). Ez a helyzet akkor, ha a kiváltás során csak egyféle lakhatási opciót kínálnak nekik, az önálló életvitelhez szükséges támogatásokat (lakhatási és egyéb) csak meghatározott ellátási formában (támogatott lakhatásban) vehetik igénybe. Az önálló életvitel és a közösségbe való befogadás akadálymentes lakhatási, támogatási és szolgáltatási opciókhoz való hozzáférést igényel (Irányelv 21. bekezdése).

Megfontolandó a felhívás módosítása – ezzel is növelve a pályázói hajlandóságot, tekintettel arra, hogy az önkormányzatok feladatellátási kötelezettség hiányában jelenleg nincsenek tisztában a támogatott lakhatással kapcsolatos szabályozással –, hogy az önkormányzatok a felhívás keretében – a szociális alapszolgáltatások kapacitásainak szükséges bővítésével – létrehozhassanak lakásállományukon belül akadálymentes önkormányzati bérlakás-férőhelyeket is, amelyeket adott esetben nem jegyeznek be támogatott lakhatásként, annak kikötésével, hogy a létrehozott/felújított lakhatási szolgáltatások kizárólag fogyatékos emberek, illetve pszichiátriai beteg emberek által vehetőek igénybe. Ez összhangban lenne a Bizottság azon ajánlásával, amely szerint módosítani szükséges a fogyatékossággal élő személyek nagy intézményekből kisebb intézményekbe (támogatott lakhatásokba) történő áthelyezésének jelenlegi stratégiáját, és abból el kell távolítani az intézményi elhelyezés összes elemét. E célból a magyar állam köteles átirányítani a személyi, pénzügyi és technikai erőforrások „támogatott lakhatásokban” és más intézményípusokban történő felhasználását a fogyatékossággal élő személyek számára az ország egész területén a közösségben elérhető akadálymentes lakhatási lehetőségek kialakítása felé, kizárva a csoportos lakhatási megoldások minden formáját. A magyar állam továbbá köteles biztosítani azt, hogy a szolgáltatási gyűrű elemeinek fejlesztése ne a bentlakásos intézményekhez kötődjön, hanem az önálló életvitel kialakítását, a közösségbe való teljes befogadást és részvételt segítse elő (vizsgálati jelentés 114. bekezdés (b) pont (iii) és v) alpontjai). 

A felhívás illeszkedik az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program 2.2 intézkedéséhez („A társadalmi együttműködést szolgáló intézmények és szolgáltatások fejlesztése, bentlakásos intézmények kiváltása, új kapacitások létesítése”), amelyben egyedi célként jelenik meg az intézményi elhelyezést megelőző, preventív hiánypótló új szolgáltatások kialakítása. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy jelen felhívás célkitűzései szorosan illeszkednek az EFOP-1.9.10-22 kódszámú “Közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése - személyes támogatási rendszer kialakítása” című felhíváséhoz is, amelyben egyaránt szerepelnek célkitűzésként a jelenleg intézményi ellátásban részesülők önálló életvitelének támogatása, intézményi jogviszonyának megszüntetése és az intézményi ellátás elkerülése. Javasoljuk a két felhívás szorosabb tartalmi illesztését, és ennek megjelenítését jelen felhívásban, ezáltal lehetővé válna a fogyatékos emberek önálló életvitele támogatott lakhatási megoldáson kívül is, például akadálymentes önkormányzati bérlakások és személyi asszisztencia segítségével is megvalósuljon.

2. Az optimális férőhelyszámú új lakhatási szolgáltatások megfelelő ösztönzése

A Bizottság megállapította, hogy a hazai jogrend szerinti “támogatott lakhatás” nem felel meg az Egyezményben foglalt követelményeknek, ezért javasolta a magyar államnak újraértelmezni a közösségi alapú szolgáltatásokról alkotott fogalmát, és kizárni a koncepcióból a bentlakásos intézmények és lakóotthonok felújítását vagy „támogatott lakhatások” építését (lásd: vizsgálati jelentés 113. bekezdés b) pontja). A Bizottság ajánlására tekintettel szükséges további garanciák beépítése jelen felhívásba annak megelőzése érdekében, hogy támogatott lakhatás néven kis létszámú intézmények jöjjenek létre.

