A KIOP Energiagazdálkodás környezetbarát fejlesztése c. intézkedés értékelése

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízásából a Korzó – Szeged Kft., a REmix Energiahatékonysági és Megújuló energia Ügynökség működtetője 2008. októberében elkészítette a KIOP energetikai pályázati kiírásaiban (KIOP-2004-1.7.0.F és KIOP-2005-1.7.0.F) szereplő indikátorok értékelését. Az elkészült értékelés célja a Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program energetikai pályázati kiírásaiban szereplő indikátorok eredményeinek áttekintése és értékelése, az uniós, kormányzati és a pályázati célkitűzések függvényében. A tanulmány további célja volt, hogy elősegítse a jelenleg is futó KEOP pályázati kiírások jobb és hatékonyabb megvalósítását, valamint hogy támogatást nyújtson a 2007-2013-as programozási időszak megvalósításához.

Az értékelés megállapította, hogy:

−         A 2004-2006 közötti programozási ciklusban vállaltakat nagyrészt sikerült teljesíteni.

−         A „beépített megújuló új villamosenergia-kapacitás” (25 MW) mutatót 87,6%-ban, az „új megújuló kapacitással termelt villamos energia éves mennyisége” mutatatót(50 GWh/év) 109,6%-ban míg az  „energiahatékonysággal kiváltott éves energiahordozó megtakarítás hőegyenértékben” 1110 000 GJ/év mutatót 107%-ban.

 

Környezet és Infrastruktúra Operatív Program indikátorainak értékelése

Az NFÜ felkérésére az EX ANTE Tanácsadó Iroda a Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program indikátorainak értékelését 2007. végén készítette el. Az egész időközi értékelési projekt, így az indikátorelemzés rész céljait is két részre lehet bontani. A tanulmány rövid távú célja az volt, hogy elősegítse a jelenleg is futó OP jobb és hatékonyabb megvalósítását, megalapozzon egy esetleges PC- vagy OP-módosítást, támogassa a végrehajtás tapasztalatainak strukturált összegzését, valamint, hogy támogatást nyújtson a 2007-2013-as programozási időszak tervezéséhez. Emellett a hosszú távú cél, hogy olyan értékelési módszertan kerüljön kialakításra, amely bejáratott alkalmazásaival képes a fejlesztési programok tervezését, megvalósítását és utólagos értékelését tudományos alapossággal, viszont a mindenkori igényeknek megfelelő gyakorlatiassággal támogatni.

Az értékelés megállapította, hogy:

−         A KIOP indikátorrendszere a program heterogenitásából következően rendkívül szerteágazó, ugyanakkor az Európai Bizottság követelményeinek is megfelelve az indikátorok száma korlátozott. Ez a heterogenitás különösen program- és prioritásszinten tettei nehézzé az átfogó jellegű indikátorok megalkotását. Általánosságban a Program-kiegészítő Dokumentumba foglalt (intézkedésszintű) indikátorok minősége jobb volt, mint az OP- indikátoroké.

−         Az értékelők szerint az egyik legfontosabb probléma a nem megfelelő lefedettség volt. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy egy adott intézkedés projektjei a bruttó kifizetett összegben mérve milyen arányban vannak lefedve a PkD-ban megtalálható kimenet- vagy eredményindikátorral (két külön oszlopban). Itt látható, hogy némely indikátor esetében ez nagyon alacsony értéket is felvehet.

−         A nem megfelelő lefedettség oka elsősorban az, hogy az adott indikátort nem lehetett érvényesíteni az adott projektre, vagy az értékelő bizottság nem bírálta felül a kedvezményezett ez irányú döntését.

