Miről szól az EU regionális politikája, és miért állították fel a Strukturális Alapokat?

Az Európai szellem jegyében valamint a gazdasági racionalitásra hallgatva, az Európai Gazdasági Közösség 1975-ben ténylegesen megindította a regionális különbségeket kiegyenlítendő fejlesztési programját, melyet előtte csak elviekben képviselt. Korábban, 1955 és 75 között, Európa országai bíztak abban, hogy a fejletlen térségek maguktól, vagy esetleg egy általános gazdasági fellendüléstől indíttatva be tudják hozni lemaradásukat. Azonban az élet nem ezt igazolta. A nagy regionális gazdasági különbségek, komoly társadalmi feszültségekhez, kevésbé tartós gazdasági fejlődéshez továbbá a piac optimálisnál rosszabb kihasználásához vezettek.

Európa továbbra is hitt a verseny erejében, azonban megértette, hogy ki kell egyenlíteni a régiók esélyeit, ki kell hozni minden régióból a legtöbbet. Ezért pénzügyi alapokat állítottak fel, melyek az elmaradott régiók infrastruktúráját, a helyi gazdaság diverzifikálását, a munkaerő képzettségét, valamint a különböző gazdasági ágazatok termelékenységének fejlesztését tűzték ki célul.

Mik azok a régiók?

A régiók meghatározott területi egységek melyet az adminisztráció megkönnyítése érdekében hoztak létre. Nevük NUTS (Nomenclature of Territorial Units for Statistics), és 5 kategóriában léteznek:

  Tipológia   Régiók  száma   Lakosság
NUTS 0 Országok 15 0.4 - 80 millió
NUTS 1 Supra-régiók 77 0.4 - 17 millió
NUTS 2 Regionális 206 0.08 - 10 millió
NUTS 3 Sub-regionális 1031 0.02 - 7 millió
NUTS 4 Helyi 1074    
NUTS 5 Helyi 98433   

A Strukturális Alapok általában NUTS 2 és NUTS 3 szintű régiók programjaira nyújt támogatást. A most csatlakozó országokkal (beleértve Magyarországot is) azonban kivételt tesz az EU, és 2006-ig megengedi nekik, hogy NUTS 0 szinten, azaz országos szinten határozzák meg a programjukat.

Hány évenként módosítják a régiók programjait?

A Strukturális Alapok költségvetését 6 éves ciklusokra határozzák meg, ezért a régiók programjai is 6 éves periódusokra szólnak. A legutóbbi periódus 2000 és 2006 közé esik, amelynek a félidejében fog Magyarország csatlakozni az Unióhoz. Az EU 15 jelenlegi tagállama 190900 millió Eurót költhet ebben a ciklusban.

Mi köze Magyarországnak a Strukturális Alapokhoz?

Magyarország 1989 óta részesül a Strukturális Alapok pénzforrásaiból az előcsatlakozási programokon keresztül. Ilyen program a PHARE mely 1989-ben indult és a SAPARD mely 2000 óta létezik. Azonban 2004. május elsejétől, amikor hivatalosan is csatlakozunk az Unióhoz, gyakorlatilag meg fognak szűnni ezek a programok, és mi is egyenesen a különböző Strukturális Alapokból fogunk részesülni (bár kifizetések még lehetségesek lesznek 2004 után is). Hogy ezt megtehessük, meg kell határoznunk fejlesztési céljainkat egy Nemzeti Fejlesztési Terv keretében, továbbá fel kell állítanunk azt az intézményrendszert, mely az európai normáknak megfelelően tudja majd a Nemzeti Fejlesztési Terv végrehajtását menedzselni, ellenőrizni és értékelni. Tudjon meg többet arról, hogyan készül fel Magyarország a Strukturális Alapokra.

Mik azok az elvek, amik az EU regionális politikáját és annak eszközeit, a Strukturális Alapokat irányítják?