Több kutatás rámutat arra, hogy a lakhatási szolgáltatások férőhelyszáma és az igénybevevő fogyatékos emberek önrendelkezése között korreláció van. Magyarországon még gyerekcipőben jár a fogyatékos személyek számára is elérhető közösségi alapú lakhatási szolgáltatások minőségbiztosítása, de nemzetközi adatok rendelkezésre állnak a támogatott lakhatásban élő értelmi fogyatékos emberek életminőségét befolyásoló tényezők azonosításáról, méréséről. Ma már tudjuk, hogy a 6 férőhely vízválasztó a tekintetben, hogy egy lakhatási szolgáltatás közösségi vagy intézményi alapon képes-e működni. Egy 2019-es nemzetközi kutatásból kiderül, amely 134 ausztrál, 1-12 férőhelyes támogatott lakhatás szolgáltatás működését vizsgálta, hogy a szakmai támogatás minősége szignifikánsan romlott 6 főnél nagyobb támogatott lakhatási szolgáltatás esetén. (Lásd: Christine Bigby, Emma Bould, Teresa Iacono, Shane Kavanagh, Julie Beadle-Brown, Factors that predict good Active Support in services for people with intellectual disabilities: A multilevel model. Journal of Applied Research in Intellectual Disabilities. 2019. 33(1):1-11. Elérhető: https://www.researchgate.net/publication/336551977_Factors_that_Predict_Good_Active_Support_in_Services_for_People_with_Intellectual_Disabilities_A_Multilevel_Model)

Bár önmagában a kisebb kapacitás nem garantálja az emberi jogokat tiszteletben tartó fenntartói szemléletet, a tervezés és végrehajtás szintjén mindenképp kerülendők a sematikus – az eddigi hazai tapasztalatok alapján jellemzően 12 férőhelyes – támogatott lakhatás szolgáltatások kialakítása. Helyettük diverz – adott esetben kisebb, akár 2-3, legfeljebb 6 férőhelyes – lakhatási szolgáltatások létrehozásának ösztönzése szükséges. 

Amennyiben a támogatást igénylő az értékelési előfeltételeknek megfelel, támogatási kérelme tíz értékelési szempont figyelembevételével kerül értékelésre. A szempontrendszer alapján a kérelemre adott összpontszámnak el kell érnie a minimális 31 pontot, a 31 pont elérése azonban nem jelenti automatikusan a támogatás megítélését. Annak érdekében, hogy az új közösségi lakhatási infrastruktúrák a fogyatékos személyek önrendelkezését és a szakmai támogatás minőségét lehetővé tevő optimális férőhelyszámmal jöjjenek létre, javasoljuk a 9. értékelési szempontra (legfeljebb 6 fő számára újonnan kialakított lakások/házak aránya a lakhatást biztosító ingatlanok között) való sokkal nagyobb hangsúly helyezését, ennek kifejeződését az értékelési szempontrendszerben.

A támogatott lakhatáshoz rendelhető alapszolgáltatás létrehozása megengedette-e szomszédos településen? Jelenlegi terveink szerint egy bizonyos városban létrehozandó támogatott lakhatástól 11 km-re lévő, nem városi besorolású kistelepülésen találtunk alapszolgáltatásra tökéletesen alkalmas, akadálymentesített, használatra kész ingatlant. Lehetséges-e ez a konstrukció?

Ha pedig csak egyazon városon belül lehetséges mindkét megvalósítás, akkor az alapszolgáltatás lehet-e külterületen?

Kétlépcsős pályáztatással kapcsolatos aggályok: Hogyan oszlik meg a forrás a megyei jogú városok és az ezzel a címmel nem rendelkező települések között? Mi a biztosíték arra, hogy az első körben nem fogy ki a forrás és így a második körös benyújtás nem csak energiát és pénzt visz el eredmény nélkül a civil pályázóktól? A fenti ok miatt szeretnénk kérni az egylépcsős pályáztatási formát.

