A vélemények rögzítésére 2022-10-14 23:45 -ig volt lehetőség.
Tisztelt Előterjesztők!
Az Emberi Erőforrása Operatív Program Plusz társadalmi egyeztetése kapcsán az Egészség és Tudomány Bt. nevében a következőket rögzítjük.
Javaslat:
Támogatott vállalkozás jogi forma szerint (GFO) lista bővítése
A szociális szférában történő felnőttoktatások megvalósításának érdekében több jogi formával szükséges bővíteni a támogatott vállalkozások listáját. A jogi formák és GFO kódjaik a következők:
322 Helyi önkormányzati költségvetési szerv
327 Helyi önkormányzatok társulása
312 Központi költségvetési szerv
321 Helyi önkormányzat
552 Bevett egyház elsődlegesen közfeladatot ellátó belső egyházi jogi személye
Indoklás:
A tervezet tartalmazza „A munkavállalók és vállalatok alkalmazkodóképességének és termelékenységének javítása a munkaerő fejlesztésén keresztül történő támogatásáról” hirdetményt, melyben a leírtak szerint a támogatás célja, hogy „a feltételeknek megfelelő vállalkozásoknak továbbadott támogatást nyújtson a munkahelyi képzések megvalósításához, ezzel növelve a termelékenységüket.”.
A támogatást igénybe vehetik a 121-es GFO kóddal rendelkező szociális szövetkezetek, azonban a szociális szféra intézményeinek egy része más típusú jogi forma alá tartozik, melyeknek a munkaerőfejlesztésére szintúgy szükség van.
A szociális szférában a munkavállalók fejlesztése érdekében indítható képzések célja megegyezik a támogatás céljaival, valamint erős hangsúlyt kaphat így az egészségügy fejlesztése mellett a szociális ágazatban dolgozó, alapellátást és gondozást végző emberek tudásának bővítése, ezzel fejlesztve a szociális otthonokban az egészségügy és gondozás minőségét.
A szociális ágazat terén is jelentős a munkaerőhiány, ezért a vezetőség számára fontos, hogy dolgozóit folyamatosan képezhesse, hogy mind az intézmény, mind az ellátás megfeleljen a szükséges elvárásoknak. Nem csupán a korábbi lehetőségek alkalmával, de az elkövetkezendő lehetőségeket látva is rengeteg érdeklődő van, aki szeretné fejleszteni tudását.
1/2000 (I.07.) SzCsMrendelet 6. § (5a) bekezdés d) pontja előírja, hogy az intézményvezető demens személyeket gondozó bentlakást nyújtó intézmények esetén a gondozó, ápoló és terápiás munkakörök vonatkozásában munkakörönként legalább 1-1 fő, demencia gondozó szakirányú képesítéssel rendelkező foglalkoztatott jelenlétét köteles minden műszakban biztosítani. A társadalmi szükséglet és a jogszabályi előírás okán jelentősen megnövekedett a képzés iránti érdeklődés, ennek következtében releváns a képzés biztosítása. A demencia gondozó képzésen kívül többféle szociális vagy egészségügyi ágazathoz tartozó szakma megszerzésének lehetősége is nagy érdeklődést kelt.
Más típusú tervezetben belátják, hogy „A magyar egészségügyi alapellátás gondosan megtervezett és irányított fejlesztésével tovább javítható hazánk népességének biztonságos, jó minőségű egészségügyi ellátása, és az ellátás minőségével összefüggő egészségmutatói, életkilátásai.”
A gondosan irányított fejlesztésekhez kapcsolható a dolgozók tudásának gyarapítása képzések indításával, mellyen növelhetjük az egészségügy minőségét mindazonáltal, hogy a dolgozóink sokkal képzettebbek lesznek. Az egészségügyi intézmények főbbként egyházi, önkormányzati vagy állami fennhatóság alá tartoznak, melyek számára szükséges bővíteni a támogatott jogi formák listáját.
Egészség és Tudomány Bt.
Tisztelt Előterjesztők!
Az Emberi Erőforrás Operatív Program Plusz társadalmi egyeztetése kapcsán a Semmelweis Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem nevében a következő javaslatot rögzítjük.
Javaslat:
Javasoljuk a támogatandó aktivitások közé sorolni a minőségi egészségügyi szakember-képzést és oktatói utánpótlás-nevelést segítő graduális (TDK) és posztgraduális (PhD) programokat az orvos- és egészségtudományi képzést folytató felsőoktatási intézményekben, hivatkozással a programstratégia alábbi pontjára:
- az egészségügyi humánerőforrás-hiány kezelése, ezen belül kiemelten az egészségügyi szakdolgozók munkafeltételeinek javítása, és a megfelelő számú és tudású szakember-utánpótlás feltételeinek megteremtése.
A javaslat kifejtése:
Az Európai Unió kohéziós politikájának részeként alapvető cél, hogy az egyes tagállamok, régiók egészségügyi szolgáltatásaiban jelenleg megnyilvánuló fejlettségbéli különbségek csökkenjenek, amelyhez jelentős minőségi javulásra van szükség a jelenleg kevésbé fejlett régiókban. A minőségi egészségügyi szolgáltatások megvalósulásának azonban elengedhetetlen feltétele, hogy nemzetközi színvonalú tudással rendelkező szakemberek kellő számban álljanak rendelkezésre. Tehát az egészségügyi szolgáltatások minőségi javulásában megkerülhetetlen az utánpótlást biztosító orvostudományi egyetemek képzési és továbbképzési rendszereinek célirányos fejlesztése. Mivel az EFOP Plusz a korábbi EFOP ciklus (2016-2020) folytatásának tekinthető, ezért javasoljuk, hogy az új pályázati rendszer a korábbi EFOP programok szerves folytatásaként az egészségügyi felsőoktatási intézményekre (orvostudományi egyetemekre) is kiterjedjen. Ezek a korábbi programok indították el azokat a szakmai fejlődést biztosító folyamatokat az egészségügyi felsőoktatásban, amelyek a minőségi egészségügyi szakemberek graduális és posztgraduális képzéséhez nélkülözhetetlenek, és ezáltal az egészségügyi szolgáltatások hatékony működéséhez szükséges folyamatos minőségi utánpótlást biztosítják. Javasoljuk, hogy a korábbi EFOP programok révén sikeresnek bizonyult, graduális és posztgraduális támogatási rendszereket tovább lehessen fejleszteni az eddigi eredményekre alapozva, annak érdekében, hogy a nemzetközi színvonalú szakember képzés az egészségügyi ellátás színvonalának emelkedéséhez, és így az EU-ban tapasztalható egyenlőtlenségek csökkenéséhez tudjon hozzájárulni. A minőségi egészségügyi szakemberképzés fejlesztése értelemszerűen jelentősen tudja emelni a hátrányos helyzetű területek egészségügyi ellátásának színvonalát is a szükséges számú és kiemelkedő tudású egészségügyi humán erőforrás biztosítása révén, így a különböző régiók szociális és jólétbéli egyenlőtlenségének mérséklődése várható. Ennek a célnak a sikeres megvalósulásához az egyetemi oktatói/kutatói szakember képzés területén is csökkenteni szükséges az egészségügyi ellátás színvonalában és hozzáférhetőségében tapasztalható szociális és területi egyenlőtlenségeket. A hátrányos helyzetet okozó jelentős különbözőségekre nagyobb rálátással bíró hallgatók bevonása az oktatói/kutatói szakember képzésbe hatékonyabbá teheti a hiányosságok kiküszöbölésére irányuló képzési programokat.
Javasoljuk, hogy az EFOP Plusz lehetőséget biztosítson olyan ösztöndíj és más humánerőforrás-fejlesztési rendszerek támogatására az egészségügyi-felsőoktatási intézményekben is, amelyek révén kiemelt tudású, az orvostudomány fejlődésére is nemzetközi kitekintéssel bíró szakemberek utánpótlása válik hatékonyabbá. Ezektől a szakemberektől már elvárható, hogy tudásukat a graduális és posztgraduális képzésük során elsajátított hatékony tudományos szemlélettel alkalmazzák az orvosképzésben a folyamatos szakmai fejlődés fenntartása érdekében. A mindennapi egészségügyi gyakorlatba könnyen konvertálható tudományos szemlélet kialakításához szükséges, hogy az egészségügyi képzés során a leendő szakemberek minél nagyobb részét segítsük a graduális képzés alatt elindított ösztöndíj támogatások révén a tovább fejlődést lehetővé tevő posztgraduális képzés irányába. A szakmai utánpótlás több szintjén érvényesülő ösztönzőrendszer alkalmazása eredményezheti az olyan képességű és szemléletű oktatói/kutatói humán erőforrást az orvosképző egyetemeken, amely az egészségügyi szolgáltatások folyamatos fejlesztéséhez szükséges orvosok és egészségügyi szakemberek minőségi képzését lehetővé teszi.
Az egészségügyi szolgáltatások hatékony működtetéséhez szükséges, kiemelkedő tudású utánpótlás biztosítása érdekében javasoljuk, hogy az EFOP Plusz támogatás kiterjeszthető legyen az egészségügyi felsőoktatásban (orvostudományi egyetemeken) a tehetséges TDK hallgatók tevékenységének ösztönzésére, és ezzel szoros összefüggésben, a graduális képzés lezárását követően az orvosképző egyetemek oktatói utánpótlását biztosító posztgraduális doktori (PhD) képzés fejlesztésére. Javasoljuk, hogy a minőségi graduális (TDK) és posztgraduális (PhD) képzés támogatása a felsőoktatási képzés színvonalának és minőségének fejlesztése érdekében történjen a preklinikai és a klinikai szakterületeken egyaránt. Javasoljuk, hogy a felsőoktatási képzésorientált közegek fejlesztése kiterjedjen minőségi graduális/posztgraduális képzési programokra is, amelyek révén a hallgatók aktuális képzési, orvostudományi irányvonalakkal ismerkedhetnek meg, és amelyek lehetőséget nyújtanak időálló nemzetközi szakmai kapcsolatok kialakítására is, ezáltal is támogatva az Európai Unió konvergencia stratégiáját. Javasoljuk, hogy az oktatói/kutatói utánpótlás fejlesztését érintő programokban hangsúlyozottan szerepeljen a hallgatók egyéni szociális, társadalmi vagy hátrányos helyzete. Ezért javasoljuk, hogy az ösztöndíjtámogatások megítélésénél és a képzési programok megvalósulásában prioritást élvezzenek azok a tehetséges hallgatók, akik hátrányos szociális környezetből származnak, ezzel is csökkentve az esélyegyenlőtlenség mértékét.
Mind ezek alapján javasoljuk, hogy az EFOP Plusz támogatási rendszerben az orvosképző egyetemek/intézmények oktatói/kutatói utánpótlás-nevelést segítő fejlesztésekre is pályázhassanak a minőségi egészségügyi szakember képzés érdekében. A pályázatok kiírásában és megítélésében kiemelt szempontként szükséges érvényesíteni a társadalmi mobilitás elősegítését a szociálisan hátrányos helyzetű egyének számára is, a társadalmi felzárkóztatási fejlesztések érdekében, összhangban az EFOP Plusz alapvető céljával.
Tisztelt Minisztérium!
Az Emberi Erőforrás Operatív Program Plusz tervezetében foglaltakkal egyetértünk, a társadalmi egyeztetés keretén belül a Magyar Vöröskereszt részéről az alábbi kiegészítéseket javasoljuk:
A 2. prioritásba javasoljuk szintén beemelni a 7. prioritásban említett egészséges idősödés ügyét egy másik aspektusból: az egészséges idősödés cél elérése nem időskorban, hanem már kora gyermekkortól kezdődik az egészséges táplákozással, aktív életmóddal, mentális egészség megtartásával. Épp ezért javasoljuk a pedagógus továbbképzés említett témái mellett ezt a programot is fejleszteni, hogy a diákoknak koruknak, szellemi szintjüknek megfelelően tudják a pedagógusok ezt a szemléletet hitelesen, gyakorlati megvalósítási lehetőségeket kínálva átadni.
Másik fontos témája lenne a pedagógus továbbképzésnek a szexuális edukáció tanításának fejlesztése, fogamzásgátlásról szóló ismeretterjesztés, különös tekintettel a felnőttkor előtt bekövetkező terhességek megelőzésére. Gyakorlati tapasztalatunk, hogy a szexualitással összefüggő témák sok közösségben még mindig tabunak számítanak, és sokszor megfelelő ismeretek hiányában fogannak meg magzatok. Ahol a család nem képes átadni a témában ismereteket, ott az iskola feladata lenne ez is, hiszen a jelenség is hozzájárul a szegénység, társadalmi deprimáltság generációról generációra való átörökítéséhez.
A 4. és az 8. prioritáshoz tartozónak ítéljük és fontos szociális eszköz lenne a társadalmi vállalkozások számának növelése, elsősorban azokban a térségekben, ahol az infrastruktúra alulfejlettsége miatt nehezen jutnak el a lakosok munkahelyre, és alulképzettség miatt amúgy is kevés a kínálkozó munkalehetőség. A társadalmi vállalkozások különböző típusait javasoljuk esetleg még adópolitikai eszközökkel is támogatni, hiszen fontos társadalmi problémára nyújthatnak választ, de nem várható el, hogy versenyképességük ugyanaz legyen, mint a for profit szektorban. Mindemellett természetesen kívánatos az infrastruktúra fejlesztése, különösen a közlekedés és úthálózat tekintetében, de az másik operatív program témája lehet.
Az 5. prioritáshoz tartozónak javasoljuk állami bérlakás program beindítását, így válaszolva a lakhatási szegénység és bizonyos esetekben a hajléktalanná válás problémájára, lakhatási körülmények miatt történő családból kiemelések megelőzésére.
A 7. prioritáshoz tartozó javaslatunk az informális házigondozás anyagi elismerése, az ebben részt vevő családtagok képzése - nyomasztó úgy gondozni valakit, hogy ismeretek hiányában akár árthat is neki -, valamint végső célként: tehermentesítésének megszervezése megfelelő számú és tudású hivatásos házigondozó szakember képzésével és megfizetésével. Összességében a szociális ágazatban dolgozók bérezésének az átlagkeresethez való igazítása is ebben a prioritásban szerepelhet.
Köszönettel: Waller-Fekete Judit szociális szakmai vezető
Tisztelt Minisztérium!
Az Emberi Erőforrás Operatív Program Plusz társadalmi egyeztetése kapcsán a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége nevében a következő véleményeket rögzítjük:
Felmérések szerint a közvetlen lakossági egészségügyi alapszolgáltatás szintjén, a gyógyszertári találkozások száma mintegy ötszöröse a háziorvosi kontaktusoknak. Ez egyfelől a praxisközösségekben való gyógyszerészi szerepvállalás, másfelől az egészségfenntartás, megőrzés és a helyes terápiás gyakorlat segítése terén mind egészségnyereség, mind ráfordítás oldalról jelentős lehetőségeket hordoz. A nemzetközi gyakorlat szintjén ezek az eredmények bizonyítottak és dokumentáltak.
A gyógyszerészek erőfeszítésének köszönhetően ma a kistelepülések jelentős részén rendszeresen diplomás egészségügyi szakember érhető el a lakosság részére. Azért, hogy a magyarországi egészségügyi rendszernek ezt az értékét megőrizzük, elengedhetetlen a működési feltételek javítása. Az ellátásokhoz való hozzáférés és a szakmai színvonal biztosítása, erőforrásainak áttekintése halaszthatatlanul szükséges, függetlenül a helyi lokalizációtól. Ezek egy jelentős része - véleményünk szerint - adminisztratív intézkedésekkel, másik része támogatáspolitikai és költségvetési átcsoportosításokkal megoldható, illetve beépíthető az EFOP rendszerébe.
A gyógyszertár az az egyedüli egészségügyi szolgáltató, amelyik kizárólag kereskedelmi tevékenységével biztosítja a betegellátás területén való szakmai működését. Ezzel összefüggésben kiemelt jelentősége van a hatékony gazdaságirányítási szempontok érvényesítésének.
Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér új fejezetet nyitott a betegellátás minősége fejlesztésében. Tapasztalataink szerint jelenleg kiaknázatlan lehetőségek állnak rendelkezésre az egészségügyi szolgáltatók együttműködésének fejlesztésére, az orvosi és a gyógyszerellátás összehangolása területén. Kiemelkedően fontosnak tartjuk a társadalom egészségtudatos magatartásának fegyelme és a támogatáspolitikai eszközök megfeleltetését.
Határozott véleményünk, hogy mindazoknak a természetes vagy kémiai készítményeknek a helye, amelyek az egészségi állapotot befolyásolni képesek, szakember kezében, a gyógyszertárban van. Szakmai elemzések tanúsítják a gyógyszer, az étrendkiegészítő készítmények és a táplálkozás egymást befolyásoló szoros összefüggéseit. Az egészségnyereség célkitűzés teljesítése és a szabadon forgalmazható készítmények jelenlegi árréskondíciója szakmai és gazdasági előnyeinek egyidejű realitása a forrásteremtés eszköze lehet.
A program utal a praxisközösségek rendszerének erősítésére, azonban nem említi a praxisközösségek szereplői között a gyógyszertárakat, gyógyszerészeket. Már a képzés során szükséges a praxis team munkára való felkészítés. A gyógyszerészek olyan szakmai tudással rendelkeznek, mely hidat jelent az egészségügyi ellátó rendszer szintjei között, segítséget tud nyújtani a programban célként meghatározott otthonápolás eszközeinek kiválasztásában, használatában, beszerzésében, betegedukációs folyamatokban.
A gyógyszerészek kompetenciakörének bővítésével költséghatékonyan lehetne az egészségügyi ellátás színvonalát növelni, ezzel jelentős egészségnyereség érhető el. A gyógyszerészek számára biztosított vényírási kompetencia az egészségügy humánerőforrás-hiányának enyhítésére lenne költséghatékony lehetőség, és az egészségi állapotban tapasztalható területi eltérések csökkentését is elősegítené. Mindkét terület a program kiemelt fontosságú szakmapolitikai célja.
Jelentős munkaerőhiány jellemzi a gyógyszertárakat, főleg a vidéki településeken, működőképes anyagi kondíciók kialakítása, ösztönzőprogramok kidolgozására van szükség az érintett területeken.
Tisztelettel:
Lukácsné dr. Fodor Enikő
elnök
Magángyógyszerészek Országos Szövetsége
Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége véleménye az EFOP Plusz 6.0 változatához
Egészségügyi fejlesztések prioritás: Javasolja, hogy az alapképzés része legyen a fogyatékossággal élő személyek egészségügyi- és gyógyászati segédeszköz ellátásával kapcsolatos tudásanyag, ismeretek megszerzése. Ezen kívül a fogyatékossággal élő személyeket ellátó szakemberek számára speciális képzések és továbbképzések legyenek elérhetők. Kérjük, hogy az egészségügyi képzés különböző szintjein már az alapképzés során jelenjen meg a fogyatékosságban érintett személyek egészségügyi ellátásával összefüggő ismeretek átadása. Javasolja az országos lefedettséggel bíró komplex mozgásszervi rehabilitációs szolgáltatások fejlesztését, ideértve meglévő kapacitások növelését és új rehabilitációs célú ellátások kialakítását. Egészségügyi szolgáltatások fizikai akadálymentesítésére irányuló projektek biztosíthatják az egészségügyi ellátásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférést. Az akadálymentesítésnek (épített környezet akadálymentesítésétől az akadálymentesen használható diagnosztikai eszközökig bezárólag) ki kell terjednie az akadálymentesített betegszállító járművek beszerzésére is és az orvosszakértői vizsgálatok helyszíneire is. Az egészségügyi intézmények és az orvosszakértői vizsgálatok helyszíneinek jelentős része még ma sem akadálymentes, így egyszerű vizsgálatok, szűrőprogramok, képalkotó eljárások vagy beavatkozások sem hozzáférhetőek a mozgáskorlátozott személyek számára.
A XXI. századi köznevelés prioritás: Sérelmezzük, hogy a köznevelési intézmények infrastrukturális fejlesztése nem szerepel, holott a korábbi 2021. szeptemberi EFOP Plusz tervezet vonatkozó része még a nevelési-oktatási intézmények összehangolt komplex fejlesztéséről, akadálymentesítéséről, infrastruktúra-bővítéséről, és modernizálásának szükségességéről értekezett. Sajnálatos, hogy az új tervezet a következő programozási időszakra még annyi utalást sem tartalmaz, hogy a köznevelési intézmények akadálymentesítése valamely másik operatív program keretében valósulhatna meg. A jelenleg felsorolt intézkedések nem elégségesek arra, hogy biztosítsák az egyenlőséget, a befogadást és a megkülönböztetés mentességet az oktatásban. Enélkül az ellátások, a programok és szolgáltatások nem lesznek valamennyi érintett számára a lehető legnagyobb mértékben hozzáférhetőek, az intézkedések nem biztosítják kellő mértékben a fogyatékossággal élő gyermekek alapvető oktatáshoz való jogának a mindenkit megillető, egyenlő mértékű gyakorlását. Kérjük, hogy az EFOP Plusz támogassa a köznevelési intézmények akadálymentesítését, infrastrukturális-fejlesztését. A XXI. századi köznevelés beavatkozási irányai közül a 2021. szeptemberi EFOP Plusz tervezethez képest kikerült a pedagógiai szakszolgálati intézmények, az egységes gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai módszertani intézmények és egyes speciális tevékenységet ellátó intézmények fejlesztése, a hozzáférést elősegítő működésük támogatása is. Holott a korábbi EFOP 3.1.6. konstrukció iránt az érdeklődés rendkívül nagy volt. Ez a korábbi tervezet szerint a fejlesztések folytatásának szükségességét támasztja alá, hiszen itt is a túlpályázás következtében számos fenntartó kimaradt a fejlesztésből. A 2021. szeptemberi EFOP Plusz verzió alapján a tervezett beavatkozás az előzményprojekthez képest kibővített tartalmú lett volna az utaztatási szolgáltatások fejlesztésével és a speciális eszközkölcsönzők kialakításával. Álláspontunk szerint a pedagógiai szakszolgálati intézmények fejlesztése mind infrastrukturális szempontból, mind szakember ellátottság szempontjából elengedhetetlenek, hiszen alapelv, hogy az ellátásra szorulók a lakóhelyükhöz legközelebb férjenek hozzá a szolgáltatásokhoz. Ezen kívül az utaztatási szolgáltatások fejlesztése is a beavatkozás részét kell, hogy képezze a 2021-27-es programozási időszakban. Kérjük, hogy az EFOP Plusz támogassa a pedagógiai szakszolgálat intézmények infrastrukturális-fejlesztését, a szakemberek képzését, valamint az utaztatási szolgáltatások fejlesztését. Szociális fejlesztések prioritás: Egyik célkitűzése olyan fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű személyek, köztük inaktív, illetve fogyatékos pályakezdő fiatalok foglalkoztatási szintjének növelése, akik munkaerőpiaci integrációja csak hosszabb folyamat révén tud megvalósulni. Az EFOP Plusz e célokat foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások nyújtásával kívánja elérni. Jelenleg nem létezik olyan, egységes követelményrendszeren alapuló képzés, ami felkészítené az abban résztvevőket arra, hogy akár a nyílt munkaerőpiacon is nyújthassanak megfelelő színvonalú foglalkozási rehabilitációs szolgáltatást bármely fogyatékossági csoportba tartozó munkavállalók, illetve munkáltatóik számára. Ebből következően jelenleg nincs az ország teljes területén egyenlő eséllyel hozzáférhető, bármely fogyatékossági csoport igényeire reagáló foglalkozási rehabilitációs szolgáltatás. Ezért a programoknak úgy kell megvalósulniuk, hogy azok révén az ország teljes területén elérhetőek legyenek a bármely fogyatékossági csoportba tartozó munkavállalók és munkáltatóik igényeire reagáló foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások. Az EFOP Plusz a 16 és 65 év közötti fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű álláskeresők, pályakezdő fogyatékos és sajátos nevelési igényű álláskereső fiatalok foglalkoztatását tehát a fentebb már említett szolgáltatások nyújtásával, képzésekkel, kompetenciafejlesztéssel kívánja támogatni. A súlyosan fogyatékos álláskeresők esetében azonban álláspontunk szerint mindez nem elegendő. Elengedhetetlen, hogy a program legalább a súlyosan fogyatékos munkavállalók foglalkoztatását vállaló munkáltatók számára biztosítsa a foglalkoztatással kapcsolatban felmerülő alábbi költségeket: akadálymentes munkahely, munkakörülmények kialakításának költségei és foglalkoztatást segítő szolgáltatások költsége (pl személyi segítő költsége). További célkitűzés a minőségi, fenntartható és megfizethető szolgáltatásokhoz való egyenlő és időben történő hozzáférés fokozása, ideértve a személyközpontú ellátáshoz való hozzáférés elősegítését is. Ennek keretében a program tervezi a szociális alapszolgáltatások hosszított, és hétvégi nyitva tartásának ösztönzését, személyi asszisztencia nyújtását. A súlyos mozgáskorlátozott emberek önálló életvitelének biztosításához elengedhetetlen a 24 órában, folyamatosan, az ország egész területén hozzáférhető támogató szolgáltatás, illetve személyi asszisztencia biztosítása. Ennek hiányában számos, a CRPD által rögzített joguk súlyosan sérül.
