A felhívás módosításhoz kapcsolódó észrevételeket, javaslatokat 2020. március 29-ig várjuk a véleményezésre kialakított partnerségi fórumban.

A hozzászólások lehetséges tipusai: 
Felhívással kapcsolatos észrevétel - Támogatás célja és háttere
Felhívással kapcsolatos észrevétel - Pályázók köre
Felhívással kapcsolatos észrevétel - A jelentkezés feltételei
A vélemények rögzítésére 2020-03-29 23:45 -ig volt lehetőség.

Felhívással kapcsolatos észrevétel - A jelentkezés feltételei
Környei Kristóf | 2020-03-29 20:22:26

2. A lakók igény- és szükségletfelméréséről

A felhívás céljával összhangban a megfelelő lakhatási formák megtervezése csak az egyén elvárásaihoz és igényeihez igazodó lakhatási és támogatási forma megválasztását lehetővé téve lehetséges. A csoportos megoldások elkerülése végett és az egyéni szükségletek, preferenciák, a jövőre vonatkozó elképzelések legmaximálisabb figyelembe vétele érdekében minden fogyatékossággal élő személy számára legyen biztosított az akár egyéni vagy - párkapcsolat esetén - párban történő támogatott lakhatásba költözés lehetősége. Amennyiben igény jelentkezik a fogyatékossággal élő személy részéről, hogy többedmagával lakjon együtt, - az előző pontban kifejtésre kerültek szerint - erre legfeljebb hat fő számára kialakított lakásban vagy házban legyen lehetőség.

A valódi társadalmi befogadást elősegítő beruházásokra az ENSZ Egyezmény szerint csak alulról építkezve kerülhet sor, a fejlesztéseknek minden érintett fogyatékossággal élő személyek akaratának és preferenciáinak figyelembevételével szükséges megvalósulnia. A kiváltási folyamatot a személyközpontú, minőségi megoldások kell, hogy jellemezzék. Ehhez, a saját bérleménybe kiköltözés lehetőségének biztosítása mellett egy újfajta támogatott lakhatási ellátórendszer kiépítése szükséges, amelynek alapját a beköltöző lakók megfelelő igény- és szükségletfelmérése kell hogy képezze.

Magyarország Alaptörvénye XXVII. cikkében kimondja: „Mindenkinek, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, joga van a szabad mozgáshoz és tartózkodási helye szabad megválasztásához”, de a lakóhely szabad megválasztásának jogára a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény 19. cikk a) bekezdése is felhívja a figyelmet. Az ENSZ Egyezmény 19. cikk a) pontja deklarálja a fogyatékossággal élő személyek azon jogát, hogy másokkal azonos alapon megválaszthassák lakóhelyüket, illetve azt, hogy hol és kivel éljenek együtt. 

A kiírásra felhasználható európai uniós források (az Európai Regionális Fejlesztési Alap) nem teszik lehetővé, hogy a fejlesztések megvalósulásának helyszíne Magyarország fejlett régióit (Budapest és Pest megye) is érintse. Emiatt a projekt területi korlátozása értelmében a fejlesztések megvalósulásának helyszíneként Magyarország kevésbé fejlett régiói kerültek meghatározásra: Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Észak-Magyarország, Dél-Alföld, Észak-Alföld.

Azonban számos olyan helyzet előállhat, melynek okán a nagylétszámú intézményekben lakó fogyatékossággal élő személyek Budapesthez jobb közlekedési kapcsolatokkal bíró megyeszékhelyeken akarnak élni a rokonokkal való könnyebb kapcsolattartás, vagy akár a jövőbeni munkavállalás reményében. Ezért kiemelten fontos, hogy a kiváltási folyamat során a fogyatékossággal élő személyek maguk dönthessék el, mely településen akarnak élni. A minőségi és személyes igényeket figyelembe vevő megoldások, a szolgáltatási gyűrű elemeihez (pl. közszolgáltatások, közlekedés, szociális, egészségügyi, foglalkoztatási, képzési, rehabilitációs, kulturális, sport és szabadidős szolgáltatások) való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása érdekében a megyeszékhelyeken megvalósuló fejlesztések kerüljenek preferálásra. Ez összhangban van az új kiváltási stratégia 4.1.1. pontjában foglaltakkal, miszerint a “magyarországi adottságok figyelembevételével a tervezés során törekedni kell arra, hogy olyan települések kerüljenek kiválasztásra a lakhatás helyszínéül, amelyek (10 000 lakosnál) magasabb lélekszámúak, hiszen a szociális alapszolgáltatások ezeken a településeken hozzáférhetőbbek a kötelező (önkormányzati)  feladatellátás jogszabályi meghatározottsága okán, valamint a közszolgáltatások elérhetősége is kedvezőbb.”

Javaslat:

‘3.4.1.3. Egyéb elvárások’ alfejezet kiegészítése azzal, hogy a támogatást igénylő intézményeknek a szakmai tervük mellékleteként szükséges csatolniuk az érintett fogyatékossággal élő személyek bevonásával, a támogatott lakhatások megtervezéséhez készített igény- és szükségletfelmérési kérdőíveket. A szakmai tervek véleményezését végző Intézményi Férőhely Kiváltás Koordináló Országos Testület (IFKKOT), a célcsoport szerint releváns érdekképviselet és a TÁRS projekt megvalósítója a fogyatékossággal élő személyek igény- és szükségletfelmérési kérdőívei alapján tudja az írásos véleményét megalapozottan kialakítani, összhangban a felhívás segédleteként csatolt “Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testület (IFKKOT) által kiadott írásos javaslat a szakmai tervről és az első mérföldkőről” című dokumentum 6. pontjával, miszerint az IFKKOT-nak részletesen ki kell fejtenie, és meg kell tudnia indokolnia, hogy a lakók felkészítése és a projektbe való bevonása megfelelően tervezett volt-e.

 

3. A kiváltott férőhelyeken létrehozható más ellátási formákról

Jelen felhívás - EFOP-2.2.2-17 pályázati felhívással ellentétben - lehetőséget biztosít fogyatékossággal élő személyek, pszichiátriai betegek számára ápolást-gondozást nyújtó nagylétszámú intézmények számára, hogy a teljes férőhelyszám alatti létszámmal tagoljon ki. “A részleges kitagolás eredményeként megüresedett férőhelyek új, célcsoporthoz tartozó ellátottal nem tölthetők fel. (...) A kiváltott férőhelyeken az eredeti ellátási forma visszaállítása nem támogatható.” (16. o.). A részleges kitagolás a fogyatékossággal élő személyek intézményi ellátásának fennmaradása mellett, más célcsoportok (idős emberek, időskorú fogyatékossággal élő személyek) intézményi alapú ellátásához is vezet.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai és Jan Šiška and Julie Beadle-Brown fent említett kutatásából (11. o.) látszik: Magyarországon az elmúlt években nem növekedett jelentősen az alapszolgáltatásokhoz hozzáférő igénybevevők száma, a szakosított (bentlakásos) szolgáltatások száma stagnál. Az EFOP-2.2.2-17 pályázati felhívás keretén belül benyújtott szakmai tervekből kiderült: több fogyatékos otthonként működő intézmény profilt vált, és idősek otthonaként tervez továbbműködni.

Bár nincs még olyan kidolgozott, nemzetközi emberi jogi dokumentum, amely kifejezetten a gondozásra szoruló idős emberek jogvédelmét, autonómiájának és önálló életvitelének tiszteletben tartását írja elő, mint amilyen az ENSZ Egyezmény a fogyatékossággal élő emberek esetén, ennek ellenére az idős embereket is másokkal azonos alapon megilletik az alapjogok. Ha a korábban fogyatékos otthonként működő intézmények mindössze profilváltáson mennek át, és nem zárnak be, hanem idősotthonokként funkcionálnak tovább, csak idő kérdése, hogy a magyar társadalom demográfiai jellemzői miatt növekvő kereslet mikorra hozza létre tömegesen idősek nagylétszámú otthonait. Az idős emberek prima facie jogait sértő ellátási struktúra kialakulását szükséges megelőzni, ezáltal a magyar államnak nem kell majd száz milliárdokat költenie korszerűtlen idősotthonok kiváltására.