A regionális politika eszközeinek működését megalapozó négy alapelv: az addicionalitás, a koncentráció, a partnerség és a programozás az 1988-as Delors-I. csomagban került meghatározásra. A reform célja a Strukturális Alapok működésének átláthatóvá tétele volt. Ennek érdekében eltörölték a korábbi szabályokat, és teljesen újakat hoztak létre. A működés fő irányvonalát azóta is ez a négy alapelv képezi.

Addicionalitás

A regionális politikával kapcsolatban az Unió kezdettől hangsúlyozza, hogy az általa nyújtott támogatásokkal nem felváltani, hanem kiegészíteni kívánja a tagállami támogatásokat. A kiegészítő jelleg megtartása érdekében minden támogatott program esetén szükség van egy meghatározott önrészre. Ezzel párhuzamosan a szabályozás azt is előírja, hogy a tagállam nem csökkentheti a támogatásokra fordított összegek mértékét az előző költségvetési időszakhoz képest addig, amíg igényt tart a Közösség által nyújtott támogatásra. Ez azt jelenti, hogy a Közösség nem támogat olyan programokat és célokat, melyeket a tagország nem finanszíroz. Az alapelv értelmében a helyi és regionális önkormányzatoknak és a politika központi szereplőinek megfelelő összegeket kell felmutatniuk minden olyan projekthez, melyet közösségi forrásból kívánnak finanszírozni.

Koncentráció

A koncentrációnak két dimenziója van. Egyrészt a regionális politika rendelkezésére álló eszközök koncentrációját értjük alatta, másrészt pedig a támogatásoknak a leginkább rászorult régiókba történő összpontosítását.

A pénzügyi eszközök koordinációja a különböző forrásokból - Strukturális Alapok, Európai Beruházási Bank, tagállami támogatások - származó összegek együttes felhasználását jelenti. A cél az intézmények közötti partnerség és a különböző források típus (hitel, garancia, kamattámogatás) szerinti koordinációjának és konzisztenciájának megteremtése. Ezzel párhuzamosan az Unió igyekszik ezeket a támogatásokat minél kevesebb régióban szétosztani. Ez a kettős koncentráció próbálja biztosítani a támogatási keretek valódi gazdasági hatásosságát.
Az elmúlt években az alapelvnek köszönhetően ezekben a régiókban nőtt az egy főre jutó támogatások mértéke. Ez a források bővítésével és a támogatott területeken élő lakosság számának csökkenésével magyarázható. Így a támogatások mértéke közelebb kerül a problémák megoldásához szükséges "kritikus" nagysághoz.

Partnerség

Az elv a regionális programok előkészítésében, végrehajtásában és ellenőrzésében szereplők együttműködésére utal. Emellett jelzi, hogy a Közösség által nyújtott támogatások kiegészítik, és nem helyettesítik a nemzeti támogatásokat, valamint, hogy a különböző szintek mindegyike részt vesz a programozás szakaszaiban. A partnerségnek egyaránt van horizontális és vertikális vetülete, hiszen a különböző döntéshozatali szintek együttműködését éppúgy magában foglalja, mint helyi önkormányzatokét.

Ez utóbbi célja, hogy a kistelepülések ne versenytársakat, hanem lehetséges partnereket lássanak egymásban a támogatásért folyó harcban. Több kistelepülés együtt nagyobb projektek végrehajtására is képes lehet, hiszen az összefogás során a rendelkezésükre álló önrész is nagyobb, és így az elnyerhető támogatás összege is nő.

Programozás

Ez az alapelv az uniós finanszírozás egyik legnagyobb problémáját oldotta meg azáltal, hogy az egyes projektek finanszírozása helyett a hosszabb távú, komplex, a fejlődést jobban segítő célkitűzéseket és prioritásokat állította a középpontba. A Delors-csomag óta ez annyit jelent, hogy a programkészítésnek három lépcsője van: a Nemzeti vagy Regionális Fejlesztési Terv (development plan), a Közösségi Támogatási Keretterv (Community Support Framework) és a Működési vagy Operatív Programok (Operational Programme).

Mit takar a név, Strukturális Alapok?