Rászoruló személyek támogatása prioritás: A leginkább támogatásra szorulók kapcsán fel kívánjuk hívni a figyelmet azon alacsony jövedelemmel rendelkező, szociálisan rászoruló fogyatékos személyekre, akiknek ellátása alacsony összegű, ugyanakkor egészségkárosodásuk miatt nem tudnak munkát vállalni. A célcsoportban csak a megváltozott munkaképességűek szerepelnek, a fogyatékossággal élők kimaradtak. A CRPD szociális védelemre vonatkozó 28. cikkére tekintettel javasoljuk a prioritásnál rögzített célcsoportban a szociálisan rászorultnak minősülő fogyatékos személyeket is szerepeltetni, a támogatásokat a számukra is biztosítani.
Család- és ifjúságügyi fejlesztések prioritás: Hiányoljuk a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő családok, anyák fokozott elszigetelődése megakadályozásának és társadalmi részvételének célként való megfogalmazását, és erre intézkedések kidolgozását. A 0-7 éves fogyatékos gyermeket nevelő nők munkaerőpiaci esélyei köztudottan rosszabbak, mint azoké az anyáké, akik nem fogyatékos gyermekről gondoskodnak. A fogyatékos gyermeket nevelő anyáknak ezért fokozottan szükségük van arra, hogy gyermekük kis- és koragyermekkori ellátása lakóhelyükhöz, munkahelyükhöz közeli óvodai és bölcsődei nevelés keretei között legyen megoldott. Létfontosságú kérdés ez a fogyatékossággal élő gyermekükről egyedül gondoskodó nők esetében. A 7 év alatti gyermekek esetében a nevelés az egész későbbi életutat meghatározó jelentőséggel bír, ezért a gyermekekkel ebben a korban foglalkozó szakemberek képzésére és továbbképzésére jelentős hangsúlyt fektet az operatív program. A továbbiakban nem esik szó az e korosztállyal foglalkozó szakemberek fogyatékosság-specifikus képzéséről. Amikor a kora gyermekkori neveléshez szükséges szakemberállományról beszélünk, a gyógypedagógusok megfelelő képzése és továbbképzése is meghatározó, szükséges a szakemberhiány orvoslása és megelőzése érdekében a megfelelő illetmény biztosítása. Az idősödéssel kapcsolatos egyedi célkitűzés tartalmának kifejtéséből hiányoljuk a fogyatékosság szempontjának figyelembe vételét. Figyelembe kell venni, hogy az időskorú lakosság jelentős része életkorával összefüggő betegségekből kifolyólag fogyatékossággal és/vagy mozgáskorlátozottsággal él.
Felzárkózó települések prioritás: Általánosságban hiányoljuk a fogyatékossági szempontok megfogalmazását. A program célként határozza meg ugyan a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek társadalmi integrációjának előmozdítását, azonban nem azonosítja a fogyatékosságot mint ilyen faktort. Elmulasztja ezt akkor is, amikor a többszörös hátránnyal élőket azonosítja: a fogyatékosság, mint sérülékeny csoporthoz való tartozás növelheti a hátrányos megkülönböztetésnek való kitettség veszélyét. Hiányzik a programból az akadálymentes lakhatás problémaköre is. Általánosságban elmondható, hogy ma Magyarországon a lakásállomány töredék hányada akadálymentes. Sajnos igaz ez az amúgy sem jelentős számú bérlakásokra is. Sérelmezzük, hogy az operatív program a lakhatással összefüggésben nem fogalmaz meg célokat és nem rendel eszközöket, noha a megfizethető bérlakások, a lakások akadálymentesítéséhez való állami segítségnyújtás elkerülhetetlenül szükséges lenne, különösen a hátrányos helyzetű települések fogyatékossággal élő lakossága esetében.
Feljogosító feltételek: Alapjogi Charta, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény hatékony alkalmazása és végrehajtása: Kulcsfontosságú, hogy a programok előkészítése és végrehajtása során figyelemmel legyenek a fogyatékossággal élő személyek számára biztosítandó hozzáférhetőség alapelvére. Így különösen az épített környezet hozzáférhetősége és használhatósága kapcsán javasoljuk, hogy tegyék kötelezővé az alábbi két szabványt az építési beruházások során: MSZ EN 17210:2021 „Az épített környezet hozzáférhetősége és használhatósága. Funkcionális követelmények „ valamint a 2011-ben bevezetett, 2021. 06. 01-én megújított ISO 21542 sz. "Building construction - Accessibility and usability of the built environment". Az egészségügyi és oktatás intézményeket érintő beruházások során kiemelten kell kezelni és monitorozni a létrejövő szolgáltatások akadálymentességét, már a tervezéstől kezdve. Az „az Alapjogi Charta uniós finanszírozásban való alkalmazásának biztosítása” című képzésről egyik fő céljává kell tenni, hogy az irányító hatóságok munkatársai a kiírás és az ellenőrzés során nagyobb figyelmet fordítsanak a horizontális elvek érvényesülésére. Javasoljuk, hogy a képzés személyes részvétellel valósuljon meg. A tananyag kidolgozásában a MEOSZ együttműködést ajánl. Üdvözlendő az alapjogi felelős alkalmazása az Irányító Hatóságoknál, azzal, hogy a rá vonatkozó eljárási szabályokat jogszabályban szükséges rögzíteni, és az alapjogi felelősi rendszer felállításáról az érintetteket széles körben tájékoztatni kell (a jogsértés tényét megállapító hatóság/bíróság tájékoztassa a panaszost az új alapjogi felelősi rendszer felállításáról, tegyen róla említést az ÁÚF, a felhívás sablon stb.) enélkül a felelősi pozíció kiüresedhet. Javasoljuk, hogy az alapjogi felelős eljárása során legyen köteles konzultálni az adott területhez magas szinten értő szakemberrel, így például, az akadálymentesítés kérdéskörét érintő panasz kivizsgálása során, rehabilitációs környezettervező szakmérnökkel. Javasoljuk, hogy legyen nyilvános a panaszok kivizsgálásáról és azok eredményéről vezetett nyilvántartás.
Tisztelt Irányító Hatóság!
Országos Onkológiai Intézet (OOI)
EFOP Plusz 2021-2027 programhoz kapcsolódó javaslatai:
Az EFOP Plusz prioritási tengelyen belül az 1. Prioritáshoz kapcsolódóan az Egészségügyi fejlesztések tekintetében
Programot áttekintve, a projekt otthoni szakápolással, különös tekintettel a daganatos betegek hospice szakápolásával kapcsolatos észrevételünk:
1. Az otthoni szakápolás, ezen belül az előrehaladott daganatos betegek hospice szakápolásának fejlesztése, az ágazatban dolgozó szakdolgozók képzése, továbbképzése, munkakörülményeinek javítása hangsúlyosan szerepel a pályázat céljai között. A szakdolgozók megfelelő megbecsülése szakmailag, erkölcsileg, anyagilag minden fejlesztés első és megkerülhetetlen lépése, ezt teljes mértékben támogatjuk.
2. A Magyar Hospice és Palliatív Egyesület minden éveben felmérést készít a magyarországi hospice ellátás helyeztéről. Ebben olvasható, hogy 2020-ban a daganatos megbetegedésben elhunytak töredéke, 7124 beteg részesült hospice otthoni szakellátásban és csak átlagosan 26.7 napig (Dr. Hegedűs K. Hospice betegellátás 2020 a Nemzeti Egészségbiztosítási Adatkezelő (NEAK) és a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület adatai alapján Kharón Thanatológiai Szemle 2022/2 45) Ezzel szemben vizsgálatok bizonyítják, hogy ahhoz, hogy az otthonápolással valós életminőség javulást és költséghatékonyságot tudjunk elérni legalább 2-3 hónapos ilyen típusú ápolásra lenne szükség. ( Zemplény A.T et al: Early palliative care associated with lower costs for adults with advanced cancer: evidence from Hungary Eur J Cancer Care (Engl). 2021 Nov;30(6):e13473. doi: 10.1111/ecc.13473. Epub 2021 Jun 9. PMID: 34106508.) Ennek a problémának az egyik legfőbb oka, hogy a kezelőorvosok, családorvosok nem irányítják időben a palliatív szakellátók felé a betegeket akár egyes aktív onkológiai kezelésekkel párhuzamosan. Tehát annak, hogy a betegek a megfelelő időben a megfelelő otthoni szakellátásban részesüljenek egyik feltétele az is, hogy az őket ide irányító szakorvosok és családorvosok ilyen irányú ismereteit, képzettségét és attitűdjét is fejlesszük. Ezek alapján az otthoni szakellátás fejlesztésével párhuzamosan javasolt az egészségügy egyéb területein is a palliatív képzés, szemléletformálás erősítését és az integrált ellátási formák, mint a kórházi Palliatív Mobil Team vagy a családorvosi praxisközösségben palliatív szakorvos munkájának támogatását is, melyek hatékonysága bizonyított. (Horváth O, Rácz K: A hospice-palliatív ellátás hatékony integrálása a hazai onkológiai és családorvosi gyakorlatba. Orv Hetil. 2022 Sep 18;163(38):1520-1527. doi: 10.1556/650.2022.32561. PMID: 36121725.)
Az egészségügyi dolgozók palliatív képzésében, tapasztalataink átadásában az Országos Onkológiai Intézet szakemberei készséggel részt vesznek.
A projekt szakegészségügyi humánerőforrás-hiány kezelésével kapcsolatos javaslataink:
1. A magyar egészségügy összlétszámát tekintve a szakdolgozóké a legnagyobb munkaköri csoport, ám ezen munkaköri csoporton belül életkorát tekintve a legnagyobb létszámban a 45-50 éves korosztály van. Amennyiben öt éven belül nem sikerül nagyobb létszámban a fiatalokat bevonzani a pályára, a nyugdíjba menő kollégák helyére nem lesz, aki beálljon. Nagyon fontos ezért figyelembe venni a tervezett képzések bemeneti feltételeit, tervezett idejét (könnyű legyen a bemenet, akár általános iskola után, rövidebb-hosszabb képzések egyaránt). Lényeges, hogy alapképzés és ráépülő képzés egyaránt elérhető legyen az érdeklődők számára, ahol a korábbi tanulmányokat, gyakorlati időt beszámíthatják. Felsőfokú képzés esetén, a képzési időt esetlegesen megszakítva, lehetősége legyen a hallgatónak alap ápolási, asszisztensi végzettség, rövid időn belüli megszerzésére .
2. A programban megjelenő pályaorientáció erősítésében nagy figyelmet érdemes szentelni a 13-14 éves korosztálynak, akik nyitottak a segítő szakmák választása iránt. Az általános iskolás korosztályhoz életkorban közel álló, képzésben lévő vagy végzett szakdolgozók kiválasztása, akik különböző, fiatalok által látogatott közösségi médiákon keresztül tudják megszólítani őket. A szakdolgozói csoporton belül nagyon sokféle szakképzettség szerezhető, amelyek döntő többségéről nincs a fiataloknak tudomásuk. Az ápolói hivatás, az egészségügyi szakmaterület népszerűsítése ki kell lépjen a formális csatornákból azokra a csatornákra, melyeken keresztül a fiatalok megszólíthatókká válnak.
3. A képzési területek kiválasztásánál hasznos lenne figyelembe venni a területi ellátási kötelezettséget és az országos intézetek szakmai specifikumait.
4. A szakdolgozó képzésekben feltétlenül szükséges beépíteni a válsághelyzetekre történő felkészítést, mind mentálisan, mind szakmailag jobb eredmény várható, akkor, ha nem éri váratlanul egy ilyen lehetséges helyzet a munkavállalót (pl. háború, járványhelyzet, természeti katasztrófák).
5. Az egészségügyi szakdolgozók időben elkezdett, életkor specifikus toborzásán, megfelelő, rugalmas szakképzésén túl legalább olyan fontos, hogy a pályán tartsuk őket. A megtartásban legnagyobb szerepe a felső vezetőnek és a közvetlen munkahelyi vezetőnek van. Az ő érzékenyítésük, vezetői elköteleződésük és eszköztáruk erősítése jelentősen hozzájárul a megvalósítás sikeréhez.
Az országos onkológiai betegellátáshoz az alábbi szükségszerű kapcsolódási pontokat azonosítottuk még, mely összefüggéseiben a betegadatbázis használatával a humánerőforrás-hiány tekintetében minőségi változást eredményez.
Ennek az adatbázisnak a használatával statisztikai alapon elérhetővé válik a lehetőség, hogy a betegellátás során adott egyes gyógyszerek, hatóanyagok hatásosságát kutatni lehessen, így lehet a gyógyszerkiadás, felhasználás hatékonyságán is javítani (pl. mellékhatások nyomon követésével lehet javítani a beteg életminőségén).
Az ilyen adatbázis egy idő után alkalmassá válik arra is, hogy mesterséges intelligencia segítségével segítse az orvos munkáját. Például a korábbi kezelések alapján javaslatokat tud tenni egyes esetekben. A betegek leleteit olyan időtávban tudja automatikusan megvizsgálni, amire az orvosnak nincs ideje, így az MI fel tudja hívni a figyelmet olyan összefüggésekre, amelyek javíthatják a kezelés hatékonyságát, illetve gyorsíthatják az orvos munkáját.
A mesterséges intelligenciára alapuló szoftverek fejlesztésével jelentős mértékben csökkenthető a szakszemélyzetnek 1-1 beteg ellátására fordítandó ideje.
2022. október 14.
Országos Onkológiai Intézet
Tisztelt Előterjesztők!
Tisztelt Irányító Hatóság!
Az Emberi Erőforrás Operatív Program Plusz társadalmi egyeztetése kapcsán a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzatnak az alábbi észrevételei, javaslatai kerülnek rögzítésre:
2.1.1.2. rész 2. táblázatban (23.o.) a „Programba bevont egészségügyi dolgozók száma” indikátor célérték milyen módszer szerint került meghatározásra?
2.2.2.2. rész 2. táblázatban (49.o.) „A műveletekbe bevont pedagógusok és nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők száma” indikátor célérték estén (15 000 fő) célérték milyen módszer szerint került meghatározásra?
2.4.1.1 rész (59.o.): A 4. prioritás (Társadalmi felzárkózási fejlesztések) rész kizárólag a GINOP_Plusz lehatárolást veszi figyelembe és nem történik lehatárolás a TOP_Plusz-tól (azon belül a TOP_Plusz-3.1.1 felhívástól), jóllehet a közfoglalkoztatottak munkaerőpiaci integrációja a TOP_Plusz-ban is szerepel. Javasoljuk, hogy ez a terület kerüljön át a TOP_Plusz-ba (lásd 7. pont).
2.4.2.1. (67.o.) Alapok beavatkozásai rész szerint „lakhatási körülmények javítását célzó ESZA típusú fejlesztések esetén a hátrányos helyzetűek tulajdonában lévő vagy az ő integrációjukat szolgáló magántulajdonú ingatlanokat érintő beavatkozásokra is sor kerülhet.” Jól értelmezzük-e, hogy ez azt jelenti, a célcsoport tulajdonában lévő ingatlanok infrastrukturális fejlesztése is a projektek része lehet / lesz? Ehhez kapcsolódóan a 2.4.2.2. Mutatók táblázatban szereplő 2 000 fő lakhatási programba bevont személy száma, valamint 1 600 fő kiköltözéssel érintett személyek száma célérték milyen módszer szerint került meghatározásra? Figyelembe vételre kerültek-e a 2014-2020-as időszak ezirányú tapasztalatai? Ez a fejlesztési terület szintén nem került lehatárolásra a TOP_Plusz-tól (TOP_Plusz-1.2.2. felhívás).
2.4.3.2 rész 2. táblázat (78. oldal) „A beavatkozások társadalmi környezetének és hatásainak vizsgálatát szolgáló nagymintás társadalomtudományi kutatások száma célérték 3 db”. A dokumentum nem részletezi, hogy milyen típusú kutatásokra kerül sor, mik lesznek azok témái, illetve miben térnek el egymástól.
2.4.2.3. rész 4. táblázatban (88.o.) „A marginalizált csoportok oktatáshoz való hozzáférésének, munkavállalásának és társadalmi befogadásának javítását célzó intézkedések” esetén 53 695 714 € és 7. táblázatban (89.o.) a „Megkülönböztetésmentesség”-re szánt 59 520 0957 € összeg hogyan kerül megállapításra?
2.5.1.1.1. rész (90.o.) az „Inaktívak munkavállalásra való felkészítését” fogalmazza meg, de nem történik meg a TOP_Plusz-3.1.1-től való lehatárolás. Javasoljuk, hogy az Inaktívak munkavállalásra való felkészítése és a mentorálás kerüljön át a TOP_Plusz-ba (pl.: a TOP_Plusz-3.1.1—es felhívásba, mint megyei önkormányzati feladat).
2.5.1.1. rész Az alapok beavatkozásai - A vonatkozó intézkedéstípusok - Pályakezdők gyakorlati képzése (91. oldal) az alábbi szöveget tartalmazza: „Pályakezdő fogyatékossággal élő, vagy sajátos nevelési igényű fiatalok esetében a beavatkozások a munkatapasztalat megszerzését célozzák akkreditált munkáltatóknál, akik feladata a célcsoport kiválasztása és bevonása, az egyéni készségek és képességek felmérése, amely alapján kiválasztható a megfelelő gyakorlati képzési álláshely a pályakezdők részére.” A fogyatékosság és az SNI speciális területek ahhoz, hogyan kívánják a munkáltatókat felkészíteni erre a speciális feladatra?
4.1. Stratégiai szakpolitikai keret aktív munkaerőpiaci szakpolitikákhoz táblázat– 4. kritérium – Indokolás oszlopban (2. bekezdés) (161. oldal) a következő szöveg szerepel „Az NFSZ megyei szintű szereplőivel, a kormányhivatalok Foglalkoztatási Főosztályaival az eddigiekben is folyamatos konzultációt, egyeztetést folytattunk a foglalkoztatáspolitika országos szintű céljairól, illetve az adott megye aktuális munkaerőpiaci helyzetéről a Megegyezéses Eredménycélokkal való Vezetési rendszer (MEV-rendszer) keretében, melyet a jövőben is folytatunk.” A szövegben hibás szerepel a Kormányhivatal szervezeti egységének megnevezése, helyette a Foglalkoztatási, Munkaügyi és Munkavédelmi Főosztály feltüntetése szükséges.
A dokumentum nem rendelkezik tartalomjegyzékkel, fogalomtárral, rövidítés tárral, amit javasoljuk kiegészíteni.
A szövegben nem egységesen szerepelnek a számformátumok; előfordul, hogy a szervezet/dokumentum neve előbb jelenik meg rövidítve, mozaikszóként, mint a hivatalos név. A szövegben sok helyen találkozhatunk elütésekkel, nyelvtani hibákkal. Javasoljuk a dokumentum felülvizsgálatát.
Köszönettel:
Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat
Tisztelt Előterjesztők!
Tisztelt Irányító Hatóság!
Szervezetünk, a Baptista Tevékeny Szeretet Misszió (4028 Debrecen, Simonyi út 14.) 12 éve végez munkát a sérülékeny csoportok szociális védelemének javítása, valamint a minőségi szociális szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása területén. Küldetésünk a méltó életminőség megteremtése gyermekek, idősek, szenvedélybetegséggel és a fogyatékossággal élők számára. Olyan szolgáltatásokat biztosítunk, amit a saját gyermekeinknek, szüleinknek, nagyszüleinknek, hozzátartozóinknak is szívesen ajánlanánk. Az elmúlt 12 évben a különböző célcsoportok körében szerzett mindennapi tapasztalatok felhasználásával és a nemzetközi trendek figyelembevételével szervezetünk a következő javaslatokat kívánja megfogalmazni az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Plusz (EFOP PLUSZ) tervezetének szociális fejlesztések prioritási tengelyében megfogalmazott célokhoz.
Javaslataink célja a munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetű társadalmi csoportok közül a szenvedélybetegséggel, fogyatékossággal élő személyek, pszichiátriai betegek, foglalkoztatási szintjének növelése, az elsődleges munkaerőpiaci reintegráció elősegítése, minden esetben az állapotuknak megfelelően. 2020. második negyedévében a 19–64 éves korosztály megváltozott munkaképességű személyek munkaerő-piaci jellemzőit vizsgálva látható, hogy a dolgozni akaró megváltozott munkaképességűek alig több mint 40%-a (126 106 fő) dolgozott, közülük is 12% határozott idejű munkaszerződéssel. A célcsoport munkaerőpiaci hátrányait és a speciális támogatás szükségességét igazolja, hogy ez az arány háromszorosa a nem megváltozott munkaképességű munkavállalók körében mért mutatóknak (KSH 2020. évi évközi adatok).
Mindennapi tapasztalataink azt erősítik, hogy az említett három célcsoport magas részvételi hajlandóságot mutat az innovatív programba való bekapcsolódásra és a támogatás melletti folyamatos munkavégzésre. Javaslatunk egy olyan hosszútávú projekt megvalósítását feltételezi, mely révén ezen személyek munkaerőpiaci integrációját, majd hosszútávú foglalkoztatását támogathatjuk, miközben segítjük az együttműködő társadalom, a támogató-megtartó helyi közösségek kialakulását és a szemléletformálást.
A szenvedélybetegséggel, fogyatékossággal élő személyek, illetve pszichiátriai betegek nappali ellátását igénybe vevők számára az intézményben támogatott munkahely biztosítása, az alábbi munkakörökben: portás, karbantartó, takarító, csoportfoglalkozás szervező és irodai adminisztrátor. Az ilyen munkakörök betöltésére nagy szükség lenne a nappali ellátást végző intézményeknél, de anyagi forrás hiányában nem léteznek ezek a munkakörök, a szakképzett munkavállalók – alapfeladatuk ellátása mellett - látják el ezeket a feladatokat.
A szociális ellátást nyújtó intézmények támogatása abban, hogy külső partnerek bevonásával, nyílt munkaerőpiaci munkaadókkal, szolgáltatókkal kialakított együttműködések révén, szenvedélybetegséggel, fogyatékossággal élők, pszichiátriai betegek képességmegőrző – terápiás foglalkoztatását biztosítsák. Kiemelten hasznos lenne mindezeknek alapot jelentő, hosszútávon fenntartható társadalmi vállalkozások létrehozásának támogatása.
Ezzel párhuzamosan javasoljuk olyan szervező-munkaközvetítő központok működtetésének a támogatását, ahol a megváltozott munkaképességű személyek által végezhető munkalehetőségeket összegyűjtik és annak adatbázisát kezelik. Ezzel párhuzamosan kezelik a munkát végezni kívánó személyek adatbázisát is. A központok így képesek lennének a munkaerőpiac e speciális szegmensének kínálati és keresleti oldalának az összekapcsolására.
Kiegészítő programelemeknek az alábbiakat javasoljuk: munkahelyi adaptáció elősegítése, egyéni szolgáltatások nyújtása, helyi, térségi foglalkoztatási programok kidolgozása, szemléletformáló programok szervezése, célcsoport és a potenciális munkáltatók felkutatása, toborzása. Kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a tréningek megvalósítására, mivel részükre nem elegendő csak egyszeri felkészítés, segítség, a munkában való megmaradás érdekében annak folyamatosnak kell lennie.
A fogyatékos személyeknek és pszichiátriai betegeknek nyújtott szolgáltatások fejlesztése fejezetben leírtak közül a hosszított és hétvégi nyitvatartás ösztönzését és támogatását javasoljuk a szenvedélybetegek részére nyújtott nappali ellátások esetében is fejleszteni.
Friss kutatási eredmények (Csoba-Ladancsik 2020) szerint a 65 év fölötti generáció erős jóléti függőséget mutat. A válaszadók 96,8%-a értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy „A 65 év felettieknek már nem kellene dolgozni, megérdemlik a pihenést.” A jóléti függőségre utal továbbá az is, hogy az OECD (2017) adatai szerint Magyarországon a nyugdíjasok jövedelmének 88,8%-át teszik ki az állami juttatások. Ez az OECD országok között a legmagasabb érték.
Következő fejlesztési javaslataink az idős generáció szociális védelemének javítására, valamint a minőségi szociális szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítására irányulnak.
Házi segítségnyújtás hétvégén és ünnepnapokon
Magyarországon egyre nagyobb a gondoskodási krízis (idősödő társadalom, egyre kevesebb gondozó). A hazai gondozási politika feltételezi, hogy a professzionális gondozást igénybe vevők támaszkodnak valamilyen meglévő támogató rendszerre, hiszen a házi segítségnyújtás szabályozása nem teszi kötelezővé a hétvégéken és ünnepnapokon történő ellátást. A szakpolitika tehát számít a formális és informális gondozás párhuzamos jelenlétére az idősek saját otthonában történő gondozásában, azokat egymás komplementereként tartja számon.