Javaslat:

A szöveg módosítása szükséges annak érdekében, hogy ne csak az eredeti, de más ellátási formát se lehessen létrehozni a kiváltott férőhelyeken, mely infrastruktúrával kapcsolatban kialakuló konszenzus van a tekintetben, hogy emberi jogi szempontból nem alkalmasak a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatások biztosítására. Ne jöhessenek létre a fogyatékos otthonok helyén nagylétszámú idősotthonok!

Felhívással kapcsolatos észrevétel - A jelentkezés feltételei
Környei Kristóf | 2020-03-29 20:21:23

1. A létrejövő új támogatott lakhatásokról

Az EFOP-2.2.2-17 konstrukció keretén belül benyújtott szakmai anyagok jól mutatják, hogy a pályázó intézmények az intézményi kiváltással létrehozandó lakhatási szolgáltatások túlnyomó többségét hét-tizenkét fő számára kialakított lakás vagy ház formájában valósították, valósítják meg. Jelen pályázat szintén lehetőséget biztosít a hét-tizenkét fő számára kialakított lakás vagy ház létrehozására. Várhatóan a benyújtásra kerülő szakmai anyagok többsége 12 fős támogatott lakhatások létrehozásával fog kalibrálni, amely nyilvánvalóan ellentétes az ENSZ Egyezményben vállalt állami kötelezettségekkel, és ezáltal a pályázat célkitűzéseivel.

Ha a felhívás keretén belül lehetőség lesz hét-tizenkét fő számára kialakított lakhatási szolgáltatások létrehozására, az eredmény előre borítékolható: nem intézménytelenítés, hanem átintézményesülés, transz-institúcionalizáció fog történni. A 12 fős támogatott lakhatások elburjánzása rendszerszintű jogsérelemhez fog vezetni, mert több ezer fogyatékossággal élő személy ENSZ Egyezményben deklarált joga az önálló életvitelhez és a közösségbe való befogadáshoz nem fog megvalósulni ellentétesen a felhívás átfogó céljával is, miszerint a tervezett fejlesztések az ENSZ Egyezmény önálló életvitel és a közösségbe való befogadásról szóló 19. cikkének biztosítása érdekében történnek. A hét-tizenkét fős támogatott lakhatások létrehozásának lehetősége továbbá ellehetetleníti a felhívás első számú részcéljának megvalósulását, miszerint a tervezett fejlesztések célja a fogyatékos személyek és/vagy pszichiátriai betegek életminőségének javítása, jogainak érvényesítése, önálló életvitelük támogatása.

A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága (továbbiakban: ENSZ Bizottság) egyértelművé teszi 5. számú általános kommentárjában, hogy sem a nagyméretű, több, mint száz személyt befogadó intézmények, sem az öt-nyolc egyént befogadó kisebb, csoportos otthonok nem tekinthetők önálló életviteli körülményeknek, ha az intézményi elhelyezés egyéb meghatározó elemei jellemzik a támogatott lakhatásokat. Az ENSZ Bizottság az intézményi körülmények meghatározó elemeiként említi inter alia az egyazon környezetben élő fogyatékos személyek számának aránytalanságát, az egyének csoportja számára előírt azonos tevékenységek megszervezését, a személyi segítők megválasztásának korlátait vagy teljes hiányát, a személyes akarattól és preferenciáktól független merev rutint (CRPD/C/18/1. 16 c) bekezdés).

Az ENSZ Bizottság 2018. szeptember 14-én elfogadott bolgár országjelentés záró észrevételeiben mély aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a bolgár nemzeti kiváltási stratégia alapján a bolgár kormány a nagylétszámú fogyatékos intézményekből kisebb létszámú 12 fős “családi típusú” lakóotthonok létrehozását tervezi, ellentétesen az ENSZ Egyezmény 19. cikkében foglalt állami kötelezettségvállalással (CRPD/C/BGR/CO/1 39. bekezdés). Az emberi jogi érveken túl a 6 férőhelyet meghaladó támogatott lakhatási modellel szemben további gyógypedagógiai, szakmai szempontú, illetve társadalomtudományi, fogyatékosságtudományi érvek is vannak. A fent említett intézményi körülmények megvalósulása strukturális okok miatt hét-tizenkét fős támogatott lakhatások esetén szakmailag nem megelőzhető.

Már a kilencvenes évek közepe óta tudományosan ismert tény, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyek önrendelkezésének mértéke és a kislétszámú szolgáltatások között pozitív korreláció van (lásd: Tøssebro ‘Impact of size revisited: Relation of number of residents to self‐determination and deprivatization.’ című munkáját az American Journal on Mental Retardation folyóiratban). Több friss kutatás is rámutatott arra, hogy a magas színvonalú szakmai támogatás egyik meghatározó tényezője a szolgáltatás férőhelyszáma (lásd: Flynn, Totsika, Hastings, Hood, Toogood és Felce, 2018, Effectiveness of Active Support for adults with intellectual disability in residential settings: Systematic review and meta‐analysis. Journal of Applied Research in Intellectual Disabilities, 31, 983–998). A szakmai támogatás minősége szignifikánsan romlik 6 főnél nagyobb támogatott lakhatás esetén, ennek tudományos megalapozottságú bizonyítékaként lásd Bigby, Bould, Iacono, Kavanagh és Beadle-Brown 2019-es ‘Factors that predict good Active Support in services for people with intellectual disabilities’ című tanulmányát, amely 134 ausztrál támogatott lakhatás vonatkozásában vizsgálata a lakók életminőségét befolyásoló minőségbiztosítás elemeinek prediktív tényezőit.

Ma már szakmailag elfogadott tény, hogy a 12 fős támogatott lakhatás nem számolja fel a csoportos ellátást nyújtó szolgáltatásszervezést, az egyéni szükségletekre és preferenciákra szabott szolgáltatás 12 fő esetében illuzórikus. A hét-tizenkét fős támogatott lakhatások csoportos és szegregáló jellegűek maradnak. Miközben a támogatott lakhatás megszervezése mögött a Szoctv. 75. § (1) bekezdése szerint a támogatott lakhatás a fogyatékos személyek, a pszichiátriai betegek önálló életvitelének fenntartása, illetve elősegítése érdekében biztosítja a szükséges szolgáltatásokat. A hét-tizenkét fős támogatott lakhatás nem teszi lehetővé az önálló életvitel fenntartását, illetve elősegítését, főleg a magas támogatási szükségletű, súlyosan-halmozottan fogyatékos személyek számára. 

A 12 fős támogatott lakhatás szakmai szempontból ugyanúgy téves elképzelésen alapul, mint a 2011-2041-es kiváltási stratégiában szereplő 50 fős intenzív gondozást nyújtó lakócentrum: hiába ad erre a Szoctv. 75. § (5) c) pontja még mindig lehetőséget. Korszerű, az ENSZ Egyezmény szemléletével dolgozó szolgáltató ma már nem indít 12 fős támogatott lakhatást, ugyanúgy, mint ahogy 50 főset sem. A hét-tizenkét fős támogatott lakhatás létrehozása mögött financiális okok húzódhatnak meg, mert magasabb támogatási szükséglet esetén olcsóbb a nagylétszámú ellátás, azonban gazdasági szempontok nem írhatják felül sem az emberi jogi, sem a szakmai szempontokat, lemondva a magas minőségű humánszolgáltatások kialakításának lehetőségéről.