 

 

 

Kimenet indikátor

Eredményindikátor

1.1.Vízminőség javítása

63%

100%

1.2. Állati hulladék kezelése

58%

98%

1.3. Egészségügyi és építési-bontási hull.

71%

100%

1.4. Környezeti kármentesítés

71%

71%

1.5. Természetvédelem és árvízvédelem

100%

70%

1.6. A levegőszennyezés és zajterhelés mérése

49%

0%

1.7. Az energiagazdálkodás fejlesztése

4%

100%

2.1. A főúthálózat fejlesztése

100%

56%

2.2. Környezetbarát közlekedés

26%

100%

3.1. Technikai segítségnyújtás a KIOP feladataihoz

44%

13%

 

−         Több esetben probléma volt az értelmezéssel, főként az adott indikátor fókuszát illetően (milyen körben kell mérni a mutatót), valamint a kiinduló értékek is sok félreértést okoztak (leginkább az „érintett lakosok” típusú indikátoroknál).

−         Elsősorban a Közlekedési infrastruktúra fejlesztése és a Technikai segítségnyújtás prioritásra vonatkozik, hogy a hiányos indikátor-nyilvántartás miatt a mélyebb elemzésre nem volt lehetőség. A Közlekedési infrastruktúra fejlesztése prioritásnál ezt az interjúkkal sem lehetett pótolni, az intézkedések végrehajtása ugyanis hivatalos közreműködő szervezet hiányában az Irányító Hatóság feladata, amely azonban kapacitáshiány miatt ezt a funkciót igen nagy hiányosságokkal látta el az elmúlt évben.

−         Az elemzést nehezítette az egységes rendszer hiánya, az EMIR mellőzése indikátor-adminisztrációs szempontból. Az interjúkon ennek több oka is felmerült (később épült ki az EMIR, mint a program kezdete; nem került sor a szükséges fejlesztésekre; stb.), amelyek hatására külön adatbázisban, havi jelentések és más táblázatok formájában tartották nyilván az indikátorokat, megnehezítve ezzel az egységes és átlátható adatáramlást.

 

A KIOP környezetvédelmi intézkedések céljainak és hatékonyságának vizsgálata összefüggésben a hazai környezetvédelmi fejlesztési irányokkal

 A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízásából az ÖKO Zrt. 2008. nyarán elkészítette az KIOP környezetvédelmi intézkedéseinek ex post értékelését. A vizsgálat célja a KIOP természetvédelmi intézkedések vizsgálata volt a céloknak való megfelelőség, eredményesség, hatékonyság, hatásosság  szempontjából a 2004–2006 közötti programozási időszakra, a rendelkezésre álló indikátorok alapján. Az értékelés másik célja annak vizsgálata volt, hogy az egyes fejlesztési területek milyen mértékben és milyen eredményekkel/fejlesztésekkel járultak hozzá a hazai környezetvédelmi politika célkitűzéseihez, és a tapasztalatok alapján hogyan javítható a hazai környezetpolitika hatékonysága (az EU támogatások igénybevételével). Az értékelők megállapították, hogy: 

  1. A zárójelentések és projekt előrehaladási jelentések tartalmi megfelelősége közepesnek mondható. A műszaki indikátorok típusai egy intézkedésen belül is jelentős eltéréseket mutattak, hol túl részletekbe menő, hol nem releváns indikátorok szerepeltek (gyakran nulla kiindulási és célértékkel).
  2. A projektek monitoring adatainál az output indikátorok minden esetben jól azonosítható kategóriákat jelentenek, amelyek a pályázók által egyértelműen megfogalmazhatók, megjeleníthetők, használatuk egyértelmű volt.
  3. Komolyabb értelmezési problémákat vetettek fel azonban az eredmény indikátorok. Legnagyobb problémát a közvetlenül és közvetve érintett háztartások meghatározása jelentette, amely az egyetlen közös indikátor volt minden projekt esetében.
  4. Egy intézkedésen belül megfigyelhető az azonos szemléletű horizontális indikátor képzés, de vizsgálatunk során nem volt olyan horizontális indikátor, amelyet minden projekt esetében mértek volna, pedig jelen vizsgálat tárgyát tekintve ez lenne az elsődleges és legfontosabb adatforrás
  5. Az indikátorok megadásának módját több esetben félreértették, eltérően értelmezték a kedvezményezettek, különösen a „növekmény” jellegű indikátoroknál.
  6. A PEJ-ekben a „fizikai és pénzügyi megvalósítás” táblázatai nagyon fontos információkat tartalmaznak a projektek értékeléséhez. Azonban sok esetben nagyon részletesek, ugyanakkor logikailag nem kapcsolódnak az eredményekhez (eredmény indikátorokhoz), így a fajlagos költségek nehezen határozhatók meg
  7. Nehezítette az értékelést, hogy a „fizikai és pénzügyi megvalósítás” táblázatban hol a teljes elszámolható költség, hol a támogatás összege került megbontásra, ezt a későbbiekben célszerű lenne rögzíteni.

