A felhíváshoz kapcsolódó észrevételeket, javaslatokat 2017. február 13-ig várjuk a véleményezésre kialakított partnerségi fórumban.

A hozzászólások lehetséges tipusai: 
Felhívással kapcsolatos észrevétel - Támogatás célja és háttere
Felhívással kapcsolatos észrevétel - Pályázók köre
Felhívással kapcsolatos észrevétel - A jelentkezés feltételei
A vélemények rögzítésére 2017-02-13 23:45 -ig volt lehetőség.

Légrádi Tamás

2017-02-13 21:43:23

Felhívással kapcsolatos észrevétel - Pályázók köre

A Nyelviskolák Szakmai Egyesülete észrevételei a

GINOP-6.1.3-17 „Idegen nyelvi készségek fejlesztése” pályázat kapcsán:

1. Miért nem vehetnek részt az engedélyezett felnőttképzők a program megvalósításában?

a) Magyarország uniós forrást kíván felhasználni arra, hogy megsemmisítse a közel 30 év alatt felépített piaci felnőttképzési rendszert. A program az éves piaci igények sokszorosát önti ingyen a piacra, kihagyva a piaci felnőttképzőket, elvonva ezzel a lakossági nyelvtanulókat a piaci versenyben eddig fennmaradt, minőségi nyelvoktatást nyújtó rendszerektől, amelyek így a megszűnés határára kerülnek. A program végeztével egy visszafejlődött, mesterségesen legyengített nyelvi piaci felnőttképzési rendszert kapunk, amely hosszútávon növeli nemzetközi viszonylatban meglévő lemaradásunkat.

b) Tény, hogy egy sokszereplős piaci rendszer összehasonlíthatatlanul hatékonyabban, sokszínűbben működik, mint egy állami mamut intézmény. 10 milliárd forint uniós forrást arra felhasználni, hogy egy fejlődő piaci rendszert leépítsünk, és helyette egy állami mamut intézményt tegyünk a helyére, nem célravezető. Amennyiben a magyar munkavállalók nyelvi fejlesztése a cél, a nyelvi felnőttképzési rendszert kell fejleszteni. Ha a 10 milliárd forintnyi forrást kizárólag az iskolarendszeren kívüli nyelvi képzések területén tapasztattal és felkészültséggel nem rendelkező, a köznevelésen belüli nyelvoktatásban pedig közismerten gyengén teljesítő iskolákból létrehozott állami szakképzési centrumok kapják meg, akkor ennek a projektnek az igazi célja az intézményfinanszírozás, hiszen az állam az iskolarendszeren belül átlagban 936 órán keresztül tanítja nyelvre a diákokat, az eredményt pedig ismerjük. Értelmetlen tehát egy ekkora forrást arra használni, hogy a piacon bizonyítottan jól szolgáltató piaci képzők elől a levegőt elvonva, a hatékony rendszert leépítsük, a gyengébben teljesítő állami szereplőt próbáljuk erőltetni, kényszeríteni ebben a munkában való részvételre - szembe menve mindazzal, amit a 2013-tól kezdődően megreformált felnőttképzési szakpolitika és annak intézkedései képviselnek.

c) Nem értjük, hogy miért kizárólag szakképző centrumok vehetnek részt a megvalósításban és miért nem vehetnek részt a megvalósításban az engedélyezett felnőttképző intézmények, amelyek az új Felnőttképzési törvény 2013. évi bevezetése óta extra kötelezettségeket, ezzel együtt jelentős pénzügyi és adminisztrációs terheket vállaltak, bízva abban, hogy – a törvény szövegében is szereplő - jövőbeni állami és európai uniós finanszírozású képzésekben képzőként részt vehetnek. Amennyiben ezen források nagy része nem a kötelezettséget vállalók részére kerül kiírásra, úgy tovább csökken a bizalom az állam által létrehozott és ellenőrzött felnőttképzési rendszerben. A törvény szellemiségének és az európai pályázatok előírásainak megkérdőjelezéséhez vezetne, ha a képzés célcsoportjait úgy szolgálná ki egy hazai vagy uniós forrásból megvalósuló pályázat, hogy abba a felnőttképzőket nem vonja be. A felnőttképzők megkerülésére nem látunk okot, a felnőttképzési engedély hatálya alatt történő működés garantálja az állam által elvárt minőségi feltételeket, a tapasztalat pedig egyértelműen a felnőttképzők mellett áll. A pályázatban azonos esélyekkel vehessenek részt a piaci szereplők is!