A családok szerepének megerősítése magában foglalja a generációk közötti kapcsolatok erősítését és kölcsönös támogatását, az informális támogató rendszerek bevonását az idősek ellátásába. Mindezek mellett is célszerű megjegyezni, hogy az idősek családi háttere, illetve természetes támogatórendszere meggyengült (nincs hozzátartozó, vagy nem a településen él), így a gondozásra szoruló személyek hétvégi és ünnepnapi ellátása nem biztosított. Mindezeknek következményeként az idősek ellátásában működő szakmai szolgáltatások továbbfejlesztésére, illetve egy új szolgáltatási elem bevezetésére lenne szükség, melynek feladata elsődlegesen az otthonukban ápolt idősek hétvégi és ünnepnapi ellátása.
A hozzátartozók tehermentesítésére javasolt szolgáltatások és átmeneti gondozóházak bővítése
Javasolt szolgáltatási elem a természetes támogatórendszert biztosító, az idős személyeket gondozó hozzátartozók mentális és fizikai tehermentesítése. A mentális szolgáltatások körében kiemelt szerepe lenne az idősek mentális, fizikai és egészségügyi ellátásával kapcsolatos tanácsadásnak, esetkezelésnek, illetve a hozzátartozók folyamatos intézményi támogatása is indokolt lenne. A fizikai tehermentesítés keretein belül az átmeneti gondozói szolgáltatás kiszélesítésére, szélesebb körű elérhetőségének biztosítására lenne szükség, hogy a hozzátartozót gondozó családtag betegsége, kimerülése, elfoglaltsága esetén órákra, vagy akár napokra is a gondozásra szoruló idős családtag ellátása biztosított legyen. A gondozó családtag kiégésének megakadályozására, izolációja csökkentésére online, vagy telefonos tanácsadó szolgáltatások létrehozására is nagy igény mutatkozik.
Jelenleg is elmondható, hogy az idősek a legnagyobb igénybevevői a szociális alapszolgáltatásoknak és a demográfiai kihívások (elsősorban az idősödő társadalom), valamint a tény, hogy a célcsoport tagjai nagy arányban a saját otthonukban veszik igénybe a különböző szociális szolgáltatásokat, még inkább alátámasztják az idősek családban, saját otthonában maradását elősegítő szolgáltatások fejlesztésének szükségességét.
Továbbá javasoljuk a házi segítségnyújtó szolgálatok eszközbeszerzésének támogatását (kerékpárbeszerzés, ápolást segítő eszközök, munkaruha), a fogyatékos személyek nappali ellátását végző intézmények mobilitási lehetőségeket megteremtő eszközbeszerzési támogatását (szállító jármű vásárlásának lehetősége), valamint a szociális étkeztetést nyújtó szervezetek részére meleg étel kiszállítására alkalmas gépjárművek beszerzésének támogatását.
Örömmel vennénk, ha az általunk felvázolt társadalmi innovációknak környezetet biztosító pályázati felhívások is megjelennének a jövőben.
Debrecen, 2022.10.14.
Szitai Tamás
ügyvezető
Baptista Tevékeny Szeretet Misszió
Tisztelt Minisztérium!
- Javasoljuk a pedagógus-továbbképzés megújítása mellett a pedagógusképzés fejlesztését is a 2. prioritás esetében, amely egyszersmind támogatja a 3. prioritásban kitűzött célok elérését is. A pedagóguséletpálya-modell fókuszba helyezése minden szempontból indokolt, a munkaerőpiaci adatok mellett az egyetemek statisztikái jelzik, hogy néhány év múlva óriási munkaerőhiányra számíthatunk e területen. Az intézkedéseknek azonban érdemes lenne két irányból elindulniuk. A pálya népszerűvé (népszerűbbé) tétele mellett fontos lenne a felsőoktatás szerepét is újragondolni a kérdésben. Meg kell-e (s ha igen, hogyan) újítani a pedagógusképzést? Hogyan kerülhetne közelebb az elméleti kutatás és a pedagógusi gyakorlat? Hogyan valósítható meg ezen a területen a life long learning megjelenése, hogy a pályán lévők belső motivációt érezzenek erre, saját sikerességük, hatékonyságuk erősítésére. Mindezekhez szükség lenne az egyetemek, a pedagógusképző intézmények munkájára (kutatásokra, cselekvési tervekre), segítségére, nem utolsósorban megújulására is.
- Javasoljuk a 4. prioritásnál felsoroltakat kibővíteni a felsőoktatási intézmények lemorzsolódást csökkentő fejlesztéseinek támogatásával, különösen a hátrányos helyzetű hallgatók esetében.
- Javasoljuk továbbá, az Operatív Program felsőoktatási intézményeinek szerepvállalási szerepkörének bővítését.
Köszönettel: Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem
Tisztelt Előterjesztők!
Az operatív program öt humán szakterület fejlesztéseit foglalja magában (egészségügy, köznevelés, társadalmi felzárkózás, szociális és gyermekvédelmi, valamint család- és ifjúságpolitika). Kétségtelenül előnyös, hogy ezeket egy tengelyre fűzi fel a tervezet. Azonban az anyag így sem egységes szerkezetű, hiányzik a dokumentum szektorokon átívelő „összefésülése”.
Elemzésünkben az egészségügyi területet tekintettük át (20-40. old), ezzel szemben
a mutatókat tartalmazó táblázatokat
a finanszírozási összetételt (143. oldaltól)
és általában a 4. fejezettől nem tudtuk értékelni.
Az egészségügy helyzetének értékelése során sok releváns szempontot bemutat, nem említi viszont:
az ellátások szétaprózottságát, amely hatékonyságveszteséget okoz, és amely a humán erőforrás hiányának egyik okát képezi. Ugyanis struktúraváltással is lehetne javítani a HR hiányt. Ennek az útnak a megjelölése hiányérzetet kelt.
Bár az egészségügyi szektorban dolgozó szakemberek tagadhatatlanul jelentős béremelésben részesültek az elmúlt esztendőkben, javadalmazási lemaradásuk azonban mégis jelentős európai összehasonlításban. Hiányzik az ágazati bérek elmaradásának bemutatása Magyarországon belül más szektorokhoz, más országokhoz képest.
Az egészségügyre vonatkozó fejezet általánosságokat tartalmaz csak a megvalósítandó programok szintjén. Nem derül ki belőle az, hogy konkrétan mit akarunk tenni.
Például az otthonápolás javításáról, annyit tudunk meg, hogy
„a szükséges humánerőforrás biztosítása érdekében sor kerül képzések, továbbképzések megvalósítáásra (itt elütés is van benne), magasabb színvonalú vagy többlet-feladatellátást szolgáló foglalkoztatás támogatására”.
Az ellátás színvonalának és a munkavégzés feltételeinek javítása, a humánerőforrás megtartásának elősegítése érdekében sor kerül a betegek gyógyulását és a hatékony munkavégzést elősegítő megoldások, eljárások – pl. eszközkölcsönzés – bevezetésére, az ehhez szükséges eszközök beszerzésére.
Az egészségügyi humán erőforrás megtartása érdekében annyit tudunk meg, hogy
gép-műszer beszerzésre kerül sor: „Mindezek figyelembe vételével a humánerőforrás megtartása, túlterheltségének csökkentése és a feladatellátás biztonságosságának növelése érdekében sor kerül az egészségügyi szakdolgozók mindennapi betegellátó munkáját segítő, a munkakörülményeket javító, a hatékony és biztonságos munkavégzést támogató és a betegek gyógyulását elősegítő megoldások, eljárások bevezetésére, az ehhez szükséges eszközök – pl. ápolási eszközpark – beszerzésére, kiégés megelőzési programok megvalósítására.
tananyagfejlesztések, képzések lesznek, illetve ösztöndíjprogramok
A hozzáférés javítására
a pénzügyi ösztönzőket terveznek az alapellátásban a hátrányos területeken.
Infrastruktúra fejlesztés és képzések várhatók.
Többet nem tudunk meg.
Tehát a egészségügyre vonatkozó fejezeteket jobban ki kellene bontani, mert egyébként nem követhető a végrehajtása.
Tisztelettel:
Dr. Pásztélyi Zsolt
elnök
Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség
A Katolikus Szeretetszolgálat szociális közfeladat-ellátását végző intézmények fenntartójaként egyetért az EMBERI ERŐFORRÁS FEJLESZTÉSI OPERATÍV PROGRAM PLUSZ alapvető célkitűzéseivel, a humán szakterület fejlesztési elképzeléseivel.
A társadalmi vitára bocsátott dokumentummal kapcsolatosan az alábbi észrevételt, javaslatot tesszük:
A jelenlegi tervezet szövegében nem egyértelmű, hogy lesz-e lehetőség a humán szolgáltatásokat nyújtó állami és nem állami intézmények és fenntartóik számára a (köz)szolgáltatások elérhetőségének és minőségének fejlesztését, esélyteremtő szerepének javítását célzó projektek folytatására.
Javasoljuk az integrált, társadalmi innovációt és új módszerek elterjesztését célzó, EFOP keretein belül sikeresen megvalósított – például EFOP-1.9.8-17, EFOP-5.2.4-17 – projektek adaptálásának és továbbfejlesztésének támogatását, az EFOP PLUSZ program keretében későbbiekben megjelenő felhívásokban (ahogy az EFOP-5.2.4 konstrukció is a sikeres korábbi/TÁMOP projektek továbbvitelét támogatta). Különös tekintettel az idős és demenciagondozás tématerület vonatkozásában.
Köszönettel: Katolikus Szeretetszolgálat
Tisztelt Előterjesztők!
A Baranya Megyei Kormányhivatal az EFOP Plusz program 4. prioritás tengely „Társadalmi felzárkózási fejlesztések” területén belül „A szegénységben élők arányainak további csökkentése” beavatkozási területtel kapcsolatban az alábbi javaslatot nyújtja:
A prioritás beavatkozási területei komplex, az egyén élethelyzetéhez igazított, több ágazat eszközrendszerét magában foglaló módszerekkel kívánja elősegíteni a hátrányos helyzetű célcsoportok felzárkózását.
A GINOP Plusz 3. prioritás „Fenntartható munkaerőpiac” keretében a kormányhivatalok és járási hivatalok kizárólag azon közfoglalkoztatottak számára biztosítanak munkaerőpiaci szolgáltatást, akik erre már felkészültek, és amennyiben az EFOP Pluszba előzetesen bevonásra kerültek, valamint a támogatási programelemük már lezárult.
A programban leírtak alapján a célcsoport nyílt munkaerőpiaci integrációját az EFOP Plusz és GINOP Plusz keretében nyújtott, egymásra épülő szolgáltatások és támogatások segítik elő. A két program egységes, egymásra épülő rendszerben, a fokozatosság elvét szem előtt tartva valósul meg.
Javaslatunk:
Az EFOP Plusz és GINOP Plusz programok egymásra épülő, nyílt munkaerő piaci integrációt elősegítő intézkedéseinek hatékony megvalósítása érdekében: szükségesnek tartjuk az átjárhatóságot biztosító módszerek, módszertani leírások és tevékenységek pontos meghatározását. A különböző szakterületek együttműködését biztosító eljárások, rendszerek kidolgozását.
Tisztelt Minisztérium!
A Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség véleményét az alábbiakban foglaltuk össze:
Az operatív program öt humán szakterület fejlesztéseit foglalja magában (egészségügy, köznevelés, társadalmi felzárkózás, szociális és gyermekvédelmi, valamint család- és ifjúságpolitika). Kétségtelenül tetszetős az „egy tengelyre történő felfűzés” gondolata.
Az egészségügyre vonatkozó fejezet nehezen áttekinthető, általános. Nem derül ki belőle az, hogy konkrétan mit akarunk tenni pl. az otthonápolás javítására, hogyan növelik az egészségügyi dolgozók számát, hogyan akarjuk az egészségi állapotbeli területi különbségeket kiegyenlíteni, mit jelent a járó-és fekvő szakellátás megerősítése, hogyan képzelik el az alapellátás megerősítését? Lehet új rendelőket építeni a Faluprogramban, de ki fog benne dolgozni?
Az egészségügyre vonatkozó fejezeteket jobban ki kellene bontani, mert egyébként nem követhető a végrehajtása.
Tisztelettel:
Dr. Pásztélyi Zsolt
elnök
Tisztelt Minisztérium!
Az Emberi Erőforrás Operatív Program Plusz társadalmi egyeztetése kapcsán a Szegedi Tudományegyetem nevében a következő véleményeket rögzítjük:
3. prioritás: Pedagógus életpálya modell
Oktatási rendszerek színvonalának, befogadókészségének, eredményességének és munkaerőpiaci relevanciájának javítása:
Javasoljuk a pedagógusképző intézmények és a köznevelési intézmények kapcsolatrendszerének fejlesztését célzó tevékenységek (a pedagógusképzés- és továbbképzési rendszer közös továbbfejlesztését szolgáló műhelymunkák, szakmai rendezvények) beépítését, járási/megyei/regionális oktatási hálózatok fejlesztését/továbbfejlesztését, valamint az intézményi jó gyakorlatok aktívabb megosztását bátorító, hálózati tanulást támogató projektelemek beépítését.
Köszönettel, Szegedi Tudományegyetem
Tisztelt Minisztérium!
Az Emberi Erőforrás Operatív Program Plusz társadalmi egyeztetése kapcsán a Szegedi Tudományegyetem nevében a következő véleményeket rögzítjük:
3. prioritás: Pedagógus életpálya modell
Oktatási rendszerek színvonalának, befogadókészségének, eredményességének és munkaerőpiaci relevanciájának javítása:
1. A fejlesztési koncepció a 42. oldalon meghatározza az érintettek körét (nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény 7.§ (1) bekezdésében szereplő köznevelési intézmények (általános iskolák, középfokú iskolák, kivétel a szakképzés) tanulói (különös tekintettel a hátrányos helyzetű tanulókra), pedagógusai, a nevelő-oktató munkát segítő munkatársai, továbbá a programok megvalósításában résztvevő szakemberek). Az Európai Unió országai működtetnek európai iskolákat. Magyarországon nincs ilyen intézmény. A nemzetköziesítés előrevivő lépése lehetne ilyen iskolák működtetése azokban a városokban, melyekben olyan intézmények vannak, ahol a PhD képzés vagy egyéb intézmények miatt (ELI-ALPS) a dolgozók külföldi országokból érkeznek.
Köszönettel, Szegedi Tudományegyetem
Tisztelt Minisztérium!
Az Emberi Erőforrás Operatív Program Plusz társadalmi egyeztetése kapcsán a Szegedi Tudományegyetem nevében a következő véleményeket rögzítjük:
3. prioritás: Pedagógus életpálya modell
Általános javaslatok:
1. Javasoljuk, hogy a fejlesztési ciklus legelején (2022-2023) valósuljon meg a bérfejlesztés, a versenyképes fizetések kialakítása.
2. Az életpályamodell jelenlegi formája, a pedagógus minősítési rendszer a pedagógus II. fokozat elérése után csak mester- és kutatópedagógus önkéntes fokozatot tartalmaz, melyek elérésére túl hosszú az idő. Célszerű lenne további önkéntes fokozatok beépítése a rendszerbe, ami a pályán maradást és a pedagógus pályára lépést is ösztönözhetné.
Pedagógusok képzése:
1. A pedagógusok képzésének, továbbképzésének megvalósításába javasoljuk a komoly pedagógusképző- és továbbképző gyakorlattal bíró felsőoktatási intézmények (különösen az EFOP pedagógus-továbbképzési céljainak megvalósítását aktívan támogató egyetemek) bevonását a képzések fejlesztésébe és megvalósításába egyaránt.
Differenciált bérösztönzés:
1. Javasoljuk a pedagógusképző intézmények és a köznevelési intézmények kapcsolatrendszerének fejlesztését célzó tevékenységek (a pedagógusképzés- és továbbképzési rendszer közös továbbfejlesztését szolgáló műhelymunkák, szakmai rendezvények) megvalósításába bekapcsolódó pedagógusok számára differenciált minőségi juttatások, ösztönző jellegű többletbér/bérpótlék biztosítását.
2. Javasoljuk intézményi teljesítményértékelési rendszerek működtetését.
Köszönettel, Szegedi Tudományegyetem
„az MNTFS II. érvényesülésének értékelési jelentése értelmében koordinált, partnerségre alapozott, szakmailag támogatott, komplex szemléletű beavatkozások vezetnek eredményre. Ezért szakpolitika fejlesztésekkel képessé kell tenni a szolgáltatásokat a szükségletek hatékonyabb kezelésére, és biztosítani kell a célcsoportok helyzetének nyomonkövetését.” Ezt a célt a komplex, fejlesztés-szempontú értékelő kutatások bevezetésével lehet elérni. Jelenleg Magyarországon a kontrolling és a monitoring (nyomonkövetés) a rutin-eljárás. Az értékelő kutatások a szabályosság és az indikátoroknak való megfelelés vizsgálatán túl a preformatív és formatív értékelést is magukba foglalhatják (azaz a projektet megelőzően, vagy azzal minimum egyidőben elindulnak, hogy segítsék a projekt optimalizálását). Az eredmény, valamint a hatásosság/hatékonyság mérésén túl a folyamatértékelésre is figyelmet fordítanak. A komplexitás a belső, általában akció-kutatás-jellegű, és a külső, független értékelés ötvözetét jelenti. Az Egyesült Királyságban a projektek bekerülési értékének kb. 10%-át fordítják rendszeresen értékelő kutatásokra (az „invest to save” jegyében). Ezekbe bevonják a felsőoktatás kompetens, e területen megfelelő tapasztalatokkal és szaktudással rendelkező szereplőit. A komplex értékelő kutatások rendszerszintű bevezetésével a következőket lehet rövid és hosszabb távon elérni:Javul a beavatkozások minősége és hatékonysága; a formatív értékelés lehetővé teszi az időben elvégzett korrekciókat; A programok értő korrekciója, multiplikációja, replikációja a folyamatértékelés révén sokkal sikeresebb és költséghatékonyabb folyamat lesz;A fejlesztésekben résztvevő partnerek hozzáértőbbé és elkötelezettebbé válnak; Az Európai Unió által megfogalmazott kritikákra erős, bizonyítékokon alapuló szakmai válaszok születnek; Erősödik a szakemberek és az akadémiai szféra együttműködése, az akadémiai szereplők gyakorlat-orientált kutatási praxist folytathatnak (az egyetemek harmadik missziója jegyében, amelyet a vonatkozó felsőoktatási stratégia is hangsúlyoz); A különböző stakeholder csoportok nézőpontjának alapos megismerésével, értő figyelembevételével erősödik a partnerség, csökkennek a fejlesztési projektek körüli társadalmi konfliktusok; Javul a döntéshozók, a kliensek, és a szakemberek társadalmi megítélése.Mindezek alapján javasoljuk, hogy a szociális projekteknél váljék beépítendő elemmé a komplex, fejlesztés-szempontú programértékelés.
Bognárné dr. habil. Erdős Márta
egyetemi docens, intézetigazgató
a Szociális, Innovációs Értékelő Kutatóközpont vezetője
Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészet-és Társadalomtudományi Kar
Társadalmi Kapcsolatok Intézete
Közösségi és Szociális Tanulmányok Tanszék
Tisztelt Minisztérium!
Az Emberi Erőforrás Operatív Program Plusz társadalmi egyeztetése kapcsán a Szegedi Tudományegyetem nevében a következő véleményeket rögzítjük:
4. prioritás: Társadalmi felzárkózási fejlesztések
Általános javaslatok:
Javasoljuk a romák munkaerő-piaci hátrányait csökkentő intézkedések közé a Felsőoktatási intézmények komplex képzési és szolgáltatási kapacitásainak bővítését célzó fejlesztéseket is bevonni, együttműködve a roma szakkollégiumi rendszerrel.
Köszönettel, Szegedi Tudományegyetem
Tisztelt Minisztérium!
Az Emberi Erőforrás Operatív Program Plusz társadalmi egyeztetése kapcsán a Szegedi Tudományegyetem nevében a következő véleményeket rögzítjük:
2. prioritás: XXI. századi köznevelés
Általános javaslatok:
1. A tervezet leginkább az iskolai fejlesztésre fókuszál. Érdemes lenne az óvodai nevelést is beépíteni a koncepcióba, valamint a felsőoktatási intézmények szerepére is nagyobb hangsúlyt fektetni.
Pedagógus-továbbképzés megújítása:
1. A pedagógus-továbbképzési rendszer megújítása, az új továbbképzési rendszer kialakítása és új képzések kifejlesztése során javasoljuk a komoly pedagógusképző- és továbbképző gyakorlattal bíró felsőoktatási intézmények (különösen az EFOP pedagógus-továbbképzési céljainak megvalósítását aktívan támogató egyetemek) bevonását a képzések fejlesztésébe, az új struktúra szerinti továbbképzési tevékenység pilot jellegű elindításába, majd a képzések regionális szervezésébe és megvalósításába.
2. Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Plusz anyag 41. oldalán olvasható, hogy a továbbképzéseket alapvetően a külső és belső értékelésekre (pedagógiai-szakmai ellenőrzés, teljesítményértékelés) épülve tervezik fejleszteni. A továbbképzések tervezésénél javasoljuk szaktárgyi és szakmódszertani továbbképzések kidolgozását és megvalósítását is a tervezetben javasolt képzések megvalósítása mellett.
3. Javasoljuk, hogy a pedagógus-továbbképzések megújítására irányuló fejlesztések a társadalmi igények figyelembe vételével valósuljanak meg.
Tematikus komplex programok megvalósítása a tanulók aktív tanulási szokásainak elsajátítása érdekében:
1. mJavasoljuk a korábbi EU-s fejlesztési ciklusok során kialakított, non-formális tanulást, hátránykompenzációt, esélyteremtést és tehetséggondozást egyaránt támogató intézmények/intézményi egységek fejlesztését, működésének támogatását, melyek révén biztosítható a méltányos oktatáshoz történő hozzáférés, illetve az esélyteremtő, illetve deszegregációs célú oktatásszervezés.
2. Javasoljuk a hálózati tudásmegosztás intézményi formáinak megújítását célzó tevékenységek beemelését a pályázati konstrukciók tervezése során:
- pl. a pedagógusképző intézmények és a köznevelési intézmények kapcsolatrendszerének fejlesztését célzó tevékenységek (a pedagógusképzés- és továbbképzési rendszer közös továbbfejlesztését szolgáló műhelymunkák, szakmai rendezvények);
- járási/megyei/regionális oktatási hálózatok fejlesztése/továbbfejlesztése
- intézményi jó gyakorlatok aktívabb megosztását bátorító, hálózati tanulást támogató projektelemek beépítését.
3. Javasoljuk olyan projekttevékenységek beépítését, amelyek a tanórákon kívüli tanulási lehetőségeket használják ki a projektmódszer alkalmazása, valamint a tudástranszfer kialakításának előtérbe helyezésével.
4. A pedagógusjelölt hallgatók gyakorlati képzésének gazdagítása, valamint attitűdkompetenciáinak fejlesztése céljából javasoljuk a pedagógusjelölt hallgatók aktív bevonását a tanórán kívüli intézményi programok megvalósítása során, és ehhez támogató szakmai anyagok kidolgozását.
A tanulói eredményesség javítása esélyteremtéssel és a kulcskompetenciák fejlesztésével:
1. A tanulói esélyeket javító, a méltányos oktatáshoz történő hozzáférést, az esélyteremtő, illetve deszegregációs célú oktatásszervezést biztosító programok kidolgozása és megvalósítása, valamint a tanulói (és pedagógusi) kulcskompetenciák fejlesztését célzó fejlesztések során javasoljuk a komoly pedagógusképző- és továbbképző gyakorlattal bíró felsőoktatási intézmények szakembereinek bevonását.
2. A tervezet 43. oldalán indikátorként a kompetenciamérés eredményei jelennek meg. Fontos megemlíteni, hogy a tanulók felkészítése a digitális mérésekre nem szerepel az anyagban annak ellenére, hogy a papíralapú mérések a tanulók más kognitív folyamatainak működtetésére épültek. Ezért javasoljuk a tanulói és pedagógus IKT-kompetenciák speciális fejlesztését a digitális mérések elvárásainak megfelelően.
Köszönettel, Szegedi Tudományegyetem
Tisztelt Államtitkárság!
Az EFOP Plusz a humán szakterületek fejlesztéseit foglalja magában. A program az egészségügyben három területre fókuszál:
• Az otthoni szakápolás
• Az egészségügyi humánerőforrás-hiány
• Az egészségi állapotban tapasztalható területi eltérések
A program alapvető erénye, hogy kiemelten kezeli az egészségügy humán erőforrás fejlesztésének kérdéseit, úgy az otthoni szakápolás, mint az egészségügyi ellátórendszer egyéb területein. Tekintettel az idősödő társadalom jelentette társadalmi és egészségügyi kihívásokra, a tartós ápolás-gondozás fejlesztése kiemelt stratégiai célkitűzésként üdvözlendő. A munka és a magánélet közötti egyensúly előmozdítását célzó intézkedések növelhetik a munkahelyek munkaerő megtartó képességét.
Az otthoni szakápolás mellett célszerű lenne az intézményi ápolás fejlesztésének erősítése is. Az idősödő társadalom miatt ma már a kórházba kerülő betegek átlagéletkora jelentősen emelkedett, ápolási igényük magas, ami az intézményi ápolás fejlesztését is igényli (ápolási osztályok, hospice osztályok, rehabilitáció osztályok, geriátriai osztályok, krónikus osztályok).