A támogatott lakhatás hazai szabályozásának anomáliáira mutat rá az a tény, hogy a 6 férőhely feletti támogatott lakhatás prima facie korszerűtlen, a szakmai munkát ellehetlenítő intézmény az európai norma szerint. Az Európai Bizottság támogatásával 2020-ban megjelenésre kerülő jelentés Jan Šiška and Julie Beadle-Brown szerzőpáros tollából 27 európai uniós tagállam kiváltási gyakorlatát vizsgálja (lásd: Report on the transition from institutional care to community-based services in 27 EU Member States). A jelentés világossá teszi: legfeljebb hat férőhelyes támogatott lakhatás tekinthető a nagylétszámú intézményi ellátás átmeneti alternatívájának, azzal a kikötéssel, hogy hosszútávon minden fogyatékossággal élő személy számára célul kell kitűzni a saját lakásban, bérleményben való lakhatás lehetőségét, illetve a támogatott lakhatástól független szolgáltatási gyűrű elemeinek, az egyéni választáson és személyes szükségleteken alapuló személyi asszisztencia igénybevételének lehetőségét.

Az európai normával és az ENSZ Egyezményben foglaltakkal összhangban legfeljebb hat fő számára kialakított támogatott lakhatások létrehozása támogatható annak érdekében, hogy az elkövetkező években Magyarországon a megfelelő minőségű közösségi alapú szolgáltatások kiépüljenek, a szociális alapszolgáltatások megerősödjenek. A szakemberek kompetenciájának, szakmai identitásuknak, az ENSZ Egyezménnyel összhangban lévő szerepfelfogásuknak kialakítását legfeljebb a 6 férőhelyes támogatott lakhatások biztosíthatják. A támogatott lakhatásban dolgozó szakemberek képzés és folyamatos szakmai támogatás mellett csak a megfelelő strukturális feltételek megléte esetén tudják majd elsajátítani az új szolgáltatásszervezéssel járó nagyobb felelősségvállalláshoz, a mindennapi döntési helyzetekben való szakmai helytálláshoz szükséges tudást. 6 férőhely felett a személyzet szakmai szempontból lehetetlen helyzetbe kerül, a túl magas férőhelyszám automatikusan vezet csoportos megoldásokban való gondolkodáshoz, a paternalista intézményi kultúra fennmaradásához. Ennek következtében a szakemberek a támogatott lakhatásként működő házakról, lakásokról elsősorban mint munkahelyük helyszínéül, nem pedig mint az általuk támogatott fogyatékossággal élő emberek otthonáról fognak gondolkodni.

Jelen felhívás a 12 fős támogatott lakhatások dominanciájával rendszerszinten fogja fenntartani a paternalisztikus, csoportos ellátást továbbörökítő szolgáltatások strukturális kereteit, amelyek nem lesznek képesek a legnagyobb mértékben biztosítani a személyközpontú, egyénre szabott szolgáltatások, támogatások, programok nyújtását, a csoportos és a képviseleti megoldások mellőzését. A támogatott lakhatások intézményes jellegű működésének megelőzése érdekében a támogatott lakhatások férőhelyszámának emberi jogi és szakmai szempontból megfelelő maximalizálása sorsdöntő jelentőségű, hiszen most még, a szolgáltatások megtervezése előtt lehetőség van olyan támogatott lakhatások létrehozására, melyek a fogyatékos emberek számára a nagyintézeteknél nem csak valamivel nagyobb mértékű döntési szabadságot tesznek lehetővé, hanem a lakók támogatásának legmegfelelőbb strukturális feltételeit teremtik meg.

Habár a legfeljebb 6 fős támogatott lakhatási forma a jobb életminőséghez (ehhez a jó minőségű szolgáltatások fenntarthatóságát biztosító finanszírozási háttér szükséges), és a nem fogyatékos emberekkel való egyenrangú állampolgársághoz - a gondnokság hazai rendszere miatt (ehhez lásd: Sándor, Horváthné, Iván és Kalányos ‘A támogatott lakhatás jellemzői egy participatív kutatás tükrében’ című, 2019-ben megjelent tanulmányát) - nem elégséges feltétel, de ahhoz feltétlenül szükséges. A pályázati célkitűzésekkel összhangban a legfeljebb 6 fős támogatott lakhatások biztosíthatnak emberi jogi és szakmai szempontból is lehetőséget a fogyatékossággal élő személyek döntési szabadságának tiszteletben tartására, a minél nagyobb fokú egyéni autonómia biztosítására, ezáltal társadalmi befogadásuk valódi előmozdítására. 

Javaslat:

A nemzetközi és regionális emberi jogi standardokra és a fent bemutatott kutatások eredményeire való tekintettel törölni szükséges a felhívásból a hét-tizenkét fő számára kialakított támogatott lakhatás létrehozásának lehetőségét (6. o.), illetve a 4.4.2. kiválasztási kritériumok alfejezetben a szakmai tervek tartalmi értékelési szempontjai közül az első projektértékelési előfeltételt módosítani szükséges aszerint, hogy a kérdés arra vonatkozzon, hogy legfeljebb 6 fős ház(ak)ban vagy lakás(ok)ban valósul-e meg a lakhatási szolgáltatás (23. o.). 

Az ENSZ Egyezmény 19. cikk a) bekezdése külön előírja, hogy a fogyatékossággal élő emberek nem kötelezhetőek bizonyos megszabott körülmények között élni.  Ehhez, a legfeljebb 6 férőhelyes támogatott lakhatási ellátórendszer kiépítése mellett a saját bérleménybe kiköltözés lehetőségének biztosítása is szükséges.

Felhívással kapcsolatos észrevétel - Pályázók köre
Környei Kristóf | 2020-03-29 20:07:17

A felhívásra támogatási kérelmet a fogyatékossággal élő személyek és/vagy pszichiátriai betegek számára ápolást-gondozást nyújtó, a célcsoportok vonatkozásában engedélyesenként 50 főnél nagyobb bentlakásos intézmények nyújthatnak be. A felhívás szerint engedélyes a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények és hálózatok hatósági nyilvántartásáról és ellenőrzéséről szóló 369/2013. (X. 24.) Korm. rendelet alapján a telephellyel nem rendelkező intézmény esetén a szolgáltató székhelye, telephellyel rendelkező intézmény esetén a szolgáltató minden egyes telephelye és - ha a székhelyet szolgáltatás nyújtására is használják - az intézmény székhelye is. Támogatási kérelmet azok a szervezetek nyújthatnak be, amelyek maradéktalanul megfelelnek a Felhívás jogosultsági feltételeinek, vagyis a 4.1 pont alatt GFO szerinti besorolással rendelkező intézmények. 

Az EFOP-2.2.2-17 pályázathoz képest újdonság, hogy támogatási kérelmet kötelező konzorciumi formában benyújtani. Erre az EFOP-2.2.2-17 pályázat keretén belül csak lehetőség volt. Ez az EFOP-2.2.2-17 felhíváshoz képest pozitív változás, mert a kiváltásban érintett szereplők együttműködése hangsúlyosabban jelenik meg jelen felhívásban, a kötelező konzorciumi pályázás feltételül szabása a releváns szereplők szorosabb együttműködését hivatott elősegíteni. 

Azonban a folyamat irányítói még mindig az intézmények, mivel a konzorcium vezetője kizárólag 50 férőhelynél nagyobb bentlakásos intézmény lehet. Jelen formájában a felhívás a vezető szerepet a nagylétszámú intézmények kezébe adja. De a nagylétszámú bentlakásos szociális intézmények nem tudnak egy őket felszámoló radikális strukturális változás fő aktorai lenni! A felhívás jelen formájában megnehezíti az egyéni szükségletekre és igényekre szabott lakhatási és támogatási struktúra kiépítését és valószínűsíthetően az intézményi kultúra, a csoportos ellátás továbbörökítéséhez fog vezetni, a nagylétszámú intézmények által vezetett projektek keretén belül létrejövő támogatott lakhatások nem személyközpontú módon, hanem mini intézetekként fognak működni. Ezt a prognózist a hazai és nemzetközi tapasztalatok támasztják alá.