A regionális politika finanszírozása jelenleg négy alapból történik. Az alapokat különböző időpontokban állították fel, és működésüket először az 1988-as reform során koordinálták. A cél az alapokból származó pénzösszegek hatékonyabb felhasználásának elősegítése volt. Ekkortól nevezik az Európai Regionális Alapot (ERDF), az Európai Szociális Alapot (ESF) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Részét (EAGGF GF) együttesen Strukturális Alapoknak, melyekhez ma már az utolsó bővítés során felállított Halászati Orientáció Pénzügyi Eszközei (FIFG) is hozzátartozik. Mivel a különböző eszközök más-más alapon nyújtanak támogatást, így a következőkben részletesen lesz szó róluk.

Európai Regionális Fejlesztési Alap

A Strukturális Alapok legjelentősebb összetevője, hiszen a regionális politikára szánt összegek legnagyobb része, hozzávetőlegesen 45%-a ezen keresztül jut el a tagállamokban. Először 1972-ben a Párizsi csúcstalálkozón merült fel az Európai Területfejlesztési Alap létrehozásának terve, melyből három évvel később, 1975-ben megszületett az ERDF. Az alap a közös költségvetésből több évre előre meghatározott forrásokkal rendelkezik, melyeket 1988 óta minden költségvetési időszak elején megemeltek.

Az alap az első időszakban a nemzeti regionális politikákat támogatta, hiszen a Közösség ekkor még nem rendelkezett önálló regionális politikai célokkal és prioritásokkal. Ez egyben azt is jelentette, hogy projektfinanszírozás folyt, melynek keretében 1975-78 között közel 4750 projektet finanszíroztak. 1984-től a közösségi regionális politika önállósodása figyelhető meg, ami az ERDF szabályozásának újra fogalmazását is jelentette.

A mostani szabályozást 1999-ben fogadták el. Az alap feladatául ekkor a gazdasági és társadalmi kohézió elősegítését, a regionális egyenlőtlenségek felszámolását és a régiók fejlesztésében való részvételt jelölték meg. Támogatásait a következő területekre koncentrálja. [Forman, 2000.]:

versenyképességet növelő termelő infrastruktúrafejlesztés, főleg kis- és középvállalatok esetén;
új technológiák és innovációk bevezetését támogató kutatás-fejlesztés;
az információs társadalom fejlesztése; - a környezet védelme és rehabilitációja a gazdasági fejlesztések során;
a nemek közti esélyegyenlőség;
nemzetközi, határokon átnyúló és interregionális együttműködések.
Európai Szociális Alap

A legkorábban felállított alap, már az 1957-es Római Szerződésben is szó volt a felállításáról, ám ténylegesen 1960-ban kezdte meg működését. Célja a munkaerő piac alkalmazkodó képességének növelése volt, és ennek érdekében az alap a munkavállalók mobilitását támogatta. Először 1971-ben reformálták meg, és ettől kezdve a támogatott projekteket nem nemzeti, hanem közösségi szempontok alapján választották ki, országonkénti kvóták mellett. 1983-ban újabb reform következett, amikor súlypont eltolódás történt a fiatal munkavállalók esélyeinek növelése irányába.

Az 1988-as reform során az ESF a Strukturális Alapok részévé vált, és ezzel tevékenységét a többi alap működéséhez integrálták, feladata pedig a humánerőforrás fejlesztésben való részvétel lett.

Jelenlegi szabályozási kereteit az Amszterdami Szerződés, a Strukturális Alapok általános szabályairól szóló EK Tanácsi rendelet és az alapra konkrétan vonatkozó EK Tanácsi rendelet adja. Az alap által támogatott tevékenységeket személyek illetve szervezetek vehetik igénybe. Támogatási rendszerének céljai közt szerepel az oktatási rendszer hatékonyságának növelése, valamint jobb költséghatékonyság elérése. Emellett egyre nagyobb hangsúlyt kap az információs gazdaság és társadalom igényeit kielégítő szaktudással rendelkező munkaerő képzése.

Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap - Orientációs Részlege

Az alapot 1962-ben hozták létre azzal a céllal, hogy elősegítse a mezőgazdaság termelékenységének és a szektorban dolgozók bérének növekedését, valamint a mezőgazdasági termékek piacának stabilitását. 1968-től a mezőgazdaságból élők számának csökkentése érdekében az alap az átképzéseket és a nyugdíjba vonulást is támogatta. '72-től a közösség saját mezőgazdasági strukturális politikával rendelkezik, aminek hatására a támogatások is kiegészültek. 1985-ben újabb reform történt a mezőgazdaság hatékonyságának növelése érdekében, majd 1988-tól az EAGGF Orientációs Része integrálódott a Strukturális Alapokba, és jelenleg az EAGGF teljes költségvetésének 15%-ával rendelkezik. Mára szorosan kapcsolódik mind a mezőgazdasághoz, mind a vidékfejlesztéshez, ezért néhol speciális szabályok vonatkoznak rá.

Halászati Orientáció Pénzügyi Eszközei

Az alap létrehozását egy különleges probléma indokolta: a Közösség vizeinek túlhalászata. A Római Szerződés a tagállamok parti vizeit közös víznek nyilvánította, így amikor a '80-as évek közepén a tagállamok szembesültek a halállomány jelentős csökkenésével, problémát okozott, hogy nem létezett halászatot korlátozó rendelet. Ez többek között azzal magyarázható, hogy a halászati kvóták országok közötti elosztása meglehetősen nagy problémát okozott a Közösségnek, hiszen nem volt egyértelmű, mi alapján kellene elosztani a szűkös mennyiségeket. A csökkenő halászat miatt az alap fő feladata az érintett települések gazdaságának szerkezetátalakítása és diverzifikálása lett. Az alap célja a halállomány újratelepítése, és versenyképes vállalatok létrehozásának segítése. Furcsasága, hogy tengerrel nem rendelkező tagállamok, úgymint Ausztria és Luxemburg is részesedtek már az alapból.

Mire lehet költeni a Strukturális Alapok pénzeit?

A lehető legjobb eredmények elérése érdekében, a Strukturális Alapok 94%-a a következő három célkitűzésre koncentrálódik:

1. Célkitűzés (területi) (Objective 1)
Segíti a felzárkózásban az elmaradott régiókat, infrastrukturális beruházásokkal valamint a gazdasági versenyképességet aktivitást növelő intézkedésekkel.

Feltétel: A régiónak az EU-s átlag GDP 75%-a alatt kell lennie. Kivételek a távoli térségek és a svéd partvidék.

Területi egység: NUTS 2

Alapok: ERFA, ESZA, EMOGA, HOPE

Az Uniós lakosság közel 22% 1. Célkitűzésnek minősített régiókban él, melyek a teljes költségvetés 70%-át kapják.

2. Célkitűzés
(területi) (Objective 2)
Segíti a gazdasági és társadalmi változásokat ipari, vidéki, városi vagy halászat függő területeken, amelyek strukturális nehézségekkel néznek szembe.

Feltétel: Külön megegyezés tárgya az EU-val. Általában olyan területek kapják meg ezt a minősítést, ahol kiugróan magas a munkanélküliség (pl. be kellett zárni gyárakat, bányákat, és most új ipari létesítményeket kell odavonzani), a bűnözés, alacsonyak a bérek (pl. modern iparágak nem tudnak kifejlődni, mert nincs elég szakképzett munkaerő, ezért fejleszteni kell a munkaerőt).

Területi egység: NUTS 3

Alapok: ERFA, ESZA

Az Uniós lakosság közel 18% 2. Célkitűzésnek minősített régiókban él, melyek a teljes költségvetés 11.5%-át kapják.

3. Célkitűzés
(tematikus) (Objective 3)
Képzési módszerek modernizálása és foglalkoztatottság előmozdítása.

Feltétel: A programnak a fenti célkitűzést kell segítenie. Minden régió részesülhet a támogatásból, kivéve az 1. Célkitűzés alá eső régiók, mivel ezek a régiók már részesülnek az ESZA forrásából.

Alapok: ESZA

A teljes költségvetés 12.3%-át fordítják 3.Célkitűzésü programok megvalósítására.