Míg a „2.3. A prioritás címe: Pedagógus életpálya modell” esetében az eredménymutatók között (56. oldal) szerepel konkrét jövedelmi indikátor („A pedagógusok átlagfizetése a diplomás átlagbér arányában”), addig az „2.1. A prioritás címe: Egészségügyi fejlesztések” esetében nem látunk ilyet.
Annak érdekében, hogy a szakdolgozói pálya, különösen az ápolói hivatást vonzóvá tegyük és az EFOP Plusz programban is említett szakdolgozói hiányt mérsékelni tudjuk, célszerű lenne konkrét indikátort említeni a szakdolgozói életpálya esetében is, az „Az egészségügyi humánerőforrás-hiány” fejezethez kapcsolódóan. Pl.: („Az egészségügyi szakdolgozók átlagfizetése a diplomás átlagbér arányában”). Az egészségügyi humánerőforrás-hiány fejezetben érdemes lenne megemlíteni az ún. hiányszakmákat, vagyis azon szakterületeket, ahol a szokásos egészségügyi humánerőforrás szűkösség mellett definitív hiány mutatkozik.
„Az egészségi állapotban tapasztalható területi eltérések” fejezethez kapcsolódóan javasoljuk megemlíteni az elkerülhető halálokok csökkentését. Az elkerülhető halálokok két fő típusa:
• „Megelőzhető halálozás”: az olyan típusú halálozás, amely megfelelő primér prevencióval lenne elkerülhető (népegészségügyi intervenció)
• „Kezelhető halálozás”: az olyan halálozás tartozik ide, ami megfelelő gyógykezeléssel és szekunder szűrésekkel megelőzhető (intézményi intervenció).
Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ)
Tisztelt Előterjesztők!A Siketvakok Országos Egyesülete az alábbi javaslatokat fogalmazza meg az EFOP Plusz 2021-2027 programmal kapcsolatban:1. A foglalkozási rehabilitáció szükségességeA FOT. 21/A. (2) törvényi keretet biztosít az elemi rehabilitáció létjogosultságának, amikor kimondja, hogy a 16. életébüket betöltött látássérült illetve siketvak emberek jogosultak. Az elemi rehabilitáció elengedhetetlen részét képezi annak a folyamatnak, amely a látássérült vagy siketvak személyek önálló életvitelét elősegíti. Az önállóságuk egy fontos lépés a munka világa felé. A munkaerőpiacon való helytállást nagyban előre mozdítaná álláspontunk szerint a foglalkozási rehabilitáció megszervezése. Ezáltal a megváltozott munkaképességű leendő munkavállalók támogatást kapnának a készségeiknek és képességeiknek megfelelő terület, munkahely kiválasztásában. Fogyatékosság-specifikus felkészítést kaphatnának például az állásinterjún való részvételben. A foglalkozási tanácsadó közreműködése arra is kiváló lehetőség lenne, hogy a munkavállaló és a munkáltató kölcsönös együttműködése alapján egy hosszútávú munkaviszony jöhessen létre.2. Egyenlő hozzáférés biztosítása az egészségügy területénA látássérült / siketvak személyek számára is fontosnak tartjuk az egészségügy területének akadálymentessé tételét. Itt említhető az épített környezet akadálymentesítése, például az egészségügyi létesítményekben a taktilis vezetősávok elhelyezése. Szintén fontos része a kommunikációs akadálymentesítés, illetve asszisztencia biztosítása a vizsgálatok időtartama alatt. Ezek az intézkedések elősegítenék, hogy az érdekvédelmünkbe tartozó személyek nagyobb eséllyel váljanak képessé arra, hogy önállóan intézhessék egészségügyi vizsgálataikat, nem csorbítva önrendelkezési jogukat azáltal, hogy másoktól függjön a szolgáltatások igénybevételének lehetősége.
Budapest, 2022. október 13.Kedves Éda ügyvezetődr. Babinszki Vera jogász
Tisztelt Előterjesztők!
Ritka és Veleszületett Rendellenességgel Élők Országos Szövetsége (RIROSZ)
EFOP Plusz 2021-2027 programhoz kapcsolódó javaslatai:
A programban megfogalmazott célkitűzésekkel teljes mértékben egyetértünk! Azonban megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az egyik legnagyobb súlyos (bár heterogén) betegcsoport, mely egyben az egyik legnagyobb fogyatékos csoport is (átfedve a klasszikus fogyatékos kategóriákkal), azaz a ritka betegek, még csak említésre sem került a teljes anyagban. Így a dokumentumból hiányzik a szükségleteiknek a megfogalmazása és életük megsegítésére történő törekvés, ami ellentétes az ENSZ Ritka Betegséggel Élők és Családjaik Problémáival foglalkozó Határozatával (2021 dec.) és az Európai Unió több dokumentumával (Az Európai Unió Alapjogi Chartája; Szociális Jogok Európai Pillére; A munka és a magánélet közötti egyensúly irányelve; és az EU 2030 programjának ajánlásai).
Mindez kb. 700 000 embert érint Magyarországon, nincs kitaposott betegút, kevés a szakember, jelenleg a kb. 8000 féle Ritka betegségből (RB) még csak BNO10 kódja sincs a 95 %-uknak, ezért a statisztikáink és finanszírozási rendszereink számára láthatatlanok. Ugyanakkor a tüneti kezelések gyors fejlődése ellenére sajnos napjainkban a ritka betegségek csupán 6 %-a gyógyítható véglegesen. A betegeknek rosszak az életkilátásaik, jelentősen alacsonyabb a várható élettartamuk. Sok esetben önellátásra képtelenek, folyamatos felügyeletet és ápolást igényelnek, a felnőttkort megérők számos esetben képtelenek munkát vállalni. A súlyosság és gyógyíthatatlanság reményvesztettséghez vezethet, ezért a családok sokszor felbomlanak, nehéz gazdasági helyzetbe sodródnak, elszigetelődnek, a társadalom perifériájára szorulnak. Így jelentős társadalmi terhek jelentkeznek minden ágazat ellátórendszerében, valamint az ellátórendszereken kívül. Ezért a problémák ilyen sokaságára esetükben csak az integrált ellátás, azaz a teljes körű, holisztikus megközelítés és multidiszciplináris, koordinált (egészségügyi, szociális, oktatási, foglalkoztatási stb.) ellátási mód hozhat eredményt! Így különösen fontos, hogy az “EFOP Pluszban megjelenik, lehetővé válik olyan komplex, ágazatokon átívelő fejlesztések megvalósítása, melyek szinergikus hatásuk révén képesek megtöbbszörözni a befektetett források értékét.”
A ritka betegséggel élők számára ez az egyetlen megoldás a problémáikra.
Olyan komplex állapotokkal élnek együtt ezek az emberek, amik nem kezelhetőek külön silókban, csak több ágazatot átfogó, holisztikus szemlélettel, nemzetközi együttműködéssel, mivel egyetlen ország sem képes az összes fajtával egyformán foglalkozni.
Ezért a fogyatékosokat képviselő szervezetek ajánlásaival egyetértve (hiszen a klienseik nagy százaléka ritka beteg), javaslataink a következők:
1, Az EFOP Plusz 1., 2., 4., 5., 6., 7., prioritásaiban kerüljenek nevesítésre a ritka betegséggel élők.
2, Az EFPOP Plusz is támogassa olyan Erőforrás Központ létrehozását, melyben a ritka betegséggel élők egyablakos, komplex ellátásban részesülnek, ahol az életút koordinátorok végig vezetik az érintetteket és családjaikat a betegséggel kapcsolatos nehézségeken (Lásd NoRo center Romániában, vagy Frambu központ Norvégiában), egészségügyi koordinációval, team munkával, rehabilitációval, szociális, oktatásügyi, munkaügyi, családügyi ismeretekkel, mely tudásközpontként is működik és kiegészíti és összeköti a már meglévő (EFI, Védőnői, Nevelési tanácsadói, stb.) hálózatokat, melyeknek működése, pont a ritka betegséggel élőkkel kapcsolatban nagyon hiányos. Az itt dolgozóknak ezért nagyon tág, átfogó, ismeretekkel kell rendelkezniük. Ezért:
3, Be kell vezetni egy szükséges képzést, a ritkabetegek életút koordinátor képzését. Erre nézve készül már a KKK az ELTE BGGYK-val és az SE EMK- val közös együttműködésében egy diplomára épülő, szakirányú továbbképzésre. (képzési továbbképzési rendszer megerősítése.)
4, A szakemberek képzésében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a ritka betegségekkel kapcsolatos képzésnek, elsősorban gyakorlati szempontból. (Orvosok, védőnők, szakdolgozók stb.)
5, A törvények megfogalmazásakor külön kell nevesíteni a ritka betegséggel élőket, mivel csupán BNO alapon a fent említett BNO hiány miatt, minden valóban rászoruló kiesik a megfelelő juttatásból, ha nem tartozik egyben valamelyik nagy fogyatékossági kategóriába. (itt is minden ágazatra gondolni kell.)
6, Minden területen terjeszteni kell a RB fogalmat, hogy (Egészségügy, Szociálisügy, Oktatásügy, Munkaügy, Családügy stb.) az ott dolgozó szakemberek fejében ott legyen, ha egy nehéz esettel állnak szemben, tudják, hová kell fordulniuk. Most a Mentőöv Információs Központ és Segélyvonal áll rendelkezésre (a RIROSZ hozta létre, a betegek megsegítése céljából), mely csírája az első pontban már javasolt Erőforrás Központnak, csak messze nem képes még minden igény kielégítésére. (Kulcs kompetenciák fejlesztése témakör)
7, Vagy az ORPHA kódok, vagy a BNO 11 mielőbbi bevezetése! (Az előző már megtalálható az EESZT eProfiljában, de megfelelő interface hiányában az orvosok nem tudják alkalmazni. Használni addig érdemes, míg megtörténik a BNO-11 bevezetése, ahol már több ezer RB nevesítve van)
8, A ritka betegségek regiszterének elindítása az EESZT-ben.
9, Támogassa Az EFOP Plusz is az Európai Referencia Hálózatok magyarországi tagjai munkájának integrálását a hazai egészségügyi rendszerbe (melyre most EU Joint Action is kiírásra kerül), hiszen e hálózatok tevékenységükkel hatékonyan tudják kiegészíteni az itthoni RB Szakértői Központokat, ezzel is segítve a kontinens szintű tudás elérését.
10, Az otthonápolásba be lehetne integrálni, a hemofíliások kontrollált otthoni profilaktikus faktorpótlásához hasonlóan, a különböző terápiák otthoni beadását. (Pl.: enzimpótló kezelések) Ez jól illeszkedik az otthoni szakápolás megerősítéséhez.
Köszönjük az együttműködést!
Dr. Pogány Gábor
RIROSZ elnök
Belügyminisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkársága
Tisztelt Államtitkárság!
A Magyar Pünkösdi Egyház egyetért az EFOP Plusz céljával, a kapcsolódó öt humán szakterület fejlesztési elképzeléseivel, a tervezet prioritási tengely struktúrájával, azok tartalmával. Egyházunk, hitéleti tevékenysége mellett, oktatási, szociális és gyermekvédelmi közfeladat-ellátást végez, előbbieket figyelembe véve észrevételeinket, javaslatainkat a dokumentum szociális területeihez kapcsolódóan tesszük.
“Szociális fejlesztések” c. prioritás
A nevelőszülői hálózatok sajátossága, hogy a gondozási helyek (nevelőcsaládok) az ország területén egyenlőtlenül oszlanak el. Vannak települések, ahol a nevelőcsaládok jelentős számban vannak jelen, mely tapasztalataink szerint, jelentős terhet ró a település bölcsődei és a köznevelési (óvodai, iskolai) infrastruktúrájára. Javasoljuk, hogy ezeken a területeken a gyermekek családban történő nevelésével párhuzamosan kapjon kiemelt hangsúlyt a hiányzó bölcsödéi-, óvodai-, iskolai kapacitások fejlesztése is.
A nevelőcsaládok számottevő része maga is gazdasági és/vagy szociokulturális hátrányokkal terhelt. Számos esetben a nevelőszülői hivatás elsődleges jövedelemszerző tevékenységként jelenik meg a család gazdálkodásában, azaz valódi segítséget jelent a megélhetésben. A nevelőszülők száma ennek ellenére konstansnak tekinthető, hosszú évek óta 5500 - 6000 fő (KSH: 2018-ban 5773 fő, 2019-ben 5515 fő). A közelmúltban kialakult gazdasági válság hatására várhatóan növekedni fog a családokban gondozott, gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek ellátásának költsége, amelyre már nem nyújt elegendő fedezetet a nevelőszülői hálózatok által folyósított ellátmány összege. Ebből következően várható, hogy számos nevelőszülő megszünteti ezt a tevékenységét, amely miatt a családban történő gyermekvédelmi elhelyezési forma jelenlegi, mintegy 65%-os aránya csökkenni fog, és az újbóli intézményesülés irányába mozdíthatja el az ellátás súlypontját. Javasoljuk a nevelőszülők díjazásának és a gyermekek ellátására fordítható ellátmány összegének reálértéken tartását, lehetőségekhez mérten történő emelését, továbbá a nevelőszülői hivatás fokozott, és folyamatos népszerűsítését a társadalom edukációjával.
A nevelőszülőnek lenni a szociális és gazdasági hátránykompenzáció sajátos formája. Ennek az ellátási formának a hatékonysága nem csak a szakellátottak szükségleteinek teljesebb betöltésében, hanem az intézményes elhelyezési formához viszonyított gazdaságosabb működtetésében is megjelenik. A nevelőcsaládok közül számosan igen rossz energiahatékonyságú ingatlanban élnek. Javasoljuk az ERFA források felhasználásakor priorizálni ezeket a gondozási helyeket akár a Felzárkózó Települések keretei között, akár más operatív program keretében. A nevelőszülőként tevékenykedő személyeket alanyi jogon javasoljuk bevonni azok körébe, akik adott településen központi élelmiszeradományban részesülnek.
A gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek, fiatalok számaránya a teljes releváns korú populációban növekvő tendenciát mutat, napjainkra eléri az 1%-os arányt. Ez a tény a preventív tevékenységek fontosságára hívja fel a figyelmet, így üdvözlendő minden, a születéstől kezdődő intervenció, szülői kompetenciafejlesztés és gyermekjóléti fejlesztés.
Tisztetl Irányító Hatóság !
A programban jelzett célkitűzések megegyeznek a Katolikus Karitász által támogatott elvárásoknak, ezáltal egyetértünk a programban leírt pályázati célokkal.
Budapest, 2022. október 13.
Katolikus Karitász
Tisztelt Előterjesztők!
Tisztelt Irányító Hatóság!
Az Emberi Erőforrás Operatív Program Plusz társadalmi egyeztetése kapcsán a Csongrád-Csanád Megyei Önkormányzat nevében az alábbi témakörökre vonatkozóan javaslunk fejlesztések megvalósítását:
Egészségügyi fejlesztések
AZ EGÉSZSÉG – ÉRTÉK!
A lakosság egészségi állapota nem megfelelő, az egészségtudatosmagatartás számos kívánnivalót hagy maga után. A lakosságon belül azidősek számának és arányának növekedésével egyre nőnek azotthonápolás, a hospice és a demens ellátás iránti igények. E térenhiányos az egészségügyi ellátó rendszer (Hospice Osztály, DemenciaTanácsadó), továbbá az intézményrendszer infrastrukturális ésfelszereltségbeli gondokkal küzd.
Javaslat:
A lakosság egészségtudatosságának fejlesztése érdekében atelepüléseken, különösen a hátrányos helyzetű településrészekenegészségnapok szervezése, különösen azon településeken, ahol a közlekedési infrastruktúra, vagy a települési jellemzők (aprófalvas településcsoport, tanyavilág, szociális helyzet), a szűrések tekintetében lefedetlen területeknek tekinthetők. Felvilágosítóelőadásokkal, szakorvosi vizsgálatokkal és konzultációkkal, szakmaikonferenciákkal, rendezvényekkel és szűrővizsgálatokkal, szűrőbuszok és humán erőforrásfelhasználásával.Növelni szükséges az otthoni szakápolás és hospice ellátás kereteit,létre kell hozni hospice osztályt, demencia tanácsadót. Javítaniszükséges az egészségügyi intézményhálózat műszaki állapotát ésfelszereltségét.
Társadalmi felzárkózás
A TERÜLETI EGYENLŐTLENSÉGEK CSÖKKENTÉSE AZAPRÓFALVAKBAN ÉS A TANYÁKON
Az aprófalvakban és a tanyán élők körében jelentősen nehezített aszolgáltatásokhoz való hozzáférés a távolság, a közlekedésinehézségek és az utak állapota miatt. A rendelkezésre álló falu- éstanyagondnoki gépjárművek hamar elhasználódnak, cseréjük éshelyenként bővítésük szükséges. Sok a rossz műszaki állapotúlakóház, hiányos a közművekkel való ellátottság és a felszereltség.Ezek megoldására kiírt pályázatok bonyolultak, az előfinanszírozásnehezíti a részvételt.
Javaslat:
A falugondnoki és a tanyagondnoki hálózat fejlesztése, szakemberhiány pótlása. Gépjárműveikés egyéb felszereltségük cseréje, bővítése. A lakóházak felújításának,vízzel és villannyal való ellátásának elősegítése, apályázatok elkészítésében és elszámolásában segítő teamfelállítása. Fontos az utak állapotának javítása.
A MÉLTÓ IDŐSKORI SZOLGÁLTATÁSOKÉRT!
Folyamatos a lakosság elöregedése, az idősek speciális igényeit kielégítőszociális alap- és szakosított ellátások pedig kapacitás hiánnyal és minőségihiányosságokkal küzdenek. Ahol a szolgáltatások kistérségi, illetvemikrotérségi szinten vannak megszervezve, ott azonos szakmai színvonalés koncentrált megoldások születnek.
Javaslat:
Az igényekhez igazodóan a házi segítségnyújtás, ajelzőrendszeres házi segítségnyújtás, az átmeneti és a tartós bentlakásosintézményi kapacitás növelése, a hálózat bővítése, a demens betegeknappali, átmeneti és tartós bentlakásos ellátása, a speciális követelményekbiztosítása indokolt.
Oktatás
ÉRZÉKENYÍTÉST MINDENHOL MINDEN MENNYISÉGBEN
A társadalmi elfogadásnak alacsony a szintje a mélyszegénységbenélőkkel szemben. Ezen leghatékonyabban az oktatás területén lehetváltoztatni, ahol gyakran tapasztalható diszkrimináció a veszélyeztetett célcsoportokhoz tartozókkal szemben.
Javaslat:
Az oktatásban részt vevők körében (tanulók – tanárok – szülők)veszélyeztetett lakossági csoportokkal kapcsolatos ÉRZÉKENYÍTÉSTés információval való ellátást folytatni kell a széleskörű társadalmiszemléletformálás érdekében. Az érzékenyítésselfoglalkozó szervezetek személyi és infrastrukturális kapacitásátnövelni szükséges. A szemléletformálásra a média minden felületénnagyobb hangsúlyt kell helyezni.
Szeged, 2022. október 10.
Csongrád-Csanád Megyei Önkormányzat
6720 Szeged, Tisza Lajos krt. 2-4.
Tisztelt Előterjesztők!
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) képviseletében a következő észrevételeket és javaslatokat teszem:
1. Látássérült fiatalok a köznevelésben és a felsőoktatásban
A „XXI. századi köznevelés” című prioritás kiemelten kezeli a köznevelésben résztvevő tanulók érdekében teendő esélyteremtési intézkedéseket. Az oktatás, képzés minősége, annak a fogyatékos, köztük a látássérült gyermekek részére megfelelően hozzáférhetővé tétele jelentősen érinti esélyegyenlőségüket, társadalomban való egyenlő esélyű részvételüket. Nyilvánvalóan ez is az oka annak, hogy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról rendelkező 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) az oktatást, képzést tekinti az esélyegyenlősítés egyik fontos célterületének.
Ezzel összhangban részint deklarálja a fogyatékos gyermekek jogát ahhoz, hogy korai fejlesztésben, óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, fejlesztő felkészítésben, szakképzésben, felnőttképzésben, továbbá felsőoktatásban vegyenek részt, méghozzá állapotuknak és életkoruknak megfelelően.
E mellett a Fot. a fogyatékos gyermekek esetében a többi gyermekkel, tanulóval együtt nevelést, oktatást (integrált oktatás) helyezi előtérbe abban az esetben, ha ez a gyermek képességeinek kibontakoztatása szempontjából előnyös.
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: köznevelési törvény) alapján a köznevelés kiemelt feladata a sajátos nevelési igényű (a továbbiakban: SNI), köztük a fogyatékossággal élő gyermekek, tanulók speciális igényeinek figyelembevétele, egyéni képességeikhez igazodó, legeredményesebb fejlődésük elősegítése, a minél teljesebb társadalmi beilleszkedés lehetőségeinek megteremtése [köznevelési törvény 3. § (6) bekezdés]. Ennek keretében az SNI gyermek, tanuló joga, hogy állapotának megfelelő, a szakértői bizottság szakértői véleményében foglaltak szerinti pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították (köznevelési törvény 47. §).
Az ugyanakkor mostanra teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a látássérült gyermekek oktatása területén – történjen az akár integrált módon, akár speciálisan a részükre kialakított intézményben – rendkívül komoly problémákkal kell szembenézni, ami – a deklarált elvek ellenére – akadályozza képzésük hatékonyságát, annak egyenlő esélyű hozzáférhetőségét. Erről itt írtunk bővebben: [https://jovokilatasai.mvgyosz.hu/wp-content/uploads/2022/10/Köznevelés-közoktatás-problémái.pdf]
A többszintű probléma megoldásához szükségesek a látássérült tanulók számára is nyitva álló, a prioritásban is jelölt esélyteremtő intézkedések, amelyek elősegítik az SNI – így a látássérült – tanulók kulcskompetenciáinak fejlesztését, illetve megteremtik a velük dolgozó szaktanárok, gyógypedagógusok, gyógypedagógiai asszisztensek és más szakemberek támogató hátterét.
Az iskolarendszeren kívüli programok inkluzívvá formálására a „Társadalmi felzárkózási fejlesztések” prioritás keretében látunk lehetőséget. Tekintettel arra, hogy az integráltan tanuló látássérült fiatalok gyógypedagógiai fejlesztésére évente egy előre meghatározott és igen szűkre szabott időkeret jut, igen nagy szükségük volna ezen óraszám növelésére, akár a prioritás szerinti iskolarendszeren kívüli foglalkozások keretében.
A Fot. 21/A. (2) bekezdése alapján elemi rehabilitációra a tizenhatodik életévét betöltött látássérült emberek jogosultak. Ám ahhoz, hogy az oktatási inklúzió sikeres legyen, különösen a szerzett látássérüléssel élő tizenhat év alatti gyermekek esetében szükség van egy bizonyos fokú rehabilitációra. Ha egy iskolarendszeren kívüli, rehabilitációs jellegű szolgáltatás keretében megnyílhatna a lehetőség a tizenhat év alatti fiatalok számára hátrányaik kiküszöbölésére, azzal a köznevelésben velük dolgozó szakemberek és a csekély számú utazó gyógypedagógus válláról le lehetne venni az elemi rehabilitációval kapcsolatos terheket, annak érdekében, hogy nekik csak az érintett tanuló oktatásával kapcsolatos kérdésekben kelljen a tanulónak segítséget nyújtani.
Az elemi rehabilitáció akkor a legsikeresebb, ha a digitális kompetenciákat, a mindennapos tevékenységek és az önellátás alternatív módszereit a látássérült fiatal a lehető leghamarabb elsajátítja. A foglalkozási rehabilitációnak pedig az elemi rehabilitáció az alapja.
2. Látássérült emberek a munka világában
Tekintettel arra, hogy a súlyos látássérüléssel élő aktív korú személyek a munkaerő-piacon jelentős hátránnyal indulnak az ép látású aktív korú potenciális munkavállalókhoz képest, a foglalkozási rehabilitációval és a munkaerő-piaci esélyteremtéssel kapcsolatos törekvéseket javasoljuk a „Társadalmi felzárkózási fejlesztések” prioritásban is megjeleníteni.
Tapasztalataink alapján a hazai munkáltatók a megváltozott munkaképességű álláskeresők közül azokat részesítik előnyben, akiknek a foglalkoztatása nem igényel tőlük a többi munkavállaló foglalkoztatásához képest további energiát vagy többletköltségeket. Ezért azok az aktív korú magyar unkavállalók, akik látássérülésük okán váltak megváltozott munkaképességűvé, nagyrészt akkreditált rehabilitációs foglalkoztatás keretében tudnak elhelyezkedni, a nyílt munkaerő-piacon igen kevesen találnak munkát. A „Szociális fejlesztések” prioritás egyik részterülete a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások tovább fejlesztése. Amellett, hogy e körben is szükség van fejlődésre, hangsúlyozzuk, hogy a program csak akkor lesz sikeres, ha a munkáltatók nyitnak a rehabilitált, súlyosan látássérült megváltozott munkaképességű jelöltek irányába.