Jelenleg még csak a társadalmi egyeztetés folyik. Ebből arra lehet következtetni, hogy a projekt megvalósítására fennmaradó idő szűk 1 évre korlátozódik. Ahhoz, hogy az eredményes pályázati megvalósítás érdekében vállalt fizikai befejezés megtörténjen, az alapítói okiratban vállaltak maradéktalan teljesüljenek, a számlák kifizetésre kerüljenek és a fejlesztett szolgáltatások rendelkezzenek szolgáltatói nyilvántartásba vételi engedéllyel, a 2023.december 31-i határidő reálisan nem vállalható. Teljesíthetőbb volna, ha legalább a szolgáltatói nyilvántartásba vételi engedély megszerzése, és az elszámolási határidő 2023. I. negyedévére kitolódhatna. Különösen igaz ez az alapszolgáltatásnál előírt szerződésekre.

A jelenleg meghatározott optimális támogatott lakhatási létszám 6 fő. Ehhez képest magas, a hozzá rendelhető alapszolgáltatás ellátotti létszámaként meghatározott 30 fő, (amire adott településen lehet, hogy nincs is ellátotti igény) mint a legmagasabb pontot hozó érték. Az 5 éves fenntartási kötelezettség jelen pénzügyi és gazdasági helyzetben nagy kockázatot hordoz magában. A „legértékesebb”, legjobban támogatott alapszolgáltatási ponthatár alacsonyabb, a támogatott lakhatásban lévő létszámhoz jobban közelítő megállapítása volna kívánatos.

Nem szól a kiírás arról, hogy az elbírálás során milyen előnyökkel jár a foglalkoztatással kapcsolatos kívánalmak teljesülése.

Tisztelt Irányító Hatóság!

A Pályázati Felhívás-tervezet 5.5. Az elszámolható költségek köre fejezetet érintően kérjük, hogy a 4. Projektmenedzsment költség keretében a Projektmenedzsmenthez igénybe vett szakértői szolgáltatás díj mellett -, önállóan vagy vegyes szervezeti modell keretében, de - a személyi jellegű költségek is legyenek elszámolhatók, a pályázó belső humánerőforrásainak bevonására is legyen mód a pályázati projektben.

Tisztelt Irányító Hatóság!

A Pályázati Felhívás-tervezet 4.4.2. Kiválasztási kritériumok 3. Tartalmi értékelési szempontok 6. és. 7. szempontjai, elérhető pontszámok felülvizsgálatát kérjük abból a szempontból, amennyiben adott településen a támogatott fejlesztett alapszolgáltatások megfelelő számban és kapacitással elérhetők, ennél fogva nem releváns fejlesztésük a támogatott lakhatás fejlesztése mellett. A projekt fenntarthatósága szempontjából és az adható pontok összességén belül magas az így „elvesztett”/"elveszthető pontok értéke.

Tisztelt Irányító Hatóság!

A Pályázati Felhívás-tervezet 3.4.1.2. fejezet Akadálymentesítéssel kapcsolatos elvárások bekezdése alatt a „A támogatott lakhatást biztosító ingatlanok esetében az igénybe vevő fogyatékossági típusának megfelelő speciális szükségletekhez igazodva kell biztosítani az akadálymentes használatot” szakasz módosítását kezdeményezzük.

Kérjük a megfogalmazást és követelményt pontosítani arra az esetre, amennyiben az igénybe vevő fogyatékossági típusának megfelelő speciális szükségletek pl. pszichiátriai betegek speciális szükségletei nem indokolják, a pályázó ezirányú nyilatkozatában rögzíti, az akadálymentes használat projektje esetében nem releváns, abban az esetben a fejlesztési projektre a projektarányos akadálymentesítés követelménye nem vonatkozik.

A pályázati felhívás tervezet 3.7.1 Indikátorok b) pontja alapján az a kérdésünk, hogy ha egyházi jogi személyként benyújtjuk a pályázatot, az SZGYF-el kell-e kötnünk kétoldali megállapodást. Ez azt jelentheti - ha igen - hogy az új támogatott lakhatásokba, az SZGYF intézményeitől kell átvennünk a lakókat?

A 3.1.1.1. ponthoz kapcsolódóan ( Új férőhelyek létrehozása új ingatlan építésével vagy meglévő ingatlan átalakításával, bővítésével, felújításával) nem egyértelmű számunkra, hogy a pályázat terhére vásárolható -e használt ingatlan, mely szintén a pályázatból kerülne felújításra, szakmai szempontok szerinti átalakításra, illetve az új ingatlan építéséhez, a telek megvásárlása történhet-e a pályázott összegből, vagy azzal a pályázónak már rendelkeznie kell.