2. A szakképzési centrumok nem képesek a piaci igények kielégítésére

Az Alapvető Jogok Biztosa 2016. február 6-i jelentése (http://www.ajbh.hu/documents/10180/2602747/Jelent%C3%A9s+a+fels%C5%91oktat%C3%A1si+felv%C3%A9teli+nyelvvizsga+k%C3%B6vetelm%C3%A9nyeir%C5%91l+360_2017/5d9ec3a2-04fe-45f3-ae5b-27635175f14f;jsessionid=6CCC219D360D99F832270279A5B4D230?version=1.0) kiemeli, hogy bár a közoktatásban a diákok magas óraszámban – legalább 936 órában – tanulják az első idegen nyelvet, sokan így sem tudják letenni a középfokú nyelvvizsgát. Miért kell ezek alapján egy 10 mrd Forintos EU-s forrást kizárólag ebbe a nem hatékony, állami struktúrába „önteni”? Bár remélhetőleg az átalakított szakképzési rendszer a tényleges szakképzés területén komoly előrelépést hozhat, a szakképzési centrumok a nyelvi oktatás speciális igényeinek kielégítésére nincsenek felkészülve.

 

3. Mi szól az engedélyezett nyelviskolák mellett?

A gyakorlat azt mutatja, hogy azok a tanulók, akik a középiskolai oktatás mellett 100-150 órát nyelviskolában tanulnak, minden további nélkül eljutnak a B2, tehát a középfokú szintig.

A nyelviskolák, az iskolarendszeren kívüli nyelvi képzők fontos feladatot látnak el, betöltik azt az űrt, amit a közoktatás nem tud, nem tudhat betölteni. Sem az iskolarendszerű minőségbiztosítási rendszerek, sem a gazdasági életben bevezetett minőségirányítási rendszerek nem alkalmazhatóak változtatás nélkül az iskolarendszeren kívüli nyelvoktatás minőségének kialakítására, megőrzésére, ellenőrzésére, vagy továbbfejlesztésére.

A mai, modern idegennyelv-tanulás követelményei az alábbiak:

  • módszertanilag képzett, biztos nyelvtudással és naprakész ismeretekkel rendelkező nyelvtanárral valósul meg, akinek van motivációja és ideje készülni az órákra és aki felnőttképzési pedagógiai-módszertani továbbképzéseken rendszeresen részt vesz,
  • a tanár, a jellemzően alacsony óraszámú tanfolyamokra - többnyire munka, vagy tanulás mellett - beiratkozó tanfolyami résztvevők számára kézzelfogható, a munkájukban/mindennapjaikban azonnal használható nyelvismeretet közvetít,
  • a tanórák színesek, változatosak, fenntartják és erősítik a tanulói motivációt,
  • a képzés elején meghatározásra kerülnek a nyelvtanulási célok és a képzés során folyamatosan azok figyelembevételével haladnak a nyelvtanulók,
  • a tanár az egész képzés során akár csoportos, akár egyéni képzésről van szó, differenciál (az egyéni sajátosságokkal rendelkező diákok párhuzamosan végezhetnek testre szabott feladatokat) és individualizál is. Eközben a hallgató a tanulási folyamat közben saját nyelvtanulási módszereit is fejleszti, megtanul nyelvet tanulni,
  • szakmai vezető felügyeli a tanárok munkáját, akinek a feladata a tanárok kiválasztása és munkájuk folyamatos nyomon követése, támogatása és fejlesztése,
  • készségfejlesztés történik az órákon – a hallgatók egyedi erősségeit, gyengeségeit figyelembe véve,
  • 21. századi, hatékony oktatási módszerek, és nyelvtanulási/tanítási stratégiák   kerülnek alkalmazásra.

4. Nincs kapacitás

A jelenleg futó kkv ügyvezetői tanfolyamok (= 300 órás ingyenes nyelvtanfolyam) azt mutatják, hogy a képzések jelentős részét alvállalkozás keretében, tanárok kiszervezésével, megbízott nyelviskolák végzik (nem mellesleg azért, mert mindenhonnan azt halljuk, hogy a SZC-ok nem tudtak elegendő tanárt biztosítani, és azok, akik dolgoznak, túlterheltek, demotiváltak, ami értelemszerűen az iskolarendszerű munka rovására megy). Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy amíg a kkv ügyvezetői tanfolyamok FELNŐTTOKTATÁSnak minősülnek, addig a GINOP-6.1.3-17 pályázat keretében magvalósítandó FELNŐTTKÉPZÉS nem ad lehetőséget alvállalkozásba adásra, felelősség kiszervezésére. Ez ugyancsak rámutat arra, hogy a megvalósítás kizárólag Szakképzési Centrumokkal a gyakorlatban feltehetően MEGVALÓSÍTHATATLAN lesz.

 

5. Versenyjogi aggályok

Az a tény, hogy a GINOP-6.1.3-17 pályázatot kizárólag állami Szakképzési Centrumoknak kívánják kiírni, jogszerűtlen előnyt biztosít egy állami résztvevőnek, így nem felel meg a magyar és uniós jogszabályoknak és egyben piacgazdaság-ellenes. Versenyjogi oldalról aggasztó a szakképzési centrumok kizárólagos támogatása, helyzetbehozása, ugyanis az versenytorzuláshoz vezet.  Sérti a szabad verseny EU-s alapelvét: http://europa.eu/youreurope/business/sell-abroad/free-competition/index_hu.htm