Komoly problémát jelent, hogy bár egyre több látássérült fiatal dönt úgy, hogy tanulmányait a felsőoktatásban folytatja, az egyetemi vagy főiskolai képzésekben előírt kötelező szakmai gyakorlatot az ő fogadásukra felkészült gyakorlati hely hiányában nem tudják teljesíteni, ezért e kötelezettség alól az esetek többségében felmentik őket. A prioritás munkakompetencia-fejlesztési részterülete esetében tehát ismét felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok munkavállaláshoz szükséges személyi és digitális kompetenciáinak fejlesztésén túl szükséges a szakmai gyakorlati helyek alkalmazottainak és vezetőinek szemléletformálása, illetve a látássérült vagy más fogyatékossággal élő gyakornokok fogadására történő elméleti és gyakorlati felkészítése.
3. Önálló életvitel, egyenlő eséllyel hozzáférhető szolgáltatások
A látássérült emberek önállóságának kulcsa az egyenlő eséllyel hozzáférhető épített és infokommunikációs környezet, valamint az egyetemes tervezés jegyében létrehozott és fejlesztett termékek és szolgáltatások megléte. A „Szociális fejlesztések” prioritás ezen részterülete esetében fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy 2025-től csak az (EU) 2019/882. számú EU irányelv kritériumainak megfelelő termékek forgalmazása és szolgáltatások nyújtása lesz jogszerű az Európai Unió egész területén. A jogharmonizáció Magyarországon még nem fejeződött be. Az MVGYOSZ ismét felajánlja szakmai támogatását a jogharmonizáció sikerességének érdekében, illetve azért, hogy egy, a szakemberek, a szolgáltatók és a termékeket forgalmazók által egyaránt jól érthető és alkalmazható végrehajtási jogszabály szülessen.
Budapest, 2022. október 12.
dr. Nagy Sándor
MVGYOSZ elnök
Tisztelt Minisztérium!
A Fejér Megyei Önkormányzati Hivatal részéről az Operatív Programhoz az alábbi észrevételeket tesszük.
Nem egyértelmű az EFOP Plusz 2.4. Társadalmi felzárkózási fejlesztések prioritás leírása alapján, hogy lesz-e lehetőség a megyei önkormányzatok által megvalósított EFOP-1.6.3 társadalmi felzárkózási projektek folytatására?A TOP Plusz 3.1.3 Helyi Humán fejlesztések intézkedése keretében is tervezett az EFOP 1.6.3-as projektekben létrehozott eredménytermék (pl. Megyei Esélyteremtő paktumok, Szolgáltatási Út térképek) intézkedéseinek megvalósításának, felülvizsgálatának, a célcsoportot érintő, a helyi életminőséget javító intézkedések megvalósításának támogatása. Kérdéses ezek elhatárolása az EFOP Plusz beavatkozásaitól.A TOP Plusz-ban található alábbi lehatárolást ugyanis az EFOP Plusz nem tartalmazza:„A TOP Plusz a helyi kezdeményezésű, a Megyei Esélyteremtő Paktumokhoz kapcsolódva megvalósuló, helyi együttműködésen alapuló ESZA+ programokat, azok keretében az 1. és a 3. prioritáson támogatott humán infrastruktúra fejlesztésekhez kapcsolódó helyi humán programokat támogatja. Az országos, központi ESZA Plusz programokat az EFOP Plusz támogatja.”
Tekintettel arra, hogy a TOP Plusz keretében már számos, új bölcsődei férőhely kialakítását célzó fejlesztés a megvalósítási szakaszban van, kiemelt figyelmet szükséges fordítani arra, hogy az infrastrukturális beruházásokhoz társuló, az EFOP Plusz 7. prioritása keretében támogatandó humán oldal fejlesztések (pl. kisgyermeknevelők képzése, továbbképzése, ösztönző támogatás bevezetése) mielőbb elindulhassanak, biztosítva ezen bölcsődei fejlesztések hatékony és összehangolt megvalósítását.
Köszönettel:
Kígyóssy Gábor területfejlesztési referensNémeth Tamás területfejlesztési referensFejér Megyei Önkormányzati Hivatal
Tisztelt Előterjesztők!
Az MPE Országos Cigánymisszió az EFOP_Plusz társadalmi egyeztetése vonatkozásában az alábbi észrevételeket teszi:
Az Európában kialakult humanitárius katasztrófahelyzet következményeként az energiaválság Magyarországot is elérte, mely jelentős hatással van az EFOP Plusz által közvetlenül és közvetetten elért szakpolitikai szereplőkre, célzott társadalomra is. Bár a dokumentum nem hivatott kitérni az egyes prioritások részletes költségvetési elemeire, javasoljuk megfontolni azon megoldások beépítését és finanszírozási lehetőségeit a programba, mely ezt a jelenleg már markánsan érezhető és realizálható terhet megkönnyíti a megvalósító szervezetek, célcsoportok, közvetett szereplők részére. Ez jelentheti a program keretében későbbiekben megjelenő felhívásokban általános szabályként az átalány és egységköltség elszámolás százalékos arányának megemelését az előző ciklusban érvényesíthető korláthoz képest, valamint beruházás jellegű alternatív megoldások beépíthetőségének lehetőségét is stb.
Szintén általános érvényű elvként javasoljuk a társadalmi vállalkozás jellegű tevékenységek szakmai működésbe való beépítésének ösztönzését és finanszírozási lehetőségeinek megteremtését megjeleníteni az EFOP plusz felhívásokban, melyek a megvalósító szervezeteknek nem csak lehetőségként, hanem akár elvárásként, előnyként vagy indikátorként is megfogalmazódnának. Ennek azért látjuk nagyon nagy szükségét, mert sok esetben a szervezetek az egyes projektek megvalósításának lezárása után az alulfinanszírozottság miatt nem képesek a projekt keretében létrehozott eredményeket hosszú távon fenntartani, így alternatív bevételi források elérésére is kell törekedniük a szakmai programok és a mindennapos működés feltételeinek megteremtése és a rentabilitás megőrzése érdekében.
Tekintettel arra, hogy az EFOP keretében legnagyobb részben soft elemek megvalósítása folyik, a pályázati rendszer túlszabályozottsága miatt sok esetben sérül a szakmaiság, hiszen nagyon nehezen összehangolható a finanszírozási szabályoknak való megfelelés és a szakmai munka során indokolt életszerűség. Sok esetben jelentős akadályba ütközik egy-egy szakmai cél megvalósulása az elszámolási eljárásrendben előírt szűk keretek okán. A szakmaiság sérülésének kiküszöbölése érdekében javasoljuk az EFOP plusz keretében megjelenő pályázati felhívásokra vonatkozóan elszámolást megkönnyítő elemek beépítését, mint pl. élelmiszer beszerzése esetében KSH átlagárak adatai alapján történő elszámolás, illetve kivételi körök képzése krízishelyzetek vagy akár az önkormányzati feladatellátás-jellegű szolgáltatások beszerzése esetén.
Az otthoni szakápolás és rászorulók számára nyújtható otthoni ápolás/szociális ellátás/ betegfelügyelet mindenképpen tehermentesítené és költséghatékonyabbá tenné az ellátást. Az alapellátásban tapasztalható humánerőforrás hiányt a magasan képzett (BSc; MSc; APN végzettséggel rendelkező) ápolók részben kompenzálni lennének képesek. A lakóhely közeli ellátás, a közösség egészségügyi problémáit jól ismerő, szakmailag magasan képzett, elismert szaktudással rendelkező, de kevésbé ” hozzáférhetetlen” szakember közvetlen jelenléte a közösségekben egészségügyi szemléletformáló hatással bírna. Az egészségügyi és szociális szféra szorosabb kapcsolata (pl. finn modell) lehetőséget adna az otthoni ellátási formák költséghatékonyabb megszervezéséhez. A társ szakmák együttműködése az ellátás minőségének és a betegelégedettség javulásának lehetőségét is magában foglalja.
A Program fontos célcsoportját képezik a roma kisebbség tagjai, az ország azon pontjai, ahol szegregált formában élnek egészségügyi és oktatási szempontból is hátrányos helyzetben lévő cigány családok. Több tanulmány is említi, hogy az ápolóképzés 1970-80 évekbeli reformja, elsősorban célcsoportjának az alsóbb társadalmi csoportba tartozó, gyakran első generációs, szakmai végzettséget szerző nők körét határozta meg. Az egészségügyi képzés egyfajta társadalmi felemelkedési lehetőséget jelentett ezeknek a családoknak, nőknek. Az utóbbi években, az egészségügyi humánerőforrás krízis fenyegetettsége hatására, többször fogalmazódik meg a szakemberekben, hogy egészen fiatalon, óvodában, alsó tagozatban már meg kell kezdeni a gyerekek érzékenyítését az egészségügyi/segítő szakmák irányában. Ez a folyamat és e szakmák presztízsének emelkedése megoldhatja a jelenleg nemzetközi szintű HR hiányt. Másik fontos szempont a kisebbségek esetében, hogy a közösségből kiemelkedő, de erős gyökerekkel és kapcsolati kötődéssel rendelkező segítő szakemberek, hatékonyabban tudnak kapcsolatot kiépíteni és hatást gyakorolni a szegregációban élő közösség tagjaival.
Az otthoni szakápolás keretén belül nyújtható szolgáltatások körét szükséges lenne felülvizsgálni és az érintett szakmai szervezetekkel egyeztetve ezen feladatköröket újra meghatározni, a kompetencia köröket és határokat keretbe foglalni. Költséghatékonyság szempontjából erősen megfontolandó, hogy egyes feladatokat milyen képzettségi szinttel rendelkező kolléga lásson el, vagyis az alulfoglalkoztatás kerülendő lenne az egészségügy minden színterén. Az egészségügyi szakdolgozók megszerzett szakmai tudásának kihasználása több szempontból is előnyös lehet: pl. a növeli a munkával való elégedettséget és a sikerélményt, javítja a hivatás presztizsét, növeli a szakma képviselőinek társadalmi elfogadását, tehermentesíti és költséghatékonyabbá teszi az egészségügyi ellátás bizonyos elemeit, lehetővé teszi az életpálya modell bevezetését, érdekelté teszi a dolgozót a life long learning megvalósításában, szakmai előmeneteli lehetőséget hordoz magában, csökkentheti a pályaelhagyók számát.
Az Operatív Program készítői nagyon gondosan körül jártak a fejlesztendő területeket és minden szempontból igyekeztek lehetőségeket rendelni a változásokhoz és célokhoz. A program indítása és megvalósítása a már egészségügyi, szociális és államigazgatási területen dolgozóktól támogatást fog igényelni. A szakmai egyeztetés és a munkájuk fontosságának a hangsúlyozása a felmerülő nehézségek megoldásában nyújtott segítség kedvezően befolyásolná az együttműködés körülményeit.
Durkó Albert
misszióvezető
MPE Országos Cigánymisszió
Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége
Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) megismerte az EFOP Plusz 2021-2027 programot, és az alábbi javasaltokat fogalmazza meg az anyaggal kapcsolatban kiemelten a siket és nagyothalló személyek kommunikációs akadálymentesítési szükségleteire vonatkozóan.
A program több területen érinti a fogyatékossággal élő személyeket, azonban számtalan ponton nem jelenik meg ez a célcsoport (például az egészségügyi területre vonatkozó intézkedésekben), továbbá a teljes koncepció gondolatvilága nélkülözi a siket és nagyothalló személyek vonatkozásában a kommunikációs akadálymentesítési folyamatok előírását, az egyetemes tervezés, az ésszerű alkalmazkodás és a „semmit rólunk nélkülünk” elveinek rögzítését. Javasoljuk, hogy az EFOP Plusz 2021-2027 programba helyezzék fókuszba a fogyatékossággal élő személyeket, azon belül az általunk képviselt siket és nagyothalló személyeket akinek a száma a 2011-es KSH adatok szerint közel 60ezer fő, a WHO becsült adatai szerint a lakosság 10%a. Összhangban a Fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezménnyel (CRPD), biztosítsák számukra az egyenlő esélyű hozzáférést az élet minden területén. Ezért kérjük, hogy hangsúlyosan jelenjenek meg a siket és nagyothalló személyek emberi jogai, akadálymentesítésükre vonatkozó javaslatok, életminőségüket javító kezdeményezések.
1. A program nagy hangsúlyt fektet a szakemberek képzésére, továbbképzésére, mint például az egészségügyi dolgozók, otthoni szakápolási szolgáltatók tanárok esetében is. Nagyon fontos, hogy a képzések része legyen a szakemberek fogyatékosság-specifikus felkészítése is, illetve a foglalkozás egészségügy területén dolgozó üzemorvosok továbbképzése a siket és nagyothalló személyek munkavégzéséhez kapcsolódó ismeretekkel.
2. Az egészségügy területén tett célkitűzésekben nem szerepel, hogy az egészségügyi dolgozók, otthoni szakápolási szolgálatok képzését, továbbképzését úgy kell megvalósítani, hogy azáltal az ellátás kommunikáció szempontjából a hallássérültek számára is hozzáférhető legyen. Ehhez szükséges képzések tervezésének és megvalósításának az érdekvédelmi szervezet bevonásával ajánlott a „semmit rólunk nélkülünk”-elv alapján. Ennek rögzítése az intézkedéstípusok leírásában elengedhetetlen.
3. Mind az egészségügy, mind a nevelés-oktatás területén kiemelt figyelmet kap a programban a szakemberek motivációja és a pályán maradás ösztönzése. Hiányoljuk a programban a fogyatékossággal élő, ezen belül kiemelten a hallássérült személyek oktatói és egészségügyi pályán való elhelyezkedésének érintetti és munkáltatói motivációjának rögzítését. Ennek érdekében felül kell vizsgálni siket és nagyothalló személyek számára elérhető szakképzési programokat, a szükséges, célcsoport-specifikus módszertan kidolgozása és beillesztése, adaptálása érdekében.
4. Az oktatás elérhetősége, illetve a minősége hatással van a gazdasági növekedésre, a versenyképességre is. A sajátos nevelési igényű, fogyatékossággal élő tanulók oktatáshoz történő egyenlő esélyű hozzáférésének megteremtése alapvető elemnek kell lennie. Fontos kiemelni a programban a sérülékeny csoportok közül a siket és nagyothalló gyermekek oktatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférését, továbbá motiválni az oktatási intézményeket, hogy több érintett gyermeket fogadjanak. A fogyatékossággal élő fiatalok szegregált iskolai rendszerből történő problémamentes átjárása az intézményrendszerbe, nemzetközi jó gyakorlatok, modellprogramok adaptálásával megvalósítható lenne a vágyott inkluzív oktatás
5. A munkanélküliség és a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelemben a felnőttképzés a foglalkoztatás- és a szociálpolitika kulcseszköze. A siket és nagyothalló személyek fogyatékosággal élők csoportján belüli is kiugróan alacsony iskolai végzettsége egyértelműen kihat a munkaerő-piaci lehetőségeikre. A felnőttkori tanulás biztosítja az iskolarendszerű képzés hiányosságainak korrekcióját, ezáltal pedig hozzájárul az egyén munkaerő-piaci pozíciójának, társadalmi státuszának javításához. Javasoljuk az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés területén működő képzők szemléletformálását annak érdekében, hogy növekedjen a képzésekben résztvevő akadálymentes tanulási formákat elérő siket és nagyothalló felnőttek száma. Fontos a képzők számára kommunikációs akadálymentesítésre igényelhető támogatási rendszer kidolgozása is.
6. A 2.3.1. pontban megfogalmazott célt, – digitális oktatás fejlesztése -, szükséges kiegészíteni azzal, hogy a tanulást segítő, támogató e-learning felületek, rendszerek fejlesztésekor az egyenlő esélyű, kommunikáció szempontjából akadálymentes hozzáférés megteremtése, kidolgozása kötelező legyen.
7.A fogyatékossággal élő siket és nagyothalló felnőttek alacsonyan reprezentáltak a felsőoktatásban, vagyis mindenképpen fontos vizsgálni a felsőoktatásba való bekerülésük előtti pályaorientáció körülményeit és a felsőoktatásban tanuló hallássérült fogyatékossággal élő hallgatók tapasztalatait. Felül kell vizsgálni a siket és nagyothalló személyek számára elérhető szakképzési lehetőségeket. Szükséges a célcsoport-specifikus módszertan kidolgozása, beillesztése, és adaptálása.
8.Jelenleg a fogyatékossággal élő fiatalok nem kapnak kellő információt, személyre szabott segítséget a pályaválasztás során, ezért fontos a pedagógiai szakszolgálati intézmények által nyújtott nevelési, továbbá a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás szakszolgálati tevékenységekhez történő egyenlő esélyű hozzáférés bővítése, megteremtése, illetve a civil szektor fogyatékossággal élő fiatalok pályaorientációját támogató programjainak támogatása. A fogyatékossággal élő fiatalok számára ösztöndíjprogramok fejlesztésére, kidolgozására, pályaorientációs programok indítására, speciális karrierprogramok kidolgozása és biztosítása van szükség.
9. A 2.5.1. pontban hangsúlyosabban jelenjen meg a fogyatékossággal élő, ezen belül a siket és nagyothalló személyek nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedésének támogatása, a pályakezdők gyakorlati képzése, illetve a foglalkoztatási rehabilitáció célcsoport specifikus biztosítása. Jelenleg sok olyan fogyatékossággal élő álláskereső van a munkaerőpiacon, akik nem megváltozott munkaképességű személyek (pl. a nagyothalló személyek többsége). Intézkedés szükséges az ő foglalkoztatási helyzetük tisztázása érdekében is.
10. A munkahelyi egészség és biztonság erősítését érintő fejlesztések során különös tekintettel kell lenni a fogyatékossággal élő személyek, a megváltozott munkaképességű siket és nagyothalló emberek akadálymentes munkahelyi környezetének kialakítására, ezért a foglalkoztató munkaadók számára munkahelymegtartó támogatásokat kell biztosítani. A fogyatékossággal élő személyek foglalkozás rehabilitációja és a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedésének ösztönzése mellett, az érintettek vállalkozóvá, önfoglalkoztatóvá válásának támogatására is szükség van.
11. A 1.7.3. pont kiemeli a kora gyermekkori gondozás, fejlesztés, illetve az egyéni szükségletek korai felismerésének fontosságát, különösen a siket és nagyothalló gyermekek tekintetében, ezért javasoljuk kiegészíteni ezt a programelemet az alábbiakkal:
- a védőnői és gyermekorvosi protokollba kerüljön beépítésre a siket gyermekek korai jelnyelvi fejlesztésének szükségessége
- a bilingvális módszerrel történő korai fejlesztés, óvodai és iskolai nevelés-oktatás kerüljön bevezetésre a gyermekek nyelvi kompetenciájának alapköveként
- az integrált oktatásban résztvevő siket gyermekek részére a támogatott jelnyelvi tolmácsolások óraszámának emelése szükséges
- a szakértői vizsgálat során a jelnyelv használata alapvetés a gyermek nyelvi és kognitív állapota megítélése érdekében, ennek hiányában téves beiskolázási javaslatok születhetnek a gyermek életesélyeire negatívan hatás gyakorolva
- a gyógypedagógusok, a fejlesztőpedagógusok és a pszichológusok között legyenek jelnyelvet az oktatásban megfelelő szinten használni tudó szakemberek, referencia személyként a jelnyelvet anyanyelvként használó siket és nagyothalló szakemberek.
12. A 2.7.2. pont kiemeli az idős személyek ellátását, azonban, fontos, hogy a fogyatékossággal élő idős személyek otthoni és idősotthoni ellátásának biztosítása is megjelenjen. Idős fogyatékossággal élő emberek minőségi időskorát támogató intézkedések fejlesztése, idősügyi ellátás területén protokoll bevezetése szükséges a fogyatékosság-specifikus egyéni szükségletekre vonatkozóan.
13. Kérjük a 2.7.3. ponthoz kapcsolódva, hogy a családok és fiatalok védelmének biztosítása érdekében működő kríziskezelő szolgáltatások és kríziskezelő ambulanciák fogyatékossággal élő és ezen belül a jelnyelvet használó siket és nagyothalló személyek számára akadálymentesen elérhetőek legyenek.
14. Hajléktalanellátásban dolgozó személyek továbbképzése szükséges a fogyatékossággal élő személyekhez kapcsolódó legfontosabb kommunikációs ismeretekre vonatkozóan. Segítséget jelentene a hajléktalanellátásba bekerülő fogyatékossággal élő embereket ellátó szakemberek számára az erre vonatkozó kommunikációs akadálymentesítési protokoll kidolgozása is.
Tisztelt Minisztérium!
Az Emberi Erőforrás Operatív Program Plusz társadalmi egyeztetése kapcsán a Heves Megyei Önkormányzat nevében az alábbi észrevételt rögzítjük:
A Magyar Nemzeti Felzárkózási Stratégia 2030 (MNTFS 2030) célkitűzésének megfelelően az elmúlt évek során a közigazgatás különböző szintjein (országos, megyei, helyi szinten) alakultak ki a felzárkózáspolitikai partnerségi konzultációs rendszerének színterei. A megyei szint létrehozását a 2017-ben indult EFOP-1.6.3-17 „Megyei szintű felzárkózás-politikai együttműködések támogatása a helyi esélyegyenlőségi programokhoz kapcsolódóan” elnevezésű program támogatta Heves megyében is.
A 2021-2027 programozási időszakban a felzárkózáspolitika megyei szintű jelenlétének megerősítése, fejlesztése nagyon fontos célként fogalmazódik meg részünkről.
Kiemelten fontosnak tartjuk a Szolgáltatási Út Térkép felülvizsgálatát, a Megyei Felzárkózási Fórumok folytatását, a felzárkózási együttműködéseket generáló tematikus munkacsoportok további működtetését, a Megyei Esélyteremtő Paktum intézkedései megvalósításának nyomon követését, melyeket véleményünk szerint az EFOP_PLUSZ Európai Bizottság számára benyújtott tervezetében szükséges hangsúlyosan megjeleníteni. Az EFOP_PLUSZ tervezetének 2.4. prioritásában, annak 74-76. oldalán szereplő Társadalmi felzárkózást megerősítő együttműködések, valamint szakpolitikai fejlesztések fejezetben ezen célok beépítését indokoltnak tartjuk.
Mindezeket figyelembe véve, megítélésünk szerint a felzárkózás-politika megyei szintű fejlesztéseit a 2021-2027 programozási időszakban, a korábbi, sikeresen működő EFOP-1.6.3-17 pályázati konstrukció folytatásaként indokolt lenne tovább működtetni a megyékben élő célcsoportok (hátrányos helyzetű csoportok, kiemelten romák/mélyszegénységben élők, nők, gyermekek, idősek és fogyatékossággal élők) felzárkózása érdekében.
Tisztelt Miniszterelnökség!
A Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület nevében az alábbi javaslatokat teszem:
Egészségügyi fejlesztések
Javasoljuk, hogy a beavatkozások közé kerüljön be a következő pont is:
- célzott egészségügyi programok a leghátrányosabb helyzetű embereknek
Indoklás:
Felmérések bizonyítják, hogy az ország leghátrányosabb helyzetű térségeiben élők születéskori várható élettartama 8-10 évvel alacsonyabb a fejlettebb térségekben élők születéskori várható élettartamánál. Ezt a szakemberek különböző okokkal indokolják, de abban mindenki egyetért, hogy ezen a helyzeten célzott programokkal kell változtatni. Mivel ezekben a térségekben a születésszám is magasabb, így arányuk a teljes népességen belül növekszik, az egészségtudatosság hiánya is átöröklődik. Ahogy a társadalmi felzárkózás szakterülete is külön koncentrál ezekre a térségekre, így az egészségügyi fejlesztési területnek is szükséges beavatkozásokat, célzott programokat indítania ezekben a térségekben.
Javasoljuk, hogy a beavatkozások közé kerüljön be a következő pont is:
- a szervezett szűrési rendszer továbbfejlesztése, mobil szűrőszolgáltatások fejlesztése
Indoklás:
Számos olyan területe van Magyarországnak, ahol a közlekedési infrastruktúra, vagy a településjellemzők (aprófalvas településcsoport, tanyavilág), vagy éppen a szociális helyzet, a szűrésekkel kapcsolatos attitűd miatt, a népbetegségeknek számító betegségcsoportokkal kapcsolatos egészségügyi szűrések tekintetében lefedetlen területeknek tekinthetők. Általában ezeken a területeken élő embereknél nagyobb a szűréssel amúgy időben beazonosítható és kezelhető betegségekben szenvedők aránya.
Társadalmi felzárkózási fejlesztések
Javasoljuk, hogy a beavatkozások közé kerüljön be a következő pont is:
- társadalmi innovációt szolgáló fejlesztések, külföldi jó gyakorlatok átültetését szolgáló fejlesztések
Indoklás:
A fejlesztéspolitika és felzárkózáspolitika egyik legkülönlegesebb projektje volt az EFOP-5.2.1-es projekt. Egy teljesen új gondolkodásmódot hozott be a rendszerbe, és próbálta a szigorú konstrukciókból adódó „ötletvesztés” problémáját megoldani, teret engedni a pályázóknak a saját ötletből fakadó projektek kidolgozására. Általánosságban elmondható a konstrukciókról, hogy jelentősen behatárolták a pályázók projektötleteit, bár megpróbálnak a valós problémákra adekvát válaszokat adni, de a tervezést a Felhívások túl direkt módon irányították. Az EFOP-5.2.1-es konstrukció azonban lehetőséget adott arra, hogy azok a projektötletek is támogathatóvá váljanak, amelyek az Operatív Program, vagy a konstrukciók tervezése során nem kerültek felszínre.