  

Állati hulladék kezelése” intézkedés értékelése

A KPMG által elkészített, a KIOP 1.2 „Állati hulladék kezelése” intézkedést vizsgáló jelentés célja olyan értékelő dokumentum létrehozása volt, mely strukturált formában, meghatározott értékelési szempontok mentén vizsgálja az intézkedés szükségességét, a kedvezményezeti kör meghatározásának indoklását, valamint a beavatkozás megvalósulását. A Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) 2004-2006-ig tartó pályázati időszaka alatt a környezetvédelmi prioritás 1.2 intézkedés keretében 41 benyújtott pályázatból 15 projektet támogattak 2,68 milliárd forint értékben. 2008. december 31-ig valamennyi projekt megvalósult. Az értékelés megállapítása szerint a program folytatása  – egy elfogadott stratégia mentén – indokolt. 

Az intézkedés keretében 85 dögkút és dögtér rekultivációjára került sor. Az ország számos pontján épült az állati hulladék számára regionális gyűjtőhely vagy komposztáló üzem, két ártalmatlanító létesítmény korszerűsítése valósult meg, mindezeken felül megújult a járműpark is. A fejlesztések eredményeként összesen közel 150 m3 gyűjtőkapacitás jött létre, mely éves szinten megközelítőleg 7400 m3 - mintegy 3900 tonna - állati hulladék begyűjtését teszi lehetővé.

 

Az értékelés részletes szakmai eredményei 

1.     Dögkutak, dögtemetők felszámolása 

Az elvégzett interjúk és a beszerzett információ alapján a dögkutak és dögterek kérdése rendezettnek tűnik, bár nem áll rendelkezésre elegendő információ a valós helyzet megítéléséhez. Összességében elmondható, hogy valamennyi dögkutat állategészségügyi szempontból szakszerűen lezárták, azonban a megmaradt dögkutak, dögterek rekultivációja jövőre nézve további feladatot jelent.

2.     Regionális gyűjtő-átrakó telepek helyzete 

A legtöbb pályázó az állati hulladékkezelés intézkedés keretében megvalósítható fejlesztést gyűjtő-átrakó telep kialakításával, majd valamely ATEV, illetve SZATEV telephelyre történő elszállítással kívánta megvalósítani.

A regionális hulladék gyűjtő-átrakók iránti igény megállapítását nehezíti, hogy nincs közösen elfogadott alapadatbázis és egységes logisztikai koncepció az iparág résztvevői között. A begyűjtés során kulcssiker-tényező a gyorsaság (24 órán belüli begyűjtés), mely egységes, országos rendszerben kell, hogy történjen.

A KIOP indításának, tervezésének éveiben nagyobb mennyiségű állati hulladék származott az önkormányzatok területéről, mely az állattartási szokások megváltozásával lényegesen csökkent. Önkormányzati feladatellátásban ma már szinte alig kell átvenni hulladékot, pedig a kistérségi gyűjtőhelyek ezen igény kielégítésére épültek. Valószínűsíthető, hogy a telepek kihasználtsági gondokkal fognak szembesülni. Különösen igaz ez a hajdúszoboszlói és a tótkomlósi gyűjtő-átrakó telepekre, melyek közel helyezkednek el az ATEV telephelyeihez. Legnagyobb valószínűséggel a falusi jellegű településszerkezet esetében jelentkezhetnek kihasználtsági problémák (hiszen a kedvtelésből tartott, 50 kg-nál kisebb állatokat tulajdonosaik kertjükben elföldelhetik), míg a városokban nagyobb igény mutatkozik a regionális gyűjtő-átrakók kialakítására. Valós következtetéseket a beszállított hulladékmennyiségre vonatkozóan az összes telep üzembe helyezésének első éve után lehet majd levonni.