Az EFOP-2.2.2-17 keretén belül közel 3 éve megvalósuló projektek tapasztalatai jól mutatják, hogy a felhívás pályázati körének túl szűkre szabása a sikeres implementációt veszélyezteti. Az EFOP-2.2.2-17 keretén belüli 30 sikeres pályázatból - egyet leszámítva - a fogyatékos és pszichiátriai otthonok állami végletesen túlcentralizáltan működő fenntartója valósít meg (ennek egyik hátulütője, hogy a központosított közbeszerzések gátolják a gyors és hatékony implementációt). A pályázó intézmények közül hatnak tavaly megszűntették a támogatási jogviszonyát, mert nem haladtak az elvárt módon a projektek megvalósításával. Az akadozó implementáció mögött azon szubszidiaritással kapcsolatos probléma áll, egy túlságosan központosított állami szerv próbál létrehozni helyi, egyénre szabott támogatási struktúrákat.

Sikeres kiváltással létrejövő struktúrák szemléletbeli változást tükröznek. Ebben a tekintetben a kiváltás egy igazán radikális folyamat, amely a szakemberektől egészen más attitűdöt, kompetenciákat és munkaszervezést vár el, mint a paternalista, kiszolgáló, jótékonykodó megközelítés szerint működő nagyintézményi ellátás. A fogyatékossággal élő személyek “ellátásának” elsődleges szempontja helyett, képessé tételük, önálló életvitelük kialakításának és fenntartásának feladata kerül. A szolgáltatási struktúra átszervezésével az eddigi támogatási módok alapvetően átalakulnak, de a lakók minél önállóbb életvezetésének az ENSZ Egyezmény szellemében foglaltak szerinti szakmai kísérésében a nagylétszámú intézményeknek valójában nincs tapasztalatuk.

Az egyéni szükségletekre és igényekre szabott lakhatási és támogatási struktúra kiépítését a jelenlegi intézményi kultúrát fenntartó szociális ellátórendszer befolyásától a lehető legfüggetlenebb módon lehet megvalósítani. Tanuljunk az EFOP-2.2.2-17 keretén belül megvalósuló projektek tapasztalataiból, a nagylétszámú fogyatékos és pszichiátriai otthonok nem lehetnek fő vezetői a kiváltási folyamatnak! Nem elég a konzorciumi pályázás feltételül szabása a sikeres implementáció érdekében, a pályázatra jogosultak körének kibővítésére, a fogyatékossággal élő emberek bevonásával a helyi szervezetek, szolgáltatók pozíciójának, és a velük való együttműködés megerősítésére van szükség.

A felhívás a kiváltás célcsoportját az alábbi 3 csoportban határozza meg:

  • ápoló-gondozó intézményben ellátott fogyatékos személyek és/vagy pszichiátriai betegek;

  • az érintett intézményekben szakmai, illetve kisegítő munkakörben dolgozók;

  • az érintett fogyatékos személyeket, és/vagy pszichiátriai betegeket körülvevő mikro-makro környezet (pl. családtagok, szomszédság, gondnokok, más szolgáltatásban dolgozók, település lakossága, egészségügy stb.).

  • Kiemelendő a harmadik célcsoport. A kiváltás nem csak a jelenleg intézményben ellátott fogyatékos személyeket, pszichiátriai betegeket érinti, hanem azokat a még családban élő fogyatékossággal élő személyeket is, akik a jövőben intézményi ellátásba kényszerülnének alternatívák hiányában. Az intézményi várólistákon lévő fogyatékos emberekkel a felhívás nem számol, pedig az új szolgáltatási struktúra kialakítása során az ő helyzetüket is figyelembe szükséges venni. 

    Az intézményi elhelyezés prevenciója jelen felhívásra beadható kiváltási pályázatokkal valósítható meg, ezzel megelőzve azon abszurd helyzetet, hogy fogyatékossággal élő személyeknek először nagylétszámú bentlakásos szociális intézménybe kell kerülni ahhoz, hogy azután támogatott lakhatásba költözhessenek. Fogyatékossággal élő személyek jelenleg indokolatlan módon csak nagyintézményekből kerülhetnek állami fenntartású támogatott lakhatásba. A nagylétszámú intézmények moratóriumának (létszámstop) elrendelése a jelenlegi bentlakásos intézményi elhelyezésre irányuló kényszerkereslet miatt csak úgy lehetséges, ha az intézményi elhelyezésre várakozó fogyatékos személyek számára is megnyitásra kerül a támogatott lakhatásba kerülés lehetősége a kiváltás keretén belül.

    Meg kell előzni, hogy  a kiköltözésekkel párhuzamosan - mintegy szelepet nyitva hagyva a régi struktúrába - feltöltődjenek a nagyintézményi férőhelyek. Fontos tudni, hogy a szabályozási környezet nem segíti elő, hogy a nagylétszámú intézmények ne vegyenek fel a jövőben fogyatékossággal élő személyeket: jelenleg sem a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (továbbiakban: Szoctv.), sem a fogyatékossággal élő személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló 2019-2036. évekre vonatkozó hosszú távú koncepció (továbbiakban: új kiváltási stratégia), sem a felhívás keretén belül megengedett ‘részleges kitagolás’ nem akadályozza meg a férőhelyek feltöltését. Az összes nagylétszámú intézményre vonatkozó kötelező létszámstop hiánya az intézményi ellátást tartja fenn, adott esetben azt megerősíti, ami a kiváltás célkitűzésével szöges ellentétben áll. Emiatt kiemelten fontos, hogy a várólistákon szereplő, a hospitalizációs ártalmaktól még megkímélt fogyatékossággal élő személyek vonatkozásában létrejöjjenek “puffer” férőhelyek jelen felhívás keretén belül.

    A jelenleg családban élő, nagyintézményi elhelyezéssel veszélyeztetett fogyatékos személyek lakhatási és támogatási szükségleteit nem a nagyintézmények, hanem családjaik ismerik. Az érintett családok a lakókörnyezetükben veszik jelenleg is igénybe a szociális alapszolgáltatásokat (nappali ellátás, támogató szolgálat, közösségi ellátás stb.), a helyileg beágyazott szolgáltatókkal már kialakult kapcsolatuk van. Ezzel összhangban az új kiváltási stratégia szintén rámutat a lokalitás erejére az önálló életvitel kialakításában vonatkozásában, miszerint a helyi lakosok és szolgáltatók fontos szerepet töltenek be a preventív és a támogató szolgáltatások bővítésében. Ezért véleményünk szerint szükséges a felhívás jogosultsági feltételeinek módosítása, hogy támogatott lakhatást fenntartó, illetve szociális alapszolgáltatást nyújtó szervezetek is pályázhassanak a felhívásra.

    Szakpolitikai tévedés, hogy a felhívás keretén belül csak az 50 főnél nagyobb fogyatékossággal élő személyek és/vagy pszichiátriai betegek számára ápolást-gondozást nyújtó intézmények pályázhatnak. Ezáltal elesnek a pályázati forrásoktól azok az önkormányzatok is, amelyek nem tartanak fenn 50 főnél nagyobb ápolást-gondozást nyújtó intézményt, de szeretnének alternatívát biztosítani a helyi fogyatékossággal élő, pszichiátriai beteg lakosság számára. Az új kiváltási stratégiával összhangban a nagyobb településeken létrejövő új támogatott lakhatások preferálása a közszolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés mellett a szociális alapszolgáltatások megfelelő kapacitásbővítése miatt is szükséges azon 10 000 lakosnál magasabb lélekszámú településeken is, amelyek nem tartanak fenn  50 férőhelynél nagyobb fogyatékosok és/vagy pszichiátriai betegek otthonát. Stratégiai szempontból továbbá kiemelt jelenőségűek azon megyeszékhelyek önkormányzatai is, melyek nem tartanak fenn 50 főnél nagyobb fogyatékos és/vagy pszichiátriai otthont, hiszen nagyon sok budapesti fogyatékossággal élő és/vagy pszichiátriai beteg ember kényszerül vidéki nagylétszámú bentlakásos szociális intézményben élni, és esetükben a létrejövő szolgáltatások elsősorban a Budapesttel jó közlekedési összeköttetéssel rendelkező megyeszékhelyeken alakítandók ki a családokkal, rokonokkal, barátokkal való könnyebb kapcsolattartás érdekében.