Nem kell feltalálni újra azt, amit már mások feltaláltak. A társadalmi felzárkózás a világ összes országában jelen van, minden ország tesz valamit a hátrányos helyzetű közösségeik felzárkózása érdekében. Javasoljuk, hogy az Operatív Program teret engedjen annak, hogy külföldi, akár EU-n kívüli felzárkózási programokat adaptálhassanak a hazai szervezetek. Az EFOP-5.2.4-es konstrukció kísérletet tett társadalmi innovációs programok adaptáltatására, ami nagyon pozitív előrelépés. Ezt a megközelítést is szabadon kellene hagyni az Operatív Program tervezésénél.
Javasoljuk, hogy a beavatkozások közé kerüljön be a következő pont is:
- komplex szemléletformáló tevékenységek a hátrányos helyzetű csoportok befogadásának érdekében
Indoklás:
Az előző támogatási ciklusok rengeteg olyan humán fejlesztést biztosítottak, amelyek a hátrányos helyzetű emberek, köztük romák élethelyzetén voltak hivatottak javítani. Határozott véleményünk, hogy ezen beavatkozások hatásfoka azért volt alacsonyabb a vártnál, mert sem a hátrányos helyzetű embereknek, sem a társadalom többi tagjának szemléletformálása nem valósult meg. Szükséges ebben a ciklusban olyan programok elindítása, amely az egymás megismerésén, a kultúrák közötti kapcsolódáson, médiakép javításon alapul. Az EFOP OP-ban mindösszesen 1 db olyan program került kiírásra, amely a kultúrán keresztül kívánta ezt a célt szolgálni (EFOP-1.3.4). Ez viszont nagyon kevés volt. A Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2030 is prioritásként kezeli a szemléletformáló intézkedéseket, így érdemes lenne azokat az OP-ban is megjeleníteni.
Javasoljuk, hogy a beavatkozások közé kerüljön be a következő pont is:
- hátrányos helyzetű, köztük roma diákok szakmaszerzésének támogatása
Indoklás:
Megdöbbentő adat, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek a középfokú tanulmányaik során a 9. és 10. osztályban milyen magas arányban morzsolódnak le. Ennek elsődleges oka a tankötelezettségi korhatár elérése, amely elérésével a család támogató, motiváló ereje is elfogy, és a fiatal kikerül a munkaerő-piacra. Érdekes eset, hogy egy kőművesnek tanuló roma diák kiesik az iskolából, majd pedig pont egy kőműves mellé kerül segédmunkásnak. Mindenképpen szükséges egy, vagy több olyan program kidolgozása, amely kezeli a fent említett problémát (iskola elvégzése munka mellett, a tanulmányok folytatásával), illetve egy Tanoda típusú program kidolgozása a középfokú intézmények számára. Szintén a beavatkozás része lehet, hogy az általános iskolai és a középiskolai oktatásban résztvevő gyermekek fel legyenek készítve azokra a döntésekre, amelyek a későbbi életüket, a későbbi munkaerő-piaci helyzetüket nagyban meghatározzák. Ahhoz, hogy a Magyarországon tapasztalható 9. és 10. osztály során történő lemorzsolódás, oktatási sikertelenség csökkenjen, szükséges egy olyan nyugati típusú pályaorientációs, karriertervezési szolgáltatásra, amely az általános iskola 6-7. osztályától kezdve tudatosan fejleszti a választott irányba a kompetenciákat, olyan szabadidős tevékenységek, önkéntes szolgálat felé tereli a gyermeket, amely a későbbi pályaválasztási döntéséhez alapokat ad. Természetesen ezen szolgáltatások a gyermek igényeit veszi alapul, ugyanakkor a képességeinek, készségeinek megfelelő irányba tereli.
Tisztelettel: Jakus László elnök
Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal az EFOP plusz programmal kapcsolatosan a Család- és ifjúságpolitika szakterület szakpolitikai célkitűzéseinek a fejlesztéséhez az anyák munkaerőpiaci részvételének javításához alábbi észrevételeket, javaslatokat nyújtja;
Munkánk során egyre többször szembesülünk azzal, hogy a kisgyerekes anyák számára az otthoni és a munkaerőpiaci jelenlét összehangolása problémát jelent, amelynek fontossága az egész család, természetesen a gyermekek érdekét is szolgálná. Azokban az országokban magasabbak a születési ráták, ahol magasabb szintű a női foglalkoztatottság, és a szülők több gyermeket vállalnak ott, ahol a család és a munkahelyi kötelezettségek összeegyeztetésére kiemelt figyelmet fordítanak.
A napi gyakorlatban tapasztaltak alapján a munkaerőpiac és a munkahelyek szabályainak kiszámíthatatlansága, a gyerekes munkavállalók kiszolgáltatottsága általánosnak mondható. A kisgyermekes szülők tapasztalata az, hogy nem azonos a kisgyermekes anyukák megítélése a munkahelyen más munkavállalókéval, valamint a munkafelvétel során előfordul bizonyos esetekben, hogy hátrányos megkülönböztetésben van részük, nem kerülnek felvételre. A magyar családok a kétkeresős családmodellre vannak berendezkedve, ezért nagyon fontos ennek a területnek is a kidolgozása.
Megyénk területén is találkozunk ezzel a jelenséggel, a kisgyermekes anyák visszatérése az elsődleges munkaerőpiacra nagyon nehézkes, komoly akadályt jelent a család és a munkahely egyensúlyának a megteremtése.
A fentiek alapján észrevételeink:
- Szükség van a munkahelyi visszatérést, gyermekmegőrzést elősegítő intézmények további bővítésére, racionalizálására, esetlegesen munkahelyi bölcsődék létrehozására.
- Minden településen legyen óvoda, bölcsőde.
- A munkaerőpiac szabályainak, a munkaköri elvárások átláthatóvá és nyilvánossá tétele.
- Kiszámíthatóbb, átláthatóbb munkaerőpiac, anyagi megbecsülés a kisgyerekes anyák számára.
- Az atipikus foglalkoztatási formák elfogadhatóvá tétele (rugalmas munkaidő vagy törzsidő bevezetése, home office, távmunka, állásmegosztás stb.)
- Az atipikus foglalkoztatási formák törvény által biztosított hangsúlyos támogatása.
- Társadalmi szemléletváltás.
- A munkahelyi kultúra olyan átalakítása, mely az anyák, családok igényeire, az érintett családok és különböző társadalmi helyzetben lévő anyák, apák gyerekek igényeire, szükségleteire tud és képes válaszolni és ösztönzi, motiválja az anyákat a visszatérésre.
- A munkahelyi visszailleszkedést támogató intézmények rendszerének biztosítása is jelentősen segítené a kisgyerekgondozással eltöltött idő utáni visszatérést a munka világába.
- Családbarát munkahelyek ösztönzése.
- Új támogatási eszköz bevezetése a munkáltatók részére.
Tisztelt Minisztérium!
A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzati Hivatal nevében az Operatív Programhoz az alábbi észrevételeket tesszük.
Általánosságban
A tervezett beavatkozások közül több a korábbi években kidolgozott módszereket veszi alapul, azokra épít, ami pozitív, előremutató elem. A felzárkóztatási programok ciklusokon átívelően lehetnek hatékonyak, a folyamatban gondolkodás ebből a szempontból kedvező tervezői hozzáállás. Ugyanakkor nem olvasható ki egyértelműen, hogy új kezdeményezésekre, innovatív megoldásokra mennyire nyitottak az intézkedések. Az intézkedések általános megfogalmazása nem minden intézkedés esetében ad egyértelmű iránymutatás a célokra, a várt projektek szakmai tartalmára.
Egészségügyi területet érintő intézkedések
Hiányoljuk az egészségügyi szakképzésben pedagógusként, szakoktatóként dolgozókra célzottan irányuló rekreáció, a szakmai megújulást segítő, a kiégés elkerülését támogató projekteknek helyt adó intézkedéseket. A jövő szakembereit a szakképzési centrumok oktatói képezik, ezen a területen magas a pályaelhagyók száma, fontos, hogy lehetősége legyen a munkáltatóknak az oktatók elhivatottságát, szakmai ismereteit növelő, a személyes mentális egészségüket támogató projektek megvalósítására.
A fogyatékkal élők esélyegyenlőségét javító intézkedések között továbbra is úgy tűnik, a fizikai akadálymentesítés a kiemelt cél. Az EFOP Plusz keretében indokolt lenne a mozgássérültek élethelyzetét jelentősen javító beavatkozások mellett hangsúlyt helyezni a további fogyatékossági csoport szükségleteinek kielégítésére, úgymint értelmi fogyatékosok betegellátásához a szakorvosok, szakápolók részére fejlesztő tréningek, a siketek szakrendelői ellátását segítő jelbeszéd elsajátítását támogatni, esetleg a modern eszközök alkalmazhatóságát támogató kezdeményezéseket preferálni. A társadalom mentális akadálymentesítése, a fogyatékkal élőkkel szembeni viselkedésformák, attitűdök javítása továbbra is jelentős kihívás. Integrációjuk kulcsa a kommunikációs lehetőségek, módszerek, technikák ismertségének növelése, amely nem kizárólag az infokommunikációs eszközök útján lehetséges.
XXI. századi köznevelés
A köznevelés beavatkozásai között nem jelenik meg az óvodai pedagógiai, oktatási-nevelési terület, és a felsőoktatás. A kora gyermekkori tehetségkutatás, tehetséggondozás meghatározza a gyermek képességeinek kibontakozását, a lehetőségeit.
Szegregált élethelyzetben élők helyzetének javítása
A szegregátumok megszüntetésére irányuló erőteljes szándék jól körülírt. A probléma komplexitásából adódóan indokolt a közszféra több szereplőjének együttműködése. Célszerű lenne ezen beavatkozások esetén előírni a konzorciumi formát, megjelölni az együttműködésbe bevonni javasolt, vagy előírt szervezetek körét. A töredékes, részeredményekkel járó projektek a források elaprózását, a kevésbé hatékony intézkedések megvalósulását eredményezheti. A szegregátumok felszámolását leginkább az ott élők kiköltöztetésében, jobb életkörülmények közé helyezésében látja a program megvalósítani. Ez kistelepülési közegben megoldás lehet, nagyvárosok esetében azonban sok esetben új problémákat generál, nem minden esetben jár tartós változással. A nagyobb szegregátumok esetében a helyi infrastruktúra fejlesztés az életkörülmények, lakhatási körülmények javítását jelenti, mely a tartós szociális és nevelő munka jelenlétével kiegészítve az adott területen élők életszínvonalát tudja javítani, mindamellett, hogy a közösség megmaradásához is hozzájárulhat. Ilyen volt például a Jelenlét Program.
A programdokumentum utal más programok (GINOP Plusz, stb) intézkedéseivel való összefüggésre. Célszerű lenne a komplex beavatkozásokhoz több forrás lehívását lehetővé tevő kezdeményezéseket kiemelni, bemutatva a források összeadódásában rejlő lehetőségeket.
Célszerű lenne az önkéntesség szemléletmódjának terjesztése, a kezdeményezések támogatása. A korábbi évek hasonló projektjei nem minden esetben vezettek eredményre. Az alulról jövő kezdeményezések fennmaradását az önkéntesség országos szakmai hátterét biztosítani tudó civil hálózat tudná segíteni. A kötelező közösségi szolgálat ehhez tudta volna biztosítani az erőforrást az önkéntesek „biztosításával”. A gyakorlatban ez ma inkább kötelezően letudandó feladat, nincs mögötte szakmai koncepció, a társadalom széles köre részére látható a hatékonysága, a fogadó intézmények nagy részében nincs felkészített munkatárs, aki a közösségi munka lényegét, a szemléletmódot át tudja adni. Az „50 órányi ingyen munkaerő” gondolat elterjedése is megfigyelhető a gyakorlatban. Támogatni kellene a program monitoringját, kutatni az eddigi gyakorlat hatékonyságát, ami alapján a rendszer hibái korrigálhatók, míg a célnak nem megfelelő együttműködések kiszűrhetők lennének.
A közoktatás-köznevelés és a közművelődés együttműködésére irányuló beavatkozások csekély mértékben jelennek meg. Az elmúlt évek fejlesztései során interaktív múzeumok, kiállítások, tudásközpontok, stb. sora jött létre. A felhalmozott ismeret, információ kortárs tudásmegosztást biztosító technológiával rendelkezésre áll, ugyanakkor ez a tudásmegosztás nem, vagy csak kis mértékben valósul meg. Ennek sok esetben oka az, hogy az interaktív tudásanyaggal bíró létesítmények nagyrészt költségtérítés mellett látogathatók, melyre a közoktatási intézmények szűkös forrásai csak korlátozottan biztosítanak lehetőséget. A nonformális oktatás-nevelés megvalósítását célzó programok kiemelt támogatása a tanulók és a szolgáltatók részére is előnyös lenne.
Társadalmi felzárkóztatás
Az OP a társadalmi felzárkóztatást szolgáló kezdeményezések esetében indokolt lenne a korábbi évek megvalósult projektjeinek hatását mérni. A nagy léptékű programok, több éves sport, kulturális, közösségi kezdeményezések között több van, melyek folytatása indokolt, hatása látszik. A szakmai tartalom monitoringja nagyrészt megtörténik, értékelésük azonban pontszerű. Fontos lenne az egyetemi kutatások ösztönzése ezen területen, az eredmények publikálása, az erre irányuló projektek támogatása.
A felzárkóztatás továbbra is legfontosabb eleme a szemléletformálás kellene legyen, az előítéletek megszüntetése a befogadó társadalmi szemléletmód, attitűd kialakítása az EFOP PLUSZ minden intézkedésénél (oktatás, nevelés, szociális, egészségügyi, kulturális) támogatható cél (elvárás) kellene legyen.
Szociális ellátások
A szociális terület fő kihívása az elöregedő társadalomban az idősek és a fogyatékkal élők ellátása. Az intézmények hatékony fejlesztése mellett az ott dolgozók felkészítése, a személyes mentális egészségük karbantartása, lelki támogatásuk a szociális szolgáltatások színvonalának kulcsa. A gondozottak lakhatási körülményeinek (kórtermek helyett lakószobák, stb.) javítása mellett az intézmény közösségi életének megújítását, rendszeressé tehető programok kidolgozását, fejlesztését segítő kezdeményezések támogatása indokolt lenne.
Köszönettel:
Farkas Erika pályázati és fejlesztési tanácsadó
Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzati Hivatal
Tisztelt Minisztérium!
A Komárom-Esztergom Megyei Felzárkózási Fórum nevében az alábbi észrevételeket tesszük.
A 2.4 fejezet
"A felzárkózást szolgáló erőforrások növelése érdekében szükséges a különböző területi szinteken lévő együttműködések fejlesztése, az önkormányzatok és a nem államiszervezetek közötti helyi szintű kapcsolatépítés erősítése civil szervezetek támogatásával. A felzárkózási szakterületen azok a fejlesztések bizonyultak a leghatékonyabbaknak,amelyeket szakmai és módszertani támogatást, nyomon követést és az értékelés feltételeit is biztosító kiemelt projekt kísért. Ezért szükséges a felzárkózási intézkedések országos és területi szintű koordinációja, egységes szakmai, módszertani támogatása, nyomon követése.
Fő célcsoportok:társadalmi felzárkózást megerősítő együttműködések és szakpolitikai fejlesztések esetében:hátrányos helyzetű emberek, romák, kedvezményezett járásokban, településeken élők valaminta felzárkózási programokat végrehajtó szervezetek (területi, települési önkormányzatok ésnemzetiségi önkormányzatok; civil és nonprofit szervezetek, egyházak, központi közigazgatás,kutatóintézetek, regionális szervezetek).
Kérdések:
A 2.4. Fejezet megállapításai megalapozzák-e a megyei önkormányzatok által megvalósított EFOP 1.6.3 projektek folytatását? Lesz-e ilyenre lehetőség az EFOP Plusz-ban?
A TOP Plusz 3.1.3-as intézkedése (Helyi Humán fejlesztések) is tervezi támogatni az EFOP 1.6.3-as projektekben létrehozott eredménytermékek (pl. Megyei Esélyteremtő paktumok, Szolgáltatási Út térképek) intézkedéseinek megvalósítását, azok felülvizsgálatát, a célcsoportot érintő, a helyi életminőséget javító intézkedések megvalósítását. Ezek hogyan kerülnek majd elhatárolásra az EFOP Plusz-tól? Mindkettőböl támogathatók lesznek? Mi lesz a lehatárolás?7
A Felzárkózó települések köre bővül-e a jövőben? Pl. A kedvezményezett járásokkal? Komárom-Esztergom megye esetében Kisbér ilyen.
Köszönettel:
Hummel Rudolf
Komárom-Esztergom Megyei Felzárkózási Fórum
Tisztelt Előterjesztők!
Az Emberi Erőforrás Operatív Program Plusz társadalmi egyeztetése kapcsán az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (tov. ÉFOÉSZ) nevében a következőket rögzítjük.
Az ÉFOÉSZ a szövegben rögzített, közösségi ellátások és szolgáltatások fejlesztésének, valamint az önálló életvitelt támogató intézkedések mellett illetve ezekkel szoros összefüggésben valamint a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezményben (tov. CRPD) előírtaknak megfelelően, a támogatott döntéshozatal jogintézményét nevesítő és a szemléletével egyező intézkedések rögzítését javasolja az EFOP Plusz végleges szövegében.
Jogi háttér:
A CRPD 12. cikke előírja a részes államoknak az érintettek törvény előtti egyenlőségének és teljes jog-és cselekvőképességének, továbbá a cselekvőképességük gyakorlásához szükséges segítség hozzáférhetővé válásának biztosítását. A 12. cikk nem tiltja a részes államoknak a cselekvőképesség indokolt korlátozását, de előírja számukra, hogy önmagában a fogyatékosság ténye nem indokolja a cselekvőképesség korlátozását.
Az ESZA+ általános rendelkezések (18). bekezdése úgy szól, hogy “Az ESZA+-t fel kell használni annak elősegítésére is, hogy javuljon az időbeni és egyenlő hozzáférés az olyan megfizethető, fenntartható és magas színvonalú szolgáltatásokhoz, amelyek előmozdítják a lakhatáshoz és a személyközpontú ellátáshoz – így például az egészségügyi ellátáshoz és a tartós ápoláshoz-gondozáshoz, különösen a családi és közösségi alapú ellátási szolgáltatásokhoz – való hozzáférést. Az ESZA+-nak hozzá kell járulnia a szociális védelmi rendszerek korszerűsítéséhez, kiemelt figyelmet fordítva a gyermekekre és a hátrányos helyzetű csoportokra, továbbá különösen azzal a céllal, hogy a fogyatékossággal élők számára is előmozdítsa az ilyen rendszerek hozzáférhetőségét.”
Míg az ESZA+ 4. cikkében megfogalmazott egyedi célkitűzések k) pontja azt rögzíti, hogy “a minőségi, fenntartható és megfizethető szolgáltatásokhoz való egyenlő és időben történő hozzáférés fokozása, ideértve a lakhatáshoz és a személyközpontú ellátáshoz, többek között az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést elősegítő szolgáltatásokat; a szociális védelmi rendszerek korszerűsítése, ideértve a szociális védelemhez való hozzáférés előmozdítását is, különös tekintettel a gyermekekre és a hátrányos helyzetű csoportokra; az egészségügyi rendszerek és tartós ápolási-gondozási szolgáltatások fogyatékossággal élők számára is biztosított hozzáférhetőségének, hatékonyságának és rezilienciájának javítása;”
A 15/2015. (IV. 7.) OGY határozat az Országos Fogyatékosságügyi Programról (2015 - 2025.) rögzíti a beavatkozási területek, tematikus célok között 7.1. pontként a támogatott döntéshozatalt, és ekként fogalmaz: “A támogatott döntéshozatal intézménye az érintett fogyatékos személyek életét alapvetően befolyásoló új elemként jelent meg a magyar jogrendben, ezért az érintett ágazatok és szakterületek együttműködésével a jogintézmény hatályosulásának fokozott figyelemmel kísérésére, az ezzel kapcsolatban kialakuló bírói és hatósági joggyakorlat rendszeres áttekintésére van szükség. Ehhez kapcsolódóan fontos cél a támogatók, támogatottak, illetve a bírók és az érintett hatóságok szakembereinek – az érintett érdekvédelmi szereplők bevonásával történő – megfelelő felkészítését szolgáló rendszer kialakítása is.”
Indoklás:
A jogalkotó két, a cselekvőképességet érintő jogintézményt vezetett be az új Polgári Törvénykönyvbe 2014-ben, a támogatott döntéshozatalt és az előzetes jognyilatkozatot. A kodifikációs eljárások során több, érintett civil és érdekvédelmi szervezet is érvelt a helyettes döntéshozatal jogintézményeinek eltörlése mellett, - hivatkozva az Egyezmény 12. cikkére is -, támogatva, hogy a hazai jogrendszer feleljen meg az Egyezmény ratifikálásával vállaltaknak, és tegye kizárólagossá, vagy legalábbis elsődlegessé a támogatott döntéshozatalt.
Magyarországon ma közel 60000 ember él gondnokság alatt. Egészen pontosan a KSH 2018-as adatai szerint Magyarországon 58 242 fő áll cselekvőképességet érintő gondnokság alatt - közülük 28 118-an vannak teljesen korlátozó gondnokság alatt -, míg a támogatott döntéshozatalban részesülők száma 206 fő.
Ahogy látható, ahhoz képest, hogy már lassan 10 éve a hazai jogrendszer része, még mindig csak nagyon szűk körben alkalmazzák a TD jogintézményét. Elmondható, és az általunk tartott nagy létszámú hivatásos gondnoki és bírói képzésen tapasztaltak is azt támasztják alá, hogy a releváns szereplők számára nem vagy nem eléggé ismert a jogintézmény. A hatályos, vonatkozó jogszabályok nem állnak összhangban a CRPD-vel, ahogy ezt a legutóbbi ország jelentésben meg is állapította a CRPD Bizottság. A TD mögött meghúzódó emberi jogi és szociális fogyatékosság megközelítés Magyarországon kevéssé jelenik meg mind jogszabályi, mind jogalkalmazási, mind társadalmi szinten.
A TD keretrendszerének javasolt tartalma, célkitűzései:
Álláspontunk szerint az állam köteles megteremteni azokat az emberi méltóság megtartására alkalmas körülményeket, amelyek közt minden fogyatékossággal élő személy képes élni önrendelkezési jogával, és lehetősége nyílik önazonos döntések meghozatalára. Az államnak ezen célok biztosítása érdekében kell kialakítania és működtetni a támogatott döntéshozatali keretrendszert.
A támogatott döntéshozatali keretrendszer magába foglalja mindazon eszközöket és módszereket, amelyek támogatják a fogyatékossággal élő személyt abban, hogy döntéseiket és akaratukat szabadon érvényesítsék, és önálló életet élhessenek. A támogatott döntéshozatali keretrendszert alkotó eszközöket és módszereket alkalmazni kell különösen a közszolgáltatások megszervezése, valamint a fogyatékossággal élő személyek számára igénybevehető szolgáltatások nyújtása során.
A támogatott döntéshozatali keretrendszer kialakítása és működtetése során az Alaptörvényben és a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről 2007. évi XCII. törvényben meghatározott alapelvekkel összhangban kell eljárni.
A támogatott döntéshozatal akkor tud a CRPD-ben foglaltaknak megfelelően működni Magyarországon, ha:
a támogatott döntéshozatali keretrendszer jogszabályi környezete megalkotásra,/újraszabályozásra, az intézményrendszere kialakítására és működtetésére kerülne, valamint biztosítva lennének az ehhez szükséges erőforrások (jogszabályi változtatások),
a fogyatékossággal élő személyek támogatott döntéshozatali keretrendszerben való részvételhez való joga rögzítésre kerül a vonatkozó jogszabályokban (támogatott döntéshozatalhoz való jog),
minden érintett személy számára elérhető lenne a jogintézmény, függetlenül az adott személy fogyatékosságának mértékétől (hozzáférhetőség),
a vonatkozó szakterületekhez tartozó szakemberek számára elérhetők és előírtak lennének a releváns jogi és attitűdformáló képzések (humán erőforrás képzése) ,
az érintettek önálló életvitelre való felkészítése része lenne az oktatásnak, valamint a kiváltás megvalósításához kapcsolódóan a támogatott lakhatásba való beköltözést megelőzendő (érintettek felkészítése) ,
a szociális szolgáltatások nyújtása, a közösségi ellátások kialakítása és ezek hozzáférhetőségének biztosítása során, valamint az önálló életvitelt támogató intézkedésekben megjelennének a TD szempontjai (a szociális szolgáltatások szemléletváltása) ,
a támogató személyek képzése, kijelölése és felügyelete nem a gyámhatóság hatáskörébe tartozna, hanem egy független felügyeleti szerve volna a támogatóknak (külön intézmény rendszer),
támogatva lennének a TD-t elterjesztő modellprogramok (modell programok),
a már meglévő TD jogviszonyokat utánkövetnénk (utánkövetés) ,
a társadalmi tudatformálásra is forrásokat allokálnánk (mentális környezet akadálymentesítése) .
Az ÉFOÉSZ a fentiekre tekintettel, az értelmi fogyatékossággal élő személyek jogainak védelme, valamint a társadalomhoz való egyenlő esélyű hozzáférése biztosításának érdekében szükségesnek tartja a TD keretrendszerének beillesztését az EFOP Plusz-ba. Álláspontunk szerint az EFOP Plusz szövegének TD-vel történő kiegészítése elengedhetetlenül szükséges az érzékelhető jogi - szabályozási és gyakorlati-, valamint társadalmi változások eléréséhez, továbbá a nemzetközi kötelezettségeknek való megfeleléshez.
Javaslat a TD beillesztésére az EFOP Plusz szövegébe:
A szöveg 8. oldalán, a Szociális fejlesztések célkitűzései alatt található a következő részlet, mely álláspontunk szerint megfogalmazza az igényt a TD szövegbeli rögzítésére is. “A 2019. évi Országjelentés is kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő személyek tartós ápolása-gondozása javuló tendenciát mutat ugyan, de további beavatkozást igényel. A közösségi ellátást és az otthoni ápolást-gondozást támogató szolgáltatások köre korlátozott a szükségletekhez képest, az önálló életvitel feltételei tovább javítandóak.”
A TD-re vonatkozó rendelkezéseket, a szociális fejlesztési prioritási tengely 2.5.2.1. Az alapok beavatkozásai címhez tartjuk beilleszthetőnek (95.o.).
Fogyatékos személyeknek és, pszichiátriai betegeknek nyújtott közösségi szolgáltatások fejlesztése
Az önálló életvitel támogatása, a támogatott döntéshozatali keretrendszer működtetése továbbá a gondozó családtag munkavállalásának elősegítése, valamint a fogyatékossággal élő személy közösségi életének javítása érdekében a következő intézkedéseket tervezzük:
- szociális alapszolgáltatások hosszított és hétvégi nyitva tartásának ösztönzése,
személyi asszisztencia szolgáltatás nyújtása,
a támogatott döntéshozatal elterjesztése, a TD-t megvalósító modellprogramok kialakítása, ösztönzése, finanszírozása, működtetése
- családok tehermentesítését biztosító szolgáltatások fejlesztése,
- fogyatékossággal élő személyek egyenlő esélyű hozzáférését biztosító szolgáltatások fejlesztése,
- fogyatékossággal élő személyek, családjuk és közvetlen környezetük számára nyújtott életvezetési, kríziskezelési tanácsadás megvalósítása, önálló életvitelt segítő képzések, felkészítések biztosítása, társadalmi részvételt támogató programok megvalósítása.
A saját otthonukban fogyatékossággal élő személyeknek nyújtott szolgáltatásfejlesztés mellett - összhangban a fogyatékossággal élő személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló 2019-2036. évekre vonatkozó hosszú távú koncepcióval -, kiemelt cél a közösségi alapú szolgáltatások fejlesztésének folytatása, a támogatott lakhatás bővítése és korszerűsítése, fogyatékos személyeknek és pszichiátriai betegeknek nyújtott szolgáltatások fejlesztése, valamint a támogatott döntéshozatali keretrendszer elterjesztése és működtetése. (…)
Tisztelettel:
Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége
Tisztelt Előterjesztők!
Az Országos Köznevelési Tanács az elmúlt időszakban többször foglakozott a köznevelés aktuális kérdéseivel, helyzetével ezen belül is a pedagógusok munkakörülményeivel, munkájával, megbecsültségükkel.
A véleményezésre, észrevételekre küldött dokumentum helyesen érzékelteti a pedagógusok relatív kereseti helyzetét, a pedagógus korfa egyre aggasztóbb arányait és a pedagógus pályára vonzás jelenlegi gyenge hatását.
Az elmúlt időszakban több helyen, több dokumentumban, több fórumon is elhangzott, realizálódott, mint jelen dokumentumban is a pedagógusok anyagi megbecsülésének fontossága. Ezért, hiányolom belőle a célt, a pedagógusok kereseti arányra irányulóan.
Javaslom, hogy a pedagógus átlagbér az EU-hoz hasonlóan a magyarországi diplomás átlagbér 80-90% között legyen, majd folyamatos karbantartással közte is maradjon.
Azonban az anyag véleményem szerint is helyesen állapítja meg, hogy a jelenleg érvényben lévő pedagógus életpálya a minőségi munkát nem tuja érzékeltetni.
Ezért, egyrészt a kiváló, példaértékű pedagógusaink a kereseti lehetőségbe a diplomás átlagbér akár a 100%-át vagy afeletti összeget is megkaphatnák.
Másrészt a pedagógus minősítési rendszerbe a pedagógus II. fokozat elérése után a minőségi munka egyre hatékonyabb kibontakoztatása érdekében több önkéntes lépcsőfokot lenne célszerű beépíteni. Eleinte meredeken emelkedő jövedelmi lehetőségekkel, majd az emelkedés mértéke fokozatosan csökkenne. Sajnos igaz az a megállapítás, hogy Magyarországon túl hosszú idő a pályán a maximális kereset elérhetősége, ezt is mindenképp átgondolásra javaslom.
A dokumentum foglalkozik a fiatalok pályára vonzásának fontosságáról. Melynek egyik jelentős mozgatója a viszonylag magas kezdőkereset, illetve a viszonylag gyors kereset emelkedés, melyet oly módon kellene megoldani, hogy a pályán levőkkel ne legyen bérfeszültség. Jelenleg a pályakezdő és a 15 éve pályán levők keresete összecsúszott, gyakorlatilag megegyező, mely a pedagógusok között feszültséget jelent és ellentétes az előző szakasz gondolataival.
Nagyon egyetértek azzal a felvetéssel, hogy a minőségi munka elismerését meg kell jeleníteni.
Egyetértek azzal a megállapítással is, hogy Magyarországon nagyon elaprózódott szerkezetű a közoktatás és ez már a minőség romlásban, illetve pedagógus hiányban is megmutatkozhat. (pl.: szakos ellátottság) Ezért meg kellene vizsgálni annak lehetőségét, hogy az elnéptelenedő, egyre apróbb intézményeinket hogyan lehetne hatékonyan kihasználni, milyen lehetőségek lennének az ésszerű, megvalósítható koncentrálásra.
A hátrányos helyzetű települések, illetve a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozást sokkal kiemeltebben kellene dotálni, megoldásokat, képzéseket lehetne keresni a hatékonyság fokozására ezen a területen is.
A pedagógus pályán tartásának egy másik területe, annak végig gondolása, hogy milyen feladatokat látnak el a pedagógusok. Le kellene választani azokat a tevékenységeket, amelyek átadhatók a különböző oktatást segítő feladatkörökbe. Ez egyben a pedagógus hiányt is enyhítené ill. csökkentené a pedagógus terheket. Természetesen az oktatás segítők számát ezzel egyidőben arányosan növelni szükséges.
Megítélésem szerint is a pedagógus képzés és továbbképzés reformját tovább kell fejleszteni, tovább kell folytani.
Köszönöm a lehetőséget.
Bella Tibor
OKNT elnök
Tisztelt Minisztérium!
Az Emberi Erőforrás Operatív Program Plusz társadalmi egyeztetése kapcsán a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület nevében a következő véleményt rögzítjük:
A fogyatékos emberek méltóságteljes életét elősegítő, az őket gondozó, ápoló családok szempontjait figyelembe vevő és a befogadó társadalmi törekvéseket támogató átfogó terveket örömmel olvastuk a tervezetben.
Ugyanakkor jelezni szeretnénk, hogy a támogatott lakhatás szolgáltatás létrehozására jelenleg egyáltalán nincs elérhető támogatás a családban élő fogyatékos személyek számára. Az intézményi férőhely kiváltási folyamat („kiváltás”) keretén belül létrejönnek ugyan állami fenntartású támogatott lakhatási szolgáltatások a konvergencia régiókban (Budapesten nem, noha igény itt is lenne), de ezekbe a támogatott lakhatásokba kizárólag a nagy létszámú szociális intézményekből kerülhetnek be a súlyos-halmozott fogyatékossággal élő személyek, a családokból nem. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg családban élő súlyosan-halmozottan fogyatékos embereknek gyakorlatilag nincs esélyük arra, hogy az emberi méltóságot tisztelő, személyre szabott, a szükségleteikhez igazodó ellátást biztosító lakhatási lehetőséghez jussanak, mivel saját forrás nem áll rendelkezésre, és NINCS PÁLYÁZÁSI LEHETŐSÉG SEM AZ EGYHÁZAK, SEM AZ ÖNKORMÁNYZATOK, SEM A CIVIL SZERVEZETEK SZÁMÁRA, hogy a helyi (térségi) igényekre reagálva, európai uniós forrásokra támaszkodva családias ellátást biztosító támogatott lakhatást hozzanak létre a jelenleg családban élő fogyatékos személyek számára.
Ez a helyzet súlyosan sérti a fogyatékos emberek jogait és nincs összhangban Magyarország emberi jogi kötelezettség-vállalásaival (pl. ENSZ Egyezmény 19. cikkelye).
Mindezek alapján javasoljuk, hogy az Emberi Erőforrás Operatív Program Plusz keretén belül tegyék lehetővé, hogy alulról jövő kezdeményezésként az egyházak, az önkormányzatok és a civil szervezetek tudjanak támogatott lakhatási szolgáltatások létrehozása céljából infrastrukturális beruházásokra pályázni (pl. lakhatás céljául szolgáló akadálymentes ingatlanok kialakítására).
Ennek megvalósítására lehetőséget látunk a 3. prioritási tengely (Társadalmi felzárkózási fejlesztések) ERFA alapjában a 090 és 091 kód alatt található lakhatási infrastruktúra, ill. a regionális és helyi fejlesztésekhez hozzájáruló egyéb szociális infrastruktúra pontokban. (2.3.5.3 A program uniós forrásainak indikatív bontása beavatkozás-típus szerint – 4. táblázat; EFOP_Plusz_210930.pdf – 75. old.)
Ugyanilyen fontosnak tartjuk, hogy szíveskedjenek pályázható forrást biztosítani az EFOP PLUSZ keretén belül a szociális alapszolgáltatások fejlesztésére, bővítésére.
Égető szükség lenne például a felnőtt korú súlyosan-halmozottan fogyatékos személyeket is ellátó
nappali intézmények kialakítására és fenntartására (a jelenlegi intézményhálózat - ÉNO „napközik” - a súlyosan-halmozottan fogyatékos személyek ellátását nem képes vállalni),
mentesítő szolgáltatás kialakítására és fenntartására (A mentesítő szolgáltatás a súlyosan-halmozottan sérült és/vagy nem gyógyítható betegséggel családban élő, 24 órás ápolást igénylő személyek - életkori korlátozás nélkül - családjait tehermentesíti oly módon, hogy az érintett személy teljes ellátását 2-10 nap időtartamra átvállalja az ápolásra szoruló személy otthonán kívül.),
a támogató szolgálat kapacitásának jelentős bővítésére (pl. a személyi asszisztencia mint szolgáltatás országos hálózatának kiépítése és 0-24 órás igénybevételi lehetősége),
valamint a sérült gyermeket nevelő családok tehermentesítésének egyéb lehetőségeire (pl. helyi igényekre reagáló otthoni segítségnyújtás, illetve a speciális gyermekfelügyelői hálózat felülvizsgálata (OS), fejlesztése, kapacitásának jelentős bővítése, munkatársak rendszeres képzése; rekreációs lehetőségek elérhetővé tétele a családok számára, mentális segítségnyújtás a családtagok számára /beleértve a testvéreket is/ stb.).
Tisztelettel,
Csiznier-Kovács Andrea
elnök, Lépjünk,hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület
Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) VÉLEMÉNYE AZ EFOP PLUSZ DOKUMENTUM KAPCSÁN:
Az EFOP PLUSZ dokumentum kapcsán, korábbi (HOP) tervezethez 2020 december 9-én beadott véleményünket kiegészítve küldjük javaslatainkat, azért hogy a létrejövő programok minél hatékonyabban szolgálják a mozgáskorlátozott emberek egyenlő esélyű hozzáférését.
AKADÁLYMENTESSÉGI MONITORING, SZABVÁNYOK ALKALMAZÁSA
1. A MEOSZ a Partnerségi Megállapodáshoz valamint a VOP Plusz véleményezéskor kérte, hogy a "Az épített környezet hozzáférhetősége és használhatósága. Funkcionális követelmények" MSZ EN 17210:2021 valamint a 2011-ben bevezetett, 2021. 06. 01-én megújított ISO 21542 sz. "Building construction - Accessibility and usability of the built environment" szabványokat tegyék kötelezővé az építési beruházások során. Az egészségügyi beruházások (kórházfejlesztések) és az oktatási intézményi beruházások során kiemelten kell kezelni és monitorozni a létrejövő szolgáltatások akadálymentességét, mely munkában a MEOSZ szívesen szerepet vállal.
Egészségügyi fejlesztések kapcsán
2. Külön programelemeket kérünk indítani a súlyosan mozgáskorlátozott emberek lakóhelyközeli rehabilitációjának mennyiségi, minőségi fejlesztéséért, igényeik szerinti területi lefedettség biztosítása érdekében (mozgásfejlesztés, gyógyászati segédeszközök személyre szabása, gyógytorna, logopédiai szolgáltatások stb). Sem a mostani otthonápolási rendszer, sem az általános lakossági igényeket kiszolgáló, valamint prevenciós mozgásszervi fejlesztések nem tudják jelenleg kielégíteni e célcsoport szükségleteit.
3. A Magyarországon élő kb. 200 ezer mozgáskorlátozott ember (KSH, 2016) életkörülményeit nagyban befolyásolja a tartós ápolás-gondozásra irányuló fejlesztések eredményessége, ezért külön kérjük szövetségünk bevonását a programozási folyamatba. A fejlesztési cél az Európai Bizottság 2019 Országjelentésében is megjelent, azonban a hazai „Tartós ápolás-gondozásra Vonatkozó Stratégia 2030” célkitűzései nem hozzáférhetőek. Kérjük a dokumentum közzétételét, az egyeztetési folyamatba Szövetségünk bevonását.
4. A Nemzeti Mozgásszervi Program dokumentum nem elérhető, kérjük Szövetségünk bevonását az ehhez tartozó programelemek kialakításába.
5. A betegszállító járművek akadálymentesítését kérjük, az Országos Fogyatékosságügyi Program végrehajtásának 2022. évig tartó Intézkedési Terve (1187/2020. (IV. 28.) Korm. határozat) 2.4. pontjára hivatkozva.
Köznevelési fejlesztések kapcsán
6. A korábbi véleményünket azzal kívánjuk kiegészíteni, hogy a program indikátorok közé vegyék fel, hogy hány súlyosan mozgáskorlátozott gyerek vett részt az adott fejlesztési programban. A célunk, hogy növekedjen a minőségi oktatásban tanuló fogyatékossággal élő gyerekek száma.
Társadalmi felzárkóztatási fejlesztések, valamint a rászoruló személyek támogatása prioritások kapcsán
7. Az Európai Bizottság kiemeli a "Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (2021–2030)" című dokumentumban, hogy „a fogyatékossággal élő személyek 28,4 %-át veszélyezteti a szegénység és a társadalmi kirekesztés, míg ez az arány a fogyatékossággal nem rendelkezők esetében 18,4 %”. A területi egyenlőtlenségből fakadó nehézségek (pl. közlekedési infrastruktúra-, szociális ellátások hiányai, munkalehetőség korlátai) a fogyatékossággal párosulva többszörös hátrányt jelentenek. Kérjük, hogy a programok tervezésénél külön vegyék figyelembe a fogyatékos emberek szükségleteit, az ő bevonásukra plusz ösztönzőket kérünk beépíteni valamint kérjük, hogy a programokban lehívhatóak legyenek a felzárkózásukra irányuló többletköltségek.
Szociális fejlesztések kapcsán
8. A fokozott támogatási szükségletű/súlyos mozgáskorlátozott személyek foglalkoztatási esélyei még a megváltozott munkaképességű személyekhez viszonyítva is igen alacsonyak. Azok a személyek, akiknek személyi segítésre van szükségük, az akkreditált foglalkoztatásból is kiszorulnak. Kérjük a csoportra vonatkozóan külön program indítását.
9.A „fizikai hozzáférhetőség javítása” cél az egyéni adaptációval együtt fontos, hiszen az akkreditált és a nyílt munkaerőpiaci munkahelyek és is fejlesztésre szorulnak e téren. Kérjük monitorozni, hogy az adott fejlesztések közül mennyi fordítódott akadálymentesítésre. (2.4.1.1. beavatkozás kapcsán)
10. A MEOSZ üdvözli, hogy a szociális ellátások funkcióváltása megjelenik a beavatkozások között. 2017 óta folyamatosan kérjük a szociális tárcától, hogy teremtse meg a 24 órás támogató szolgálat biztosításának feltételeit, az országos lefedettség kialakítása mellett. Jelenleg csak a fogyatékossággal élő emberek csak töredéke – adatok szerint csupán 10-15%-a (Kozma és mtsai, 2020, p. 394) (1) – részesül szociális szolgáltatásokban, és ennek oka nem az igények hiánya, hanem a szolgáltatások korlátozott elérhetősége. A MEOSZ olyan struktúra kialakítását kéri, melyben a mozgáskorlátozott személy önrendelkező élete van a középpontban, és a jelenlegi kapacitásokat bővítik. A mozgáskorlátozott emberek országos szövetségeként – a korábban beküldött szakmai javaslatunkkal összhangban – olyan ellátás kialakítását szorgalmazzuk, melyben a személyi segítés feltételeit az érintett döntése és szükséglete határozza meg, és ez több mint az általános ápolás, gondozás. A gyakorlati megvalósításhoz szövetségünk szakmai támogatása mellett olyan kutatás elvégzését is javasoljuk, mely méri a jelenlegi igényeket (ideértve azok igényeit is, akik jelenleg nem vesznek igénybe szociális szolgáltatást), és méri a funkcióváltás sikerességét is.
12. Az intézményi férőhelykiváltás folytatása mellett, kérjük annak kiterjesztését a gyermekvédelmi intézményrendszerre, az infrastrukturális beruházások nem szolgálhatják az intézeti nevelés céljait.
13. A MEOSZ üdvözli, hogy az ágazatban dolgozók előmenetelét, képzését is támogatja a beavatkozás, hiszen reagálni szükséges a szektor munkaerőpiaci kihívásaira.
14. A mozgáskorlátozott emberek lakhatási lehetőségeinek javítását kérjük. Az akadálymentes lakások hiánya általános probléma, és úgy látjuk erre jelenleg nem reagálnak az EFOP Pluszban javasolt különböző programelemek. Megfizethető, akadálymentes bérlakásokra van szükség, az ilyen céllal induló programok tehermentesíthetik a szociális szektort is.
Család és ifjúságügyi fejlesztések
15. Az Európai Bizottság kiemeli a "Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (2021–2030)" című dokumentumban: „az elégtelen munkaerőpiaci részvétel, valamint a nem megfelelő szociális védelem és a fogyatékossághoz, többek között a családi gondozáshoz kapcsolódó többletköltségek jelentik a fő okát annak, hogy a fogyatékossággal élő személyek és családjuk jobban ki vannak téve a pénzügyi szegénység kockázatának.” A fogyatékos gyereket nevelő, valamint felnőtt fogyatékos családtagjukról gondoskodó családok számára külön programokat kérünk indítani. Ezek a programok kapcsolódhatnak a korai fejlesztéshez, az oktatáshoz, illetve a közösségi típúsú ellátások fejlesztésére irányuló programokhoz is, fokozva azok hatékonyságát.
16. Végezetül hangsúlyozzuk a mozgáskorlátozott fiatalok társadalmi felzárkóztatására irányuló programok fontosságát, a felsőoktatásban tapasztalt hátrányaikat a MEOSZ egy friss kutatásban(2) foglalta össze.
Tisztelettel,
Kovács Ágnes elnök megbízásából
Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége
1032 Bp. San Marco u. 76.
HIVATKOZÁSOK:
1. Kiszolgáltatottság és stagnálás: fogyatékos emberek társadalmi helyzete a 2010-es években Kozma Ágnes–Petri Gábor–Bernát Anikó
https://www.tarki.hu/sites/default/files/2020-10/381_403_Kozma_Petri_Bernat_web.pdf
2. A mozgáskorlátozott emberek diplomaszerzése továbbra is nehezített a hazai egyetemeken - MEOSZ
http://www.meosz.hu/blog/a-mozgaskorlatozott-emberek-diplomaszerzesese-tovabbra-is-nehezitett-a-hazai-egyetemeken/
A program egyik fő kihívása a szegénység és az anyagi nélkülözés felszámolása, a marginalizált közösségek társadalmi-gazdasági integrációjának előmozdítása. A szegénységben élők jellemzően rossz lakhatási körülmények között is élnek. Ezért a komplex fejlesztési programok egyik lényeges eleme a lakóinfrastruktúra fejlesztése az érintett településeken, településrészeken. Ezek kapcsolódnak egyrészt a szociális intézkedésekhez, másrészt a komplex településfejlesztési programokhoz, valamint a leromlott városi és vidéki területek rehabilitációjához.Mivel az érintett lakóingatlanok jellemzően túlzsúfolt, komfort nélküli lakások, gyakran hiányzik a folyóvíz és a fürdőszoba, helyenként egészségre káros épületekben találhatóak, valamint gyakori problémát jelentenek a közműtartozások, olyan fejlesztésekre van szükség, amelyek révén egészségesebb lakókörnyezet, olcsón fenntartható, komfortosabb lakások és biztonságos lakhatás nyújtható az arra rászorulóknak.
Minőségi, olcsóbban fenntartható, kevesebb energiát fogyasztó, kisebb karbantartási költségű lakások, lakóépületek létrehozása megvalósítható építéssel, vagy a meglévő épületek korszerűsítésével.Ezért kiemelkedően fontos a lakóépületek energiahatékony korszerűsítésének a támogatása, akár magántulajdonban, akár önkormányzati tulajdonban vannak.
Ugyanakkor ezen célok elérése érdekében az energiahatékonysági korszerűsítések mellett érdemes lenne megfontolni az épületek lebontásának és újjáépítésének, azaz a helyettesítő új építés koncepcióját, amennyiben az újjáépítés ökológiailag és gazdaságilag megfelelőbb, mint a felújítás. Bizonyos a felújítás gazdaságosan nem valósítható meg. Rendkívül fontos ezért annak biztosítása, hogy azokban az esetekben, amikor egy leromlott, energetikailag pazarló épület korszerűsítéséről születik döntés, akkor a felújítás és az adott ingatlanon megvalósuló (a valódi, „zöld mezős” új építéstől megkülönböztetendő) ún. helyettesítő új építés egyenrangú alternatívák legyenek, közülük az optimálisabb megoldást lehessen választani. Megóvandó építészeti értékek (pl. műemléki épületek) esetében az épületek megőrzése, felújítása fontos feladat, egyébként azonban a gazdaságossági szempontok kell, hogy előtérbe kerüljenek. A cél az, hogy ezekben az esetekben a leginkább költséghatékony megoldás mellett születhessen megalapozott döntés. Egyes esetekben a felújítás, más esetekben a helyettesítő új építés jelent gazdaságos és tartós minőséget hozó megoldást. A helyettesítő új építés esetén is minimum a komplex felújításhoz kapcsolódó támogatásnak kell rendelkezésre állnia.Ezzel összefüggésben fontosnak tartanánk, hogy a szabályozásban megjelenjen egy kötelező vizsgálat elvégzése annak megállapítására, hogy a mélyfelújítás (tisztán energetikai felújítás) vagy a bontás és az azt követő újjáépítés észszerűbb-e. Ezért gazdasági ösztönzőket kell biztosítani a legmegfelelőbb megoldás megtalálásához és megvalósításához.Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület
Tisztelt Irányító Hatóság!
A dokumentum általános, a meghatározott 5 tématerület fejlesztési javaslatait foglalja össze, erősen támaszkodva a korábbi évek sikeres programjaira, mintegy annak folytatásaként értelmezhető. A konkrét beavatkozások, érintettek köre is túl általános. Egyértelmű önkormányzati bevonás, megnevezés csekély helyen történik.Javasoljuk a tehetségkutatás és ösztönzés, mint fejlesztendő terület, valamint a nők munkaerő piaci esélyegyenlőségére vonatkozó intézkedések specifikálását.
A Tervezet 29-31. oldalához kapcsolódó észrevételek: A dokumentum az egészségügyi struktúra váltás szükségességét fogalmazza meg, amelynek egyik pillére az alapellátás megerősítése. Erre vonatkozóan csak főbb beavatkozási területek lettek meghatározva (30. oldal). Fontosnak tartjuk az ellátórendszer fejlesztését, a szervezett együttműködési formák körének bővítését, úgy hogy a feladatellátás kötelezettje az önkormányzat is részese, sőt aktív irányítója lehessen ezekben a programoknak. Többnyire ugyanis az egészségügyi szolgáltató pályázhat, miközben az önkormnányzat a felelős az alapellátásért. Javasoljuk a pályázati felhívásokba beépíteni a lakosság bevonását, a lakosság ellátását szolgáló okos eszközök használatának kiépítését. Mindezt össze lehet kapcsolni a szociális alapellátás rendszerével (pl. házi segítségnyújtás, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás), és így érhető el, hogy a lakosság is megismeri és igénybe tudja venni a különböző programokat, lehetőségeket, szolgálhatja a prevenciós törekvéseket, a napi kapcsolattartást, stb.
A Tervezet 32. kapcsolódó észrevételek: A 2.2. XXI. Századi köznevelés fejezetből az óvoda, mint a köznevelés első lánszeme kimaradt. A fejezetben leírt megállapítások és fejlesztések az iskolákra vonatkozóan jelennek meg. Miközben tudjuk, hogy a befektetett energia fordítottan arányos az életkorral. Minél korábban, minél többet teszünk, annál nagyobb a hasznossága, megtérülése a gyermek életében. Ezért kérjük, hogy jelenjen meg az óvodai nevelés vonatkozásában is a fejlesztés, a sajátos nevelési igényű gyermekekkel történő foglalkozás, szakemberek képzése, speciális programok biztosításának lehetősége.
45. Szegregált élethelyzetben élők helyzetének javítása komplex programokkal pontban szerpel, hogy magántulajdonú ingatlanokat érintő beavatkozásokra is sor kerülhet. Ez a telepszerű környezetben élők esetében lehetséges. Érdemes azonban megfontolni, egyrészt a társadalmi hatása miatt, másrészt a fenntarthatóság miatt (felelősség vállalás).
A Tervezet 58-59. oldalához kapcsolódó észrevételek: 2.4.2.1. pontban olvasható, hogy az önálló életvitel támogatásához hozzájárul a szociális és gyermekjóléti alapellátások hosszított és hétvégi nyitvatartásának ösztönzése. Ez igaz, de ezt a szolgáltatások finanszírozásával lehet megoldani, nem pályázati forrás útján. A szolgáltatások számának szükséglethez igazodó, differenciált növelése és elérhetősége elengedhetetlen- szerepel a dokumentum 59. oldalán. Nagyon fontos a területi kiegyenlítettség, határozottan meg kell fogalmazni, hogy ott ahol több szolgáltató ugyanolyan szolgáltatást biztosít, nem támogatható a fejlesztés.Elsősorban ott kell fejleszteni, létrehozni új szolgáltatást ahol nincs, vagy igény (pl. várólista ) van. A Tervezet 58. oldalához kapcsolódó észrevételek: A 4. prioritási tengely a szociális fejlesztési irányokat mutatja be. A sérülékeny csoportok között szerepel az idős lakosság. A demográfiai kihívások miatt a szociális ellátások iránti igény növekszik. A dokumentum elején helyesen fogalmazódik meg az otthonközeli ellátások szükségessége, fejlesztése, ugyanakkor a bentlakásos intézményi elhelyezés iránt is óriási az igény. Az 58. oldalon az idősek otthonainak funkcióváltása szerepel a jövőre vonatkozó elképzelések között, ugyanakkor magának az intézményhálózatnak az egyszerű férőhelybővítése is egy aktuális, égető kérdés. Javasoljuk ezért idősek otthonainak létrehozását támogató pályázatok kiírását, legalább azok számára lehetőségként, akik a feladatellátásra kötelezettek (így pl. megyei jogú városok).
Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata/Szociális és Köznevelési Osztály/Pályázatok és projektmenedzsment referatúra
Pázmány Péter Katolikus Egyetem javaslata:Az EFOP Plusz felhívástervezet 4.oldalán olvassuk: " Az EFOP Plusz a 2014-20-as időszak Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program folytatásának tekinthető". Az egyes priorítási tengelyeknél azonban nem szerepel a felősoktatás. Javasoljuk, hogy a felsőoktatási intézmények bevonása jelenjen meg a az EFOP Plusz pályázatokban, hogy ezek a korábbi EFOP 344, EFOP 362, EFOP 363 folytatásaiként működhessenek.Javasoljuk továbbá a korábbi EFOP 421-hez hasonló infrastruktúra fejlesztési felhívás megjelentetését.
Köszönjük
Tisztelt Irányító Hatóság!
I. Javaslat.
Egészségügyi fejlesztések
A minőségi, fenntartható és megfizethető szolgáltatásokhoz való egyenlő és időben történő hozzáférés megerősítés, ideértve azokat a szolgáltatásokat is, amelyek elősegítik a lakhatáshoz és a személyközpontú egészségügyi ellátáshoz és a kapcsolódó ellátáshoz való hozzáférést; a szociális védelmi rendszerek korszerűsítése, ideértve a szociális védelemhez való hozzáférés előmozdítását is, különös tekintettel a gyermekekre és a hátrányos helyzetű csoportokra [és a leginkább rászorulókra]; az egészségügyi rendszerek és tartós ápolási-gondozási szolgáltatások hozzáférhetőségének (a fogyatékkal élők számára is), hatékonyságának és rezilienciájának javítása.
Hiányoljuk az egészségügyi alapellátás infrastrukturális feltételeinek javítását célzó fejlesztési célokat. Megfelelő körülmények nélkül nem lehet magasszínvonalú és hatékony ellátást biztosítani. A települési fenntartók egyre nagyobb forráshiánnyal küzdenek, amely a szükséges energetikai, korszerűsítési fejlesztések ellehetetlenülését eredményezik.
Indoklás
A tervezet tartalmazza a Nemzeti Egészségügyi Programokat és a népegészségügy megújítását, valamint belátja, hogy „Az egészségügyi alapellátás további fejlesztésre szorul az elérhető, biztonságos, jó minőségű egészségügyi ellátás megteremtése érdekében, és hogy javuljanak az ellátás minőségével összefüggő egészségmutatók és elsősorban a hátrányos helyzetű településeken a lakosság életkilátásai.”, melynek érdekében számos támogatható tevékenységet nevesít, és célja a lakóhelyközeli ellátás elvének megfelelően az alapellátásban résztvevő szereplők együttműködésének erősítése, azonban nem nevezi meg ennek érdekében infrastrukturális fejlesztések támogatását.
Az OP tervezet alapján „Csak olyan fejlesztések támogathatók, amelyek hozzájárulnak a területi egyenlőtlenségek csökkentéséhez és javítják a (térben és időben is) egyenlő esélyű hozzáférést az ellátásokhoz.”, amihez szükséges a megfelelő infrastruktúra is.
II. Javaslat.
Társadalmi felzárkózási fejlesztések
A foglalkoztatásba való bejutás javítása és aktivizáló intézkedések minden munkanélküli, különösen pedig a fiatalok az Ifjúsági Garancia megvalósítása révén, a tartósan munkanélküliek és a munkaerő-piacon megjelenő hátrányos helyzetű csoportok, valamint az inaktív személyek számára, előmozdítva az önfoglalkoztatást és a szociális gazdaságot
Javasoljuk olyan célok beemelését az intézkedésbe, amely a főleg hátrányos helyzetű, szociális rászorulókat foglalkoztató, segítő társadalmi vállalkozások, szociális szövetkezetek tevékenységét segítő, inkubáló ún. ernyő szervezetek létrehozását célozza.
Indoklás
Egyre nő azoknak a szervezeteknek a jelentősége, amelyek a szociális problémákat a piacon működve igyekszenek megoldani. Ezek az innovatív gazdasági szereplők sajnos magukra vannak hagyva és nehezen boldogulnak a versenyben. A települési szintű segítésük, inkubációjuk sokat segítene a munkaerőpiacról kiszorult személyek visszaintegrálásában.
Az OP tervezet alapján „Az elmaradott területeken élő hátrányos helyzetű aktív korú népesség munkaerőpiaci esélyeit, és foglalkoztatását - valós piaci igény kielégítésére alapozott -, képzést, foglalkoztatást és termelést egyaránt magába foglaló, komplex modellprogramok indításával támogatjuk.”, azonban nem jelennek meg benne az ezt segítő szervezetek, mint pl. a szociális fejlesztések prioritási tengelynél a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű személyek esetén.
Miklós Viktor
Miskolc MJV Polgármesteri Hivatala
Az Afázia - Az Újrabeszélők Egyesületének észrevételei és javaslatai:
Helyzetértékelés:
A beszédfogyatékosság kérdése jogszabályokban nincs megfelelően nevesítve, létszámuk, és a speciális szükségletek kielégítése feltáratlan, kielégítetlen. Első feladat a jelen helyzet felmérése, ezt követheti az elemi rehabilitációs szükségletek gyakorlatban való megvalósítása.
A beszédfogyatékosság sokszínű változatos képet mutat, a kommunikációs zavarok mellett mozgás, észlelési, figyelemzavarok árnyalják a képet, és ezek alapján határozható meg az egyéni rehabilitációs szükséglet.
A beszédfogyatékosok számára vonatkozóan nincsenek adataink, a célcsoport létszáma a népszámlálási adatok alapján nem ítélhető meg reálisan. Nincsenek adataink a beszédfogyatékosok foglalkoztatásáról, akár a nyílt, akár a védett munkaerőpiacon. Becslésünk szerint több tízezer ember szenved ebben az állapotban, akikről a szűk családon kívül a társadalom, az egészségügyi gépezet, a szociális ellátás, a társadalmi intézmények nem tudnak, vagy nem akarnak törődni. Nincs szervezett rehabilitációjuk, segítségük a mindennapi életben, pláne a munkába való visszatérésben.
A beszédfogyatékos személyek nem, vagy igen kevesen kapnak pénzbeli, természetbeli ellátást és szolgáltatást, fogyatékossági támogatást, közlekedési és szállítási kedvezményt, parkolási engedélyt, támogató szolgálatot, a rehabilitációhoz logopédiai, pszichológiai segítséget. Ennek pontos feltárása egy komoly intézmények közötti kutatás feladata lehet.
Mindezek a tények indokolják, hogy a felnőtt beszédfogyatékosok ellátására, mint hiányterületre kiemelt figyelmet fordítsunk a jövőbeni ellátások tervezésekor.
Lehetséges beavatkozási területek
Ambuláns logopédiai, neuropszichológiai, pszichológiai ellátás biztosítása a felnőtt beszédfogyatékosok, pl. az afáziás személyek számára a területi járóbeteg ellátó intézményekben, egységes protokoll szerint. A tesztkönyv összeállítása, kinyomtatása az EFOP 1.9.2. program keretében 2019-21-ben megtörtént.
Az internet lehetőségeinek kihasználása a terápiás és utógondozási időszakban, az eddigi terápiás tapasztalatok felhasználásával.
A beszédfogyatékos személyek nappali ellátása: átmeneti időre szükség van egyes beszédfogyatékos emberek átmeneti nappali ellátására, ahol a közlekedés, a felügyelet vagy a gondozás nem megoldható ( pl. stroke rehabilitáció során). Indokolt a család részbeni tehermentesítése, hogy az egészséges családtag munkát vállalhasson.
Komplex rehabilitáció, elemi rehabilitációs ellátás megszervezése a súlyos kommunikációs akadályozottsággal, és mozgásfogyatékossággal élő személyek részére, előzetes felmérés ( létszám, szükségletek, ellátó helyek ), majd jogi szabályozás megalkotása (post stroke állapotokban).
Fogyatékos személyeket nevelő, gondozó családok megfelelő információkhoz juttatása, tájékoztatása a szükséges és lehetséges ellátásról, a „betegutakról”, az elérhető fejlesztési lehetőségekről. Betegszervezetek, segítő csoportok alakítása.
Szállítási, közlekedési támogatás pl. a rehabilitációs színterekre való szállításhoz, szállítószolgálat biztosítása.
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének további javaslatai:
III. Fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés:
Az akadálymentes fizikai és információs környezet a látássérült emberek társadalmi részvételének alapja. Nem lehetséges számukra sem a tanulás, sem a munkavégzés, sem a szórakozás, sem a hivatali ügyintézés az információkhoz való egyenlő esélyű hozzáférést segítő eszközök és rendszerek megléte és alkalmas kialakítása, illetve az utcai és közösségi közlekedés akadálymentessége nélkül. Ez esetben nem elsősorban az épületek és járművek fizikai akadálymentesítéséről beszélünk, bár tény, hogy a vak és gyengénlátó emberek igényei e téren is speciálisak.
Ezen igények megismertetése és a fejlesztések, építési és egyéb beruházások megvalósítása során történő figyelembe vétele érdekében szükséges a legkülönfélébb szakemberek, pl. építészmérnökök, tájépítészek, kórháztervezők, közlekedésmérnökök, járműtervezők, stadionok és bevásárlóközpontok építésével foglalkozó beruházók, stb. továbbképzése annak érdekében, hogy megismerjék a látássérült közlekedők speciális igényeit és hogy azokat figyelembe véve tudják tervezni és telepíteni az őket segítő akadálymentesítési megoldásokat, pl. a taktilis burkolati jelzéseket. Ebben a témában kifejezetten fontos szerepet szánni a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének, mint a vak és gyengénlátó emberek igényeit leginkább ismerő, felmérni és összegezni tudó, illetve azt képviselni képes, országos hatókörű érdekképviseleti szervezetnek, melynek fontos szerepet kell szánni a tananyagok kidolgozásában és a képzések szakmai minőségbiztosításában egyaránt. Ki kell alakítani ezen a területen olyan szakmai és technológiai alapokat, melyeket akár hazai szabványban is rögzítve lehet megkövetelni a jövőben minden beruházás során.
Az egyenlő esélyű információszerzés a látássérült emberek számára az élet minden területén létkérdés. A XXI. században gyakorlatilag nincs technikai akadálya annak, hogy ez az egyébként fokozott hátránnyal élő csoport is hozzáférjen és felhasználóként bekapcsolódjon az elektronikus ügyintézésbe, az internetes vásárlásba, az online események és értekezletek, az e-learning alapú képzések és a közösségi média világába. A vak és gyengénlátó emberek mindennapjait az infokommunikációs technológiák kifejezetten megkönnyítik, amennyiben a honlapok, szoftverek és mobilalkalmazások az egyenlő hozzáférés szempontjait rögzítő szabványokban foglaltaknak megfelelően készülnek el. A következő tervezési időszakban különös hangsúlyt kell fordítani ezen törvényi szabályozás betartatására, a szankcionáláson túl, sőt, azt megelőzve biztosítani a szoftver- és webfejlesztők körében a releváns információk elterjesztését, hasonlóan a fentebb, a fizikai akadálymentesítés kapcsán leírtakhoz.
IV. Szakemberképzés és az érdekképviselet területén dolgozók kompetenciáinak fejlesztése:
A fogyatékos személyek habilitációját, rehabilitációját és önálló életvitelét biztosító szolgáltatások területén szinte minden esetben problémát okoz a nagy mértékű szakember-hiány, illetve a korszerű szaktudások hiánya. Ez gyakran azt eredményezi, hogy a szolgáltatásokat igénylő látássérült személyek vagy csak hosszas várakozás után férnek hozzá a számukra szükséges segítő szolgáltatáshoz, vagy az igényeltnél kisebb óraszámban, esetleg egyáltalán nem kapnak segítséget. Tipikusan ilyen hiányszakmákban vagy még kevéssé ismert segítő tevékenységekben dolgozó szakemberek az integrált oktatást támogató gyógypedagógusok, az elemi rehabilitációs szolgáltatásokat nyújtó rehabilitációs tanárok, a kulturális akadálymentesítést biztosító audionarrátorok, a mindennapi önállóságot és a munkavégzést támogató személyi segítők, a foglalkozási rehabilitációt támogató szakemberek, az akadálymentesítési megoldások tervezését és ismertté tételét végző rehabilitációs környezettervező szakmérnökök és szakemberek, a fogyatékos emberek számára akadálymentes infókommunikációs megoldások fejlesztését végző web- és szoftverfejlesztők, stb. Emellett nagy szükség van a fogyatékos emberek érdekképviseletével foglalkozó, jellemzően érintett személyek, szülők vagy más hozzátartozók szakmai képzésére és szemléletformálására is annak érdekében, hogy egyrészt az egyes szakterületek munkatársaival egy nyelvet beszéljenek, másrészt hogy szakmailag korszerű és az érdekképviselet terén is egységes álláspontot képviseljenek.
Ezen célok megvalósítása érdekében komplex képzési programok kidolgozását és lebonyolítását javasoljuk, melynek kimeneteleként megoldódik, de legalább javul ezen területeken a szakember-ellátottság és ezáltal a szolgáltatások hozzáférhetősége szempontjából erősödik a területi esélyegyenlőség. A képzési programokat a felsőoktatás és a felnőttképzés rendszerének széles skáláján kell kínálni az egyetemi alap- és mesterszakokon indítandó kurzusoktól és önálló szakirányoktól a szakirányú továbbképzéseken át egészen az OKJ rendszerébe beépíthető és az azon kívül eső felnőttképzési programokig.
A képzések kiválasztása során nem az újonnan kidolgozandó képzéseket kell preferálni, hiszen ezeken a területeken az elmúlt nagyjából másfél évtizedben számtalan képzési program került kidolgozásra, akkreditálásra és kipróbálásra, többnyire éppen EU-s források felhasználásával. A feladat ezen, már meglévő, gyakran fiókban „pihenő” képzési programok felkutatása, áttekintése, korszerűsítése és újbóli akkreditálása, majd kipróbálása és bevezetése. A képzések kidolgozásában és lebonyolításában nem csak a fogyatékos emberek országos érdekképviseleti szervezeteinek fontos kiemelkedő és befolyásos szerepet szánni, hanem azon fogyatékossággal élő szakértőknek, oktatóknak és trénereknek is, akik korábban is részt vettek hasonló tematikájú projektek megvalósításában többek között a korábbi Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Nonprofit KFT. projektjeiben.
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének a foglalkoztatással, oktatással, akadálymentesítéssel és rehabilitációval kapcsolatos javaslatai az alábbiak:
I. Foglalkoztatás:
Habár az utóbbi 15 évben számos foglalkoztatási projekt valósult meg európai uniós támogatással, köztük olyanok is, amelyek a megváltozott munkaképességű személyeket célozva meg valamelyest a közéjük tartozó fogyatékos munkavállalókat is érintették, a tapasztalatok szerint ezek – legalább is, ami a súlyosan fogyatékos munkavállalókat illeti – nem hozták meg a várt eredményt. Ezért a következő időszakban a foglalkoztatást elősegítő programoknak kifejezetten e réteg munkaerőpiaci (ezenbelül is elsősorban nyílt munkaerőpiaci) helyzetének javítását kell megcélozniuk.
Ennek keretében mindenek előtt kutatást, felmérést kell készíteni kifejezetten a fogyatékos, köztük a súlyosan fogyatékos emberek foglalkoztatásával kapcsolatban, melynek ki kell terjednie e réteg jelenlegi foglalkoztatottságára, arra, hogy mekkora hányaduk, milyen területen tud tevékenykedni, milyen rehabilitációt támogató szolgáltatásokra, valamint át- illetve továbbképzésekre, továbbá munkahelyi segítségnyújtásra és támogató technológiákra van szükség munkaerőpiaci helyzetük javítása érdekében.
A támogatás felhasználásával fontos cél felkutatni azokat a hazánkban látássérült személyek által még nem gyakorolt szakmákat, foglalkozásokat, melyekben – akár kisebb támogatás mellett - ők is képesek dolgozni.
Kifejezetten a súlyosan fogyatékos emberek foglalkoztatását ösztönző támogatási rendszert kell kialakítani, illetve támogatni. A jelenlegi – jelentős részben a rehabilitációs hozzájárulási kötelezettségen alapuló – támogatási rendszer hátránya ugyanis, hogy az nem kifejezetten a súlyosan fogyatékos, hanem általánosságban a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását kívánja elősegíteni, akik közül ily módon elsősorban a kevésbé súlyos egészségkárosodással élő személyek kerülhettek be ennek révén a munkaerő-piacra. A rendszer ráadásul az eddigi tapasztalatok szerint nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket, minthogy a munkáltatók inkább befizetik a rehabilitációs hozzájárulást, mintsem megváltozott munkaképességű, netán súlyosan fogyatékos munkavállalót alkalmaznának.
A fogyatékos munkavállalók nyílt munkaerőpiacon történő foglalkoztatását álláspontunk szerint egy pozitív ösztönzésen alapuló támogatási rendszer lehet képes hatékonyan elősegíteni, amit kifejezetten e munkavállalói csoport foglalkoztatása esetén kell biztosítani, például a munkavállalás során felmerülő többlet költségek, vagy a fogyatékos munkavállaló munkáját segítő személy alkalmazásával járó költségek fedezéséhez.
Felül kell vizsgálni a foglalkozás-egészségügy rendszerét, ezen belül elsősorban a megváltozott munkaképességű és fogyatékos munkavállalókra vonatkozó gyakorlatokat, illetve szükséges a foglalkozás-egészségügyi orvosok továbbképzése a fogyatékos személyek munkavégzését támogató technológiák és módszerek tekintetében. Ezen felülvizsgálatok és továbbképzések célja, hogy a megváltozott munkaképességű és fogyatékos munkavállalók foglalkozás-egészségügyi vizsgálatának eredményeként szakmailag megalapozott és korszerű alkalmassági kritériumok mentén szülessenek meg az alkalmasságukat igazoló vagy cáfoló igazolások.
II. Oktatás:
Az oktatás, képzés minősége, annak a fogyatékos, köztük a látássérült gyermekek és fiatalok részére megfelelően hozzáférhetővé tétele alapvetően meghatározza esélyegyenlőségüket, társadalomban való egyenlő esélyű részvételüket. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról rendelkező 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) is az oktatást, képzést tekinti az esélyegyenlőség elérését lehetővé tevő és azt igénylő egyik fontos célterületnek, a nemzeti köznevelésről rendelkező 2011. évi CXC. törvény pedig deklarálja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermeknek (idetartoznak a fogyatékos tanulók is) joga, hogy különleges bánásmód keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön. Ez az ellátás akár gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben, akár a többi tanulóval együtt azonos óvodai csoportban, iskolai osztályban (integrált nevelés, oktatás) is történhet.
Az ugyanakkor mostanra teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a fogyatékos gyermekek és fiatalok oktatása területén – történjen az akár integrált módon, akár más formában– rendkívül komoly problémákkal kell szembenézni, melyek – a jogszabályokban deklarált elvek ellenére – akadályozzák képzésük hatékonyságát, még inkább annak egyenlő esélyű hozzáférhetőségét.
A fogyatékos gyermekek és fiatalok oktatásának az Európai szociális alapból (ESZA) történő támogatása ugyanakkor nagyon komoly segítséget jelentene akár a mára már rendkívüli méreteket öltött szakember hiány kezelésében, ami különösen szembe ötlő azon szakemberek (gyógypedagógus, ezen belül utazótanár, együttnevelést segítő pedagógus, stb.) esetében, akik megfelelő szakértelemmel, tudással rendelkeznek a fogyatékos, köztük a látássérült tanulók oktatása területén. A tapasztalatok szerint jelenleg – különösen bizonyos vidéki területeken – a neuralgikus szakember hiány (főként az utazótanárok, illetve a regionális központokban a látássérült tanulók oktatásához értő gyógypedagógusok hiánya) eredményezi azt, hogy az ott élő vak vagy gyengénlátó diákok egyáltalán nem jutnak hozzá a számukra szükséges és őket egyébként megillető gyógypedagógiai neveléshez, oktatáshoz.
Felhasználható továbbá a támogatás a fogyatékos tanulók képzéséhez szükséges eszközök, tananyagok beszerzéséhez, adaptálásához, rendelkezésre bocsátásához.
Speciális határterület a fogyatékos gyermekek és fiatalok habilitációja / rehabilitációja. A speciális nevelési-oktatási intézményben tanuló fogyatékos diákok esetén az ún. habilitációs órák beépülnek a tantervbe, ám a szakember-hiány még ott is gyakran eredményezi azt, hogy a tanulók nem kapnak az igényeiknek és képességeiknek megfelelő óraszámban fejlesztést, mely lehetővé tenné későbbi önállóságukat. Az integráltan tanuló fogyatékos diákok, esetünkben elsősorban a vak és gyengénlátó gyermekek és fiatalok helyzete hatványozottan nehéz, számukra a speciális habilitációs és / vagy rehabilitációs programok, például a tájékozódás és közlekedés, a mindennapos tevékenységek, az infókommunikációs technológiák, a funkcionális látástréning és a speciális nagyító eszközök használatának elsajátítása, szinte teljesen hozzáférhetetlen, illetve csak eseti jelleggel, egyedi megoldásokkal elérhető. Annak érdekében, hogy ezekből a gyermekekből önálló életvitelre képes és a társadalomba integrálódni tudó felnőttek váljanak, az oktatási integráció és a tantárgyi tudás fejlesztése mellett ezen kompetenciák elsajátítását biztosító programok megvalósítása, illetve az erre képesített szakember-állomány kiképzése és foglalkoztatása, nem utolsó sorban a részükre biztosítandó szolgáltatás biztosításának és finanszírozásának jogszabályi rendezése is nélkülözhetetlen.