Annak ellenére, hogy a fejlesztések csak néhány körzet lefedését biztosítják, összességében elmondható, hogy a nyertes pályázatok földrajzi elhelyezkedés alapján beilleszthetők a jelenlegi rendszerbe.

3.     Gyűjtő-átrakó telepek önkormányzati kézben tartása

Az önkormányzat az állatihulladék-begyűjtőkkel hagyományos, de nem kötelezően ellátandó többletfeladatot vállalt magára, amely marketing tevékenységgel is jár és további vezetési kapacitást és figyelmet igényel. Finanszírozása a jelen pénzügyi helyzetben kritikus lehet. 

4.     A fejlesztések műszaki tartalma 

Az értékelés megállapítja, hogy a műszaki tartalom „felhízott”. A mai jogszabályi kötelezettségek és hatósági előírások betartása mellett nem lehet a feladatnak még megfelelő minimális tartalomra szűkíteni a projekteket.

A regionális hulladékgyűjtők üzemeltetése kapcsán az értékelők úgy látják, hogy a gyűjtő-átrakók hatékony működtetéséhez szükséges, hogy megfelelő begyűjtő gépjármű álljon rendelkezésre.

5.     Hulladékkezelés állami kézben tartása 

Az értékelés megállapítja, hogy nincs verseny az 1. és 2. kategóriájú állati hulladék kezelésében. Mivel ez a terület üzleti alapon nem működik, nem a szabályozás az oka annak, hogy az ATEV/SZATEV monopol helyzetben működik. Országos szinten hasznos az ATEV megléte, mivel így az üzleti alapú begyűjtés mellett kis többletköltséggel szervezhető meg az 1. és 2. kategóriájú állati hulladék begyűjtése is. Az ATEV ilyen irányú tevékenységes nélkül drágább lenne a hulladékbegyűjtés, és a szennyező fizet elvének alkalmazása révén nagyobb teher nehezedne az állattartókra.

6.     Az intézkedés folytatása  

Általánosságban elmondható, hogy a fejlesztéspolitikai dokumentumok más projektösszetételt feltételeztek (dögkút-megszüntetés, feldolgozás fejlesztése). Ehelyett gyűjtő-átrakó helyek kialakítása, országos járműpark fejlesztés valósult meg

A gépkocsipark fejlesztése országos szinten hasznos, viszont a megépült telepek működtetése további odafigyelést igényel. Az intézkedés / megvalósított fejlesztések létjogosultságát nem csak a beszállított hulladékmennyiség indokolja, hanem az a követelmény, hogy az állati hulladék begyűjtése ne járjon járvány-, közegészségügyi- és környezetvédelmi veszéllyel.

A program folytatása elfogadott stratégia mentén indokolt. A stratégia magában foglalná a gépjárműpark fejlesztését, a feldolgozás energiahatékonysági fejlesztését, a begyűjtő-hálózat országos lefedettségének növelését és a biogáz irány lehetőségének kihasználását.

 

Szennyvízprojektek technológiai rendszer-választásának értékelése


A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízásából a Deloitte Zrt. készítette el 2010-ben az uniós támogatásból megvalósuló szennyvízprojektek  technológiai rendszerválasztásának értékelését. Az anyag egyfajta műszaki „sztenderd” felállítására tesz kísérletet, aminek segítségével az eltérő projektek mégis összevethetők (optimális projektparamétereket is kidolgozásra kerültek). A fő kérdés a kiválasztás hatása a projektek minőségére, illetve a kiépült kapacitások kihasználtsága, a projektek költséghatékonysága, valamint a használt technológiák megfelelősége.