    A támogatást igénylők körének kibővítése a Társ projekt 2017-es tanulmányában elsőként megfogalmazott szakpolitikai javaslattal összhangban a kiváltási folyamatban jelenleg indirekt módon érintett fogyatékossággal élő személyek és családjaik valós igényeire reagálna, mert “a támogatott lakhatás ‘folyamatos változás’, és erre rendszerszinten is rugalmasan szükséges reagálni!” (lásd: FSZK, 2017, Támogatott lakhatási szolgáltatások. Áttekintés az intézményi férőhelykiváltás során létrejött támogatott lakhatási szolgáltatások működésének első tapasztalatairól, 36. o). 

    Javaslat:

    Hangsúlyozzuk, a kiváltási folyamat eddigi tapasztalatai alapján a nagylétszámú intézmények nem tudnak egy őket felszámoló radikális strukturális változás fő aktorai lenni. A szorosabb és rugalmasabb együttműködés biztosítása érdekében a konzorciumi pályázás előírásán túl szükséges a pályázói kör kibővítése, hogy a jelenlegi feltételek szerint pályázni nem jogosult releváns szolgáltatók és önkormányzatok is részt tudjanak venni a kiváltás komplex folyamatában, jövőbeli potenciális szolgáltatóként ne essenek el a pályázás lehetőségétől.

    A jogosultsági feltételek módosításával a minimum 50 fős célérték indikátor szám (18. o.), illetve a 4.4.2. kiválasztási kritériumok alfejezetben a szakmai tervek tartalmi értékelési szempontjai közül az 5. projektértékelési előfeltétel (23. o.) ne vonatkozzon azon támogatott lakhatást fenntartó, illetve szociális alapszolgáltatást nyújtó szervezetekre, önkormányzatokra, melyek 50 férőhelynél kevesebb szolgáltatást működtetnek.

    Felhívással kapcsolatos észrevétel - Támogatás célja és háttere
    Környei Kristóf | 2020-03-29 20:01:18

    A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) véleménye

    A Társaság a Szabadságjogokért üdvözli, hogy az EFOP-2.2.5-17 kódszámú pályázati felhívás újbóli megnyitásával a kormány folytatja a EFOP-2.2.2-17 konstrukció keretében jelenleg megvalósuló kiváltási projekteken túl a 2015–2025-re vonatkozó Országos Fogyatékosságügyi Programban kiemelt célkitűzésként kezelt kiváltási folyamatot annak érdekében, hogy több ezer fogyatékossággal élő ember élhessen önállóbb életet a pályázat keretei között megvalósítható szociális alapszolgáltatások bővítésének és támogatott lakhatások létrehozásának köszönhetően. Azonban a jelenlegi pályázati feltételek módosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a kiváltás a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményben (továbbiakban: ENSZ Egyezmény) foglalt állami kötelezettségvállalásokkal összhangban valósuljon meg. Ezért a felhívás jelen formájában nem támogatandó. 

    A kiváltási folyamat sikeres megvalósítása a hazai fogyatékosságügy területén kiemelt jelentőségű, mert a jelenleg rendelkezésre álló forrásokból létrejövő beruházásokkal olyan új szociális alap- és szakosított szolgáltatási struktúra fog létrejönni, amely évtizedekre fogja meghatározni az intézményben élő fogyatékos emberek jogainak érvényesülését, életminőségét, társadalmi befogadásukat. A tét óriási: a kormánynak most lehetősége van jelentős forrás megfelelő felhasználásával rendszerszinten felszámolni több ezer fogyatékossággal élő ember gyakran embertelen, emberi jogait sértő intézményi ellátását. A kiváltás buktatóinak elkerülése hosszú távú, stratégiai gondolkodást igényel, amelyben együttesen szükséges a jogi és szakmai szempontok figyelembevétele. Ehhez a felhívás keretén belül megvalósuló projektek feltételrendszerének átgondolására van szükség.

    Felhívással kapcsolatos észrevétel - Támogatás célja és háttere
    Pusztaföldi Judit | 2020-03-29 18:19:38

    A Halmozottan Sérültek Országos Érdekvédelmi Szövetsége aggodalmát fejezi ki az miatt, hogy a kiírás tervezet nem támogatja a súlyos halmozottan sérültek esélyegyenlőségének megvalósulását. A kiváltási folyamatban jelentős hátrányban lesznek az egyéb célcsoportok mellett.

    Részletezve:

    • A részleges kiváltás lehetősége eleve magában rejti, hogy a magasabb gondozási szükségletű lakók nem lesznek „kiváltva”. A legkiszolgáltatottabb célcsoport, akiknek magas a támogatási szükséglete, félő, hogy bent fog ragadni a nagyintézményben. Az intézményben maradó fogyatékos emberek továbbra is szegregált körülmények között fognak élni. Részleges kiváltás esetén nincsenek garanciák beépíteni a kiírásba arra vonatkozólag, hogy ne sérüljenek az SHF/magas támogatási szükségletű lakók jogai. Ebben a formában a részleges kiváltást nem támogatjuk.
    • A pontozási szisztéma „jutalmazza”, ha az egy főre eső költség minél kevesebb. Ennek megfelelően a speciálisabb környezeti feltételek kialakítása (pl.: nagyobb négyzetméter igény, gondozást segítő eszközök beszerzése, stb.) nem támogatott.   Ez diszkriminatív! (Az előző kiváltási körben a halmozottan sérült emberek támogatott lakhatásba helyezése plusz pontot jelentett). Javaslat: az értékelési szempontsort gyökeres átalakítása. Kerüljön be a kiváltási szempontsorba, hogy ha valaki kiskorúakat vagy SHF/magas támogatási személyeket vált ki akkor, az plusz pontot jelentsen.  
    • A szakmai megvalósításban a lakók képzése kötelező elem, de a dolgozók képzése nem. Kétségesnek látjuk, hogy önmagában a módszertani anyag (lakók képzésének módszertana, EKISZ2) birtokában a kollégák felkészítés nélkül fel tudják mérni a lakók szükségleteit, igényeit és erre alapozva a képzést szakszerűen le tudják bonyolítani. Ez különösen aggályos a súlyos halmozottan sérültek esetében.

    Egyéb észrevételek:

    • a rehabilitációs szakmérnök alkalmazását a kötelezően megvalósítandó tevékenységek közzé javasoljuk áttenni. A rehabilitációs szakmérnök jelenléte nem csak az ingatlanok tervezésénél szükséges, hanem a kivitelezés folyamatában is elengedhetetlen. Mindemellett az is fontos lenne, hogy a szakmérnöknek legyen tapasztalata fogyatékos emberek igényeire való tervezésben.
    • A munkatársak felkészítésével kapcsolatos elvárások hiányoznak, sem a kötelező tevékenységek, sem a választható tevékenységek között nem jelennek meg. A munkatársak felkészítése, korrekt támogatása a kiváltási folyamat egészében elengedhetetlen. Javasoljuk ennek megjelenítését, hangsúlyossá tételét a kiírásban. Továbbá javasolt elszámolhatóvá tenni a dolgozók útiköltség elszámolását a képzésekre, intézménylátogatásokra.
    • A lakók részére nem lehet semmilyen útiköltséget elszámolni, amely jelentősen akadályozhatja a lakók felkészítését. Meglátásunk szerint a kirándulások és a táborozások, TL-ekben lakó sorstársak látogatása fontos eszközei lehetnek a lakók felkészítésnek.
    • A kiírás nem kötelezően megvalósítandó tevékenységként jeleníti meg az EFOP-1.9.1 háttértámogató pályázóval való együttműködést. Tehát nem szükséges az együttműködési megállapodás aláírása a módszertani háttértámogatást nyújtó megvalósítóval.  Mi garantálja így azt, hogy a kiváltást vállaló fenntartó igénybe veszi a TÁRS projekt támogató tevékenységeit, módszertani ajánlásait? Mindez visszalépés az előző pályázati kiíráshoz képest. Továbbá teljesen esélytelen, hogy az előző kiváltási kör tapasztalatai, a kutatási munkák eredményei, az elkészített módszertani szakmai anyagok hasznosulhassanak a további kiváltási projektek megvalósulása során. Aggályos a megfelelő minőségű szakmai megvalósítás!
    • A pályázat beadási határideje rövid, 2 hónap áll a pályázó rendelkezésére. Ráadásul az NFSZK részére a szakmai tervet 30 nappal előtte meg kell küldeniük, ami azt jelenti, hogy a pályázónak 1 hónapja van a szakmai terv kialakítására. Javaslat: minimum 3 hónap legyen a beadási határidő.
    • A pályázatok benyújtását követően az IFKKOT és az NFSZK szerepe nem látszik világosan, tisztázatlannak tűnik. A TÁRS projekt szakmai támogatást biztosító projekt, nem értékelő szerv. A TÁRS projekt részéről adott szakmai vélemény a benyújtott projektről hasznos lehet a bírálók és az IFKKOT részére (a pályázó részére is, hogy még beadási határidő előtt korrigálni tudja a szakmai tervét), de az nem alkalmas arra, hogy támogató vagy „nem támogató” vélemény /nyilatkozat legyen. A támogató nyilatkozat kiadása az IFKKOT kompetenciájának/hatáskörének kellene lennie.
    • A releváns érdekképviseleti szerv (?) meghatározást az együttműködés kapcsán, érdemes lenne pontosítani. Valamint azt is, hogy helyi, regionális vagy országos szintű lehet-e a civil szervezet. Az együttműködésben előnyt kaphatnának a helyi érdekképviseleti szervezetek, de csak akkor, ha bizonyíthatóan az együttműködés kapcsán rájuk ruházott feladatokat el tudják látni.
    • Sajnálatos, hogy ebben a pályázati körben sem kapnak lehetőséget azok a szülőszervezetek/civil szervezetek, akik gyermekeik számára szeretnének támogatott lakhatást létrehozni. Javaslat: akiknek a gyerekei/szolgáltatást igénybevevői szerepelnek valamely intézmény várólistáján, bekerülhessenek a pályázók körébe. Elemi cél lenne, hogy a fogyatékos személyek családból vagy a gyerekvédelemből kikerülve ne egy nagyintézménybe kerüljenek, hanem támogatott lakhatásba. Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Programjának 2.2 f.) pontja ugyanis ugyan úgy támogatja "intézményi elhelyezést megelőző, preventív hiánypótló új intézmények és új szolgáltatások kialakítását".

    Tisztelettel kérjük a kiírás tervezet az irányú korrekcióját, hogy a súlyosan halmozottan sérült embertársaink esélyegyelősége érvényesülhessen a kiváltási folyamatban.

                                                                                                                                                   Tisztelettel: Pusztaföldi Judit

                                                                                                                                                                            elnök

    Felhívással kapcsolatos észrevétel - Támogatás célja és háttere
    Gurbai Sándor | 2020-03-29 13:23:42

    A Validity Alapítvány véleménye, hogy az EFOP-2.2.5-17 kódszámú felhívás tervezetében foglalt kiváltási feltételek sértik Magyarországnak a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményben (CRPD) foglalt vállalásait. Mindez összefüggésben áll a Kormány és az Országgyűlés azon feladatának elmulasztásával, mellyel kapcsolatosan az Alaptörvény Q cikkének (2) bekezdése úgy fogalmaz, hogy „Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.”

    Hansúlyozzuk ugyanakkor, hogy a hatályos jogi szabályozásunk végrehajtható úgy, hogy az megfeleljen a CRPD előírásainak, azonban a CRPD előírásain alapuló implementáció nem kötelező. Másképpen fogalmazva és a jelen kiírás tervezetére alkalmazva ezt, azt modhtajuk, hogy az EFOP-2.2.5-17 kódszámú felhívást meg lehet úgy fogalmazni, és végre lehet úgy hajtani, hogy az megfeleljen a CRPD előírásainak, azonban ha a felhívás tartalma nem felel meg az Egyezmény előírásainak, akkor sem a beérkező pályázatok, sem pedig azok implementációja nem fog megfelelni a CRPD követelményrendszerének.

    Összegezve, mivel sem Magyarország belső joga, sem az EFOP-2.2.5-17 kódszámú felhívás tervezete nem áll összhangban nemzetközi jogi kötelezettségeinkkel, ezért az EFOP-2.2.5-17 kódszámú felhívás tervezete nem elfogadható, nem támogatható.

    Emlékeztetni szeretnénk arra, hogy a CRPD Bizottság Magyarország 2012. évi felülvizsgálatát követően aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy “Magyarország nem nyújt olyan elegendő és megfelelő támogató szolgáltatásokat a helyi közösségekben, amelyek lehetővé tennék a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy kiköltözve a bentlakásos intézményekből, önrendelkező életet élhessenek (CRPD/C/HUN/CO/1, 33. bekezdés). A Bizottság arra hívta fel Magyarország Kormányát, hogy „biztosítson megfelelő szintű finanszírozást ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára ténylegesen lehetővé váljon: lakhelyük másokkal azonos alapon történő, szabad megválasztásának érvényesítése; hogy hozzáférjenek a mindennapi életet segítő otthoni, lakhatással kapcsolatos és egyéb közösségi szolgáltatásokhoz, ideértve a személyi segítést; hogy észszerű alkalmazkodásokban részesüljenek a helyi közösségekbe való befogadásuk támogatásának céljával (CRPD/C/HUN/CO/1, 34. bek). A Bizottság továbbá felhívjta Magyarországot, hogy „vizsgálja felül a források, ideértve az EU regionális alapjainak elosztását (...) és hogy biztosítsa az Egyezmény 19. cikke előírásainak teljeskörű érvényesülését (CRPD/C/HUN/CO/1, 35. bekezdés).

    Az EFOP-2.2.5-17 kódszámú felhívás tervezete számos egyezményellenes megfogalmazást, illetve számos, egyezményellenes implementációhoz vezető feltételt tartalmaz, ideértve – a teljesség igénye nélkül – a következőket:

    • a kitagolásban részt vevő személyek számára nem válik ténylegesen lehetővé, hogy lakhelyüket – másokkal azonos alapon – szabadon megválaszthassák;
    • részleges kiváltás lehetősége;
    • akár 12 fős támogatott lakhatás létrehozásának lehetősége;
    • részleges kitagolás eredményeként megüresedett férőhelyek új, célcsoporthoz nem tartozó ellátottakkal történő feltöltésének lehetősége;
    • nem elég erős ösztönzők annak érdekében, hogy városi jogállású településen kerüljenek létrehozásra a lakhatási férőhelyek;
    • a támogatási kérelem benyújtásához a konzorcium vezetője kizárólag nagyintézmény lehet;

    Fel szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy az EFOP-2.2.5-17 kódszámú felhívás tervezete számos hasonlóságot mutat a Bulgáriában tervezett, illetve már végebement kiváltási folyamattal, mellyel kapcsolatosan a CRPD Bizottság 2018 szeptemberében komoly kritikát fogalmazott meg (CRPD/C/BGR/CO/1).

    Összegzésképpen rá szeretnénk mutatni arra, hogy bár az EFOP-2.2.5-17 kódszámú felhívás tervezete úgy fogalmaz, hogy „[á]tfogó cél a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény Önálló életvitel és a közösségbe való befogadásról szóló 19. cikkének (...) biztosítása”, ezt a felhívás tervezete nem tükrözi.

    Továbbá, a felhívás tervezete a „Felhívás szakmai mellékletei” fejezet alatt megemlíti ugyan az „ENSZ CRPD Bizottság állásfoglalásait”, azonban az ezen állásfoglalásokban – vélelmezzük, hogy elsősorban az Általános Kommentárokra (General Comments) és a Magyarország részére megfogalmazott Záró Észrevételere (Concluding Observations) kell it gondolni – megfogalmazott elvárásokat nem tükrözi a felhívás tervezete és kétséges, hogy ezen állásfoglalások tartalma mennyire ismert a támogatást igénylők és az EFOP-2.2.5-17 kódszámú felhívást kiírók előtt.

    Végezetül, a Validity Alapítvány ismételeten hangsúlyozza, hogy az EFOP-2.2.5-17 kódszámú felhívás tervezete nem elfogadható, nem támogatható. Mindmellett fel szeretnénk ajánlani, hogy a felhívás kiírás-terveztének esetleges újragondolása esetén, szívesen részt veszünk olyan munkában, amelynek alapja a fogyatékossággal élő személyek jogainak tisztelete és joggyakorlásának elősegítése, valamint amelynek a CRPD előírásai szerinti megvalósítása nem csak „átfogó célja”, de tényleges sarokköve is.

    Felhívással kapcsolatos észrevétel - Pályázók köre
    Pordán Ákos | 2020-03-28 12:16:54

    Országos Fogyatékosságügyi Szakmai Kollégium véleménye 

    1. A felhívás indokoltsága és célja ponthoz:

    „A DECLOC jelentés szerint 2007-ben az Európai Unióban (és Törökországban) megközelítőleg 1,2 millió fogyatékos gyermek és felnőtt élt bentlakásos intézményekben. Az intézményekben élők nagy része értelmi fogyatékos ember, a második legnagyobb csoportot a pszichiátriai ellátásban lévők jelentik (akiknek szintén lehet kísérő diagnózisa értelmi fogyatékosság). Az intézmények mérete a kisebb (10-20 fős) ellátásoktól, a több száz embernek lakóhelyet adó intézményekig terjed. Magyarországon 14 751 férőhellyel működnek 12 fő feletti intézményi ellátások (ápoló-gondozó otthon, rehabilitációs intézmény, átmeneti intézmény). Lakóotthon (1-12 fő) 1679 férőhellyel nyújt szolgáltatást, míg támogatott lakhatás (1- 6 és 1-12 fő) 201 férőhelyen. A 2014 végi adathoz képest 2015 végén 660 kiváltott vagy kiváltás alatt lévő férőhelyről beszélhettünk.”

    Észrevétel, javaslat:

    Ahol a felhívás az intézményben élők számarányait (és nem csak a kiváltással érintett intézmények férőhelyeit) mutatja be, nagyon fontos lenne, a KSH adatai alapján nagyon fontos lenne frissíteni a szolgáltatási adatokat, TL már 2018-ban 1 626 férőhelyen nyújt szolgáltatást.[1]

    A kiváltott férőhelyekre is a legfrissebb adatokat szükséges rögzíteni.

     

    1. A felhívás indokoltsága és célja ponthoz:

    "A felhívás célja – a fenti folyamat részeként – a fogyatékossággal élő személyek, pszichiátriai betegek számára ápolást-gondozást nyújtó, a célcsoportok vonatkozásában engedélyesenként 50 főnél nagyobb intézményi ellátási forma részleges vagy teljes körű kiváltása, és a lakók igényeire és szükségleteire reflektáló, magas minőségű, hozzáférhető közösségi alapú ellátási formák kialakítása. Az intézményi férőhely kiváltási folyamat végső célja a nagylétszámú intézmények teljes kiváltása, a részleges kiváltás e cél felé vezető út közbülső állomása."

    Észrevétel, javaslat:

    A részleges kiváltás mellett az eddig megvalósult férőhelykiváltási eredmények, és előremutató szabályozási törekvések ellenére a hazai szociális ellátórendszer továbbra is intézményszemléletű marad, amely nem felel meg az ENSZ EGYEZMÉNY 19. cikke szerinti közösségi típusú ellátások követelményének:[2]

    Fennáll a veszélye, hogy a vélelmezhetően könnyebben kitagolható fogyatékos személyek kikerülnek majd az intézményekből, míg azok a fogyatékos személyek, akik magasabb támogatási szükséglettel élnek – vagyis a „súlyos és halmozott fogyatékos személyek“ – továbbra is intézményi (pl. idős) ellátásban fognak részesülni. (….)[3] (Magyarán: A fogyatékos emberek körén belüli hátrányos megkülönböztetés veszélye áll fenn a magas támogatási igényű személyekkel szemben.)

    Így a részleges kiváltást nem tudjuk támogatni, de abban a nem várt esetben. amennyiben a részleges kiváltás mellett döntenek a kiírásban, az alábbi garanciális elemek beépítését javasoljuk:

    • akkor kerülhet rá sor, amennyiben az épületben maradó legfeljebb 50 fő ellátottak egyéni szükséglete, állapota ezt teszi szükségessé, vagy ezt választják. 
    • A kiköltözéssel egyidejűleg kell gondoskodni a bennmaradók számára a jogszabályoknak és az EKISZ2 alapján elkészített fejlesztési-szolgáltatási tervnek tartósan megfelelő ellátási feltételek kialakításáról, hogy belátható időn belül több változást ne kelljen megélniük.
    • Garanciákat szükségesek arra az esetre, hogy a bennmaradók ne szenvedjenek hátrányt a költözőkkel szemben; valamint a projekt okán ne lehessen akaratuk ellenére elválasztani szoros kapcsolatot ápolókat egymástól.
  • 1 A felhívás indokoltsága és célja
  • Illeszkedés a stratégiai környezethez és az Operatív Programhoz

    (A konstrukció szorosan kapcsolódik) ponthoz

     

    Észrevétel, javaslat:

    A dokumentumok listáját javasolt kiegészíteni az alábbi dokumentumokra hivatkozással:

    • Az intézményi ellátásról a közösségi ellátásra való áttéréssel foglalkozó európai szakértői csoport (2012) Az intézményi ellátásról a közösségi ellátásra való áttérésre vonatkozó közös európai útmutató: Útmutatás a gyerekek, a fogyatékossággal élő személyek, a mentális problémákkal élő személyek és az idősek intézményi ellátásáról a családi és közösségi alternatívákra való tartós áttérés végrehajtásáról és elősegítéséről (Röviden: Közös európai útmutató)
    • Az Európa Tanács (ET) Miniszteri Bizottságának 2006-ban elfogadott Akcióterve, amelynek célja a fogyatékossággal élő emberek jogainak biztosítása, teljes körű társadalmi részvételének előmozdítása és életminőségük javítása.

    1.1. pont alatt az alábbi elváráshoz:

    "Emellett elengedhetetlen, hogy a fejlesztés eredményeként az adott település(rész), ahol a lakhatási szolgáltatások létrehozása megtörténik, a szükséges szociális alapszolgáltatások, valamint foglalkoztatási lehetőségek, foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások megfelelő mértékben, stabilan, jó minőségben, elegendő kapacitással rendelkezésre álljanak."

    Észrevétel, javaslat:

    Fontos hogy a szociális alapszolgáltatások, valamint foglalkoztatási lehetőségek, foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások mellett rendelkezésre álljon a szolgáltatási gyűrűben minden releváns szolgáltatás, mint:

    • a legfontosabb az egészségügyi alap és szakellátás
    • közszolgáltatások
    • amennyiben jelenleg fogyatékos személyek ápoló gondozó célú intézménye kerül kitagolásra, ahol kiskorú személyek kerültek elhelyezésre gyermekvédelmi szakellátás keretében, Esetükben a szolgáltatási gyűrű speciális elemei meglétére komoly hangsúlyt kell fektetni (köznevelési szolgáltatások, pedagógiai szakszolgáltatás, gyermekvédelmi szervekkel való együttműködés) Ez azért is fontos, mert 2020. január 1-től a Gyvt. egyértelműen megnyitotta annak a lehetőségét, hogy a szociális intézményben gyermekvédelmi szakellátásban élő kiskorú személyek TL keretében elhelyezhetők legyenek.

    Az új lakhatási szolgáltatásokat úgy kell kialakítani, hogy az igénybevevők számára a mindenki számára elérhető szolgáltatások teljes köre (közszolgáltatások, közlekedés, egészségügy és oktatás etc.) másokkal azonos alapon elérhető és igénybe vehető, hozzáférhető legyen.

     

    1.1. pont alatt Illeszkedés a stratégiai környezethez és az Operatív Programhoz

    "A konstrukció szorosan kapcsolódik:

    • az 1295/2019. (V. 27.) Korm. határozatban elfogadott, a fogyatékossággal élő személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló 2019–2036. évekre vonatkozó hosszú távú koncepcióban foglaltak megvalósításához,
      • a Fejlesztési alapvetések a fogyatékos személyek szociális intézményi férőhelyi kiváltásáról szóló stratégia (2011-2041) végrehajtásához,
      • az 1653/2015. (IX.14.) Korm. határozat az Országos Fogyatékosságügyi program végre-hajtásának 2015-2018. évekre vonatkozó Intézkedési Tervéről 5.4; 7.3; 7.4 pontjaihoz,
      • 2015-2025. évekre vonatkozó OFP szóló 15/2015. (IV.7.) OGY határozat 7.2 ponthoz, valamint
      • a WHO jelentése pszichiátriai ellátásról elnevezésű dokumentumhoz,
      • „A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény 3., 4., 9., 19., 28. cikkelyéhez"

    Észrevétel, javaslat:

    A kiírás e ponton hivatkozik az OFP-hez tartozó 3 éves intézkedési tervre (az 1653/2015. (IX.14.) Korm. határozat az Országos Fogyatékosságügyi program végre-hajtásának 2015-2018. évekre vonatkozó Intézkedési Tervéről 5.4; 7.3; 7.4), amely 2015-2018 évekre volt érvényes, és újabb intézkedési tervet 2019-2021 évekre nem fogadtak el kormányhatározattal, ami nagy hiányosság! Így a hivatkozott pontokra való hivatkozás nem hiteles, olyan határidőket tartalmaz, melyek már rég lejártak.

    Mivel a határidőket, forrásokat és felelősöket tartalmazó Országos Fogyatékosságügyi Program végrehajtásának 2015–2018. évekre vonatkozó intézkedési tervéről csak 2018-ig terjedő időszakra szólt, új program még nem került elfogadásra, ezért a férőhelykiváltást érintő kormányzati intézkedések felelősíire és ütemezésére, határidőkre és forrásokra ez az információ nem áll rendelkezésre.

     

     

    Felhívással kapcsolatos észrevétel - Támogatás célja és háttere
    Pordán Ákos | 2020-03-28 12:14:25

    Országos Fogyatékosságügyi Szakmai Kollégium véleménye

    Üdvözöljük, hogy a Kormány messzemenőkig elköteleződött a fogyatékos személyek önálló életvitelének támogatása mellett, valamint, hogy ezt az emberi jogi célt

    A fogyatékossággal élő személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló 2019–2036. évekre vonatkozó hosszú távú koncepcióról (1295/2019. (V. 27.) Korm. határozat) lefektetése mellett a támogatott lakhatási férőhelyek nagyarányú bővítésével kívánja elősegíteni országszerte.

    Fontosnak gondoljuk kiemelni, hogy a fent említett stratégiában foglalt célok megvalósítására 51.958.796.658 anyagi forrást is biztosít a szolgáltatási rendszer átalakítása érdekében.

    Pozitívumnak tartjuk, hogy a kiírás kizárólag a 6 fős és a maximum 12 fős lakhatási formák mellett elköteleződött, és azt hogy a kitelepülési ráta 7%, csökkent a 10 %-ról.

    Szintén pozitívumnak ítéljük meg hogy a támogatást igénylők köre vonatkozásában, míg a konzorciumi megvalósítás a korábbi kiírásban csak lehetőség volt, a jelen kiírás szerint elvárás.

    A részleges kiváltás mellett, -az eddig megvalósult férőhelykiváltási eredmények, és előremutató szabályozási törekvések ellenére- a hazai szociális ellátórendszer továbbra is intézményszemléletű marad, amely nem felel meg az ENSZ EGYEZMÉNY 19. cikke szerinti közösségi típusú ellátások követelményének. Fennáll a veszélye, hogy a vélelmezhetően könnyebben kiváltható fogyatékos személyek kikerülnek majd az intézményekből, míg azok a fogyatékos személyek, akik magasabb támogatási szükséglettel élnek – vagyis a „súlyos és halmozott fogyatékos személyek“ – továbbra is intézményi (pl. idős) ellátásban fognak részesülni. A fogyatékos emberek körén belüli hátrányos megkülönböztetés veszélye áll fenn a magas támogatási igényű személyekkel szemben.

    A pályázati kiírás használja a „releváns érdekvédelmi” szervezet kifejezést, de nem ad választ arra, hogy mely szervezeti kör sorolható ide (lehet helyi, regionális vagy országos szintű). Az érdekképviseletet erősítené, ha 3.1.2.2 pontnál előnyt kapnának a helyi érdekképviseleti szervezetek.

    A városi jogállású településen létrehozott lakhatási férőhelyek létrehozásának ösztönzését hangsúlyosabbá lenne szükséges tenni (A 4.4.2. Kiválasztási kritériumok pont alatt ugyan megjelenik ez a szempont, de álláspontunk szerint ezt tovább kellene erősíteni.) Ugyancsak fontos lenne, hogy az új ingatlanok építéséhez képest a kiírás jobban ösztönözze a kiírás céljainak megfelelő a céltelepülésen meglévő ingatlanok bevonását.

    Fontosnak tartjuk az általános megjegyzések között rögzíteni, hogy a felhívás a „kitagolás” terminológiát használja, míg az irányadó jogszabályok és koncepciók a „férőhelykiváltás” illetve „kiváltás” fogalmát, így javasolt a felhívásban e fogalmak következetes átvétele.

    Fontos lenne, hogy a közbeszerzéseket több pályázat esetén ne kelljen egybeszámítani, mert így lehetetlen a valós igényeknek megfelelő, illetve a lakók választását figyelembe vevő eszközök beszerzése a nagy fenntartóknál. Ugyanígy fontos, hogy az akadálymentes épített környezet mellett az ellátottak és az ápolást végzők szükségleteinek megfelelő eszközök rendelkezésre állását garantálja a projekt.

    A TÁRS projekt csak a véleményezésnél kap szerepet, illetve a kidolgozott szakmai anyagok használatát írja elő, de nem szerepelnek a TÁRS képzései és szakértői tanácsadásai, projektkísérése sem, pedig a szerepe nagyon fontos a kiváltás szakmai minőségére, az ellátottak középpontba helyezésére nézve.

    Az IFKOTT viszont még kevésbé hangsúlyos szerepet kap a felhívásban, és a TÁRS projekt szerepe jelentősen előtérbe került, amely szakmailag indokolt ugyan, de álláspontunk szerint az IFKOTT számára a korábbi felhívásokban lefektetett szerepet indokolt biztosítani.

    Úgy látjuk, kiváltott férőhelyre jutó támogatás [igényelt támogatási összeg/kiváltott férőhelyek száma]’ minimum összege szűkösen lesz elegendő az életvitelt segítő eszközök, terápiás eszközök, a foglalkoztatás fejlesztéséhez kapcsolódó eszközök, stb. beszerzésére, különösen, ha magasabb támogatási szükségletű személyekkel is számolunk a támogatott lakhatás kialakításánál. Az ilyen eszközökkel való megfelelő felszereltség növeli a fogyatékos emberek önállóságát és csökkentheti a humán erőforrástól való segítség